Népszerű sportok
Még több sport
Összes megjelenítése

„Csak az volt a kérdés, hogyan éljük túl” – a Paris-Roubaix hősei mesélnek

Nagy Benjámin

Publikálva 06/10/2021 - 20:04 GMT+2

Akadt, aki csuklótöréssel tekerte végig a távot és akadt, aki erős gyomorgondokkal. Nyilatkozatok és hihetetlen sztorik a versenyről, ahol tényleg dicsőség volt célba érni.

Paris-Roubaix

Fotó: AFP

Vasárnap véget ért a hosszú várakozás, 19 év után ismét esős Paris-Roubaix-t rendeztek. Aki látta, sosem felejti el, aki nem látta, bánhatja, aki megtapasztalta, még mindig érezheti a hatásait a testében. Az Észak pokla ugyanis tényleg pokolira sikeredett: a kerékpárokon maradni még a csúszós aszfalton sem volt könnyű feladat, nemhogy a kockaköveken, a bukások és az örökké emlékezetes pillanatok pedig egybeforrtak a versennyel.
De milyennek érződött belülről a nagyjából ezernek tűnő 258 kilométer? Erről maguk a főszereplők nyilatkoztak.
Zdenek Stybar (Deceuninck-Quick-Step, 26. hely): "Nagyon, de nagyon kemény verseny volt. Azt hiszem, kívülről látni lehetett, körülbelül mennyire. Egyszerűen nem voltak meg a lábaim ahhoz, hogy követni tudjam a legjobbakat, és csak reméltem, hogy kilométerről kilométerre jobb leszek, de nem így történt. Az elején még élveztem az egészet, mert látványos, különleges volt, de az utolsó 50 kilométer kegyetlenül fájt és szenvedtem. Egyszerűen éreztem a testemben, hogy egyre üresebb leszek – tudnivaló, hogy a Roubaix mindig nagyon nehéz, és minden a lábaidtól, a napi formádtól függ, de ilyen körülmények között minden felerősödik. Lehet, hogy pár nap múlva azt gondoljuk, hogy mennyire jó kis móka volt ez, de most jó darabig nem akarok a kockakövekre gondolni."
picture

Zdenek Stybar

Fotó: AFP

Simon Clarke (Qhubeka-NextHash, 55. hely): "Eléggé féltem, mielőtt elrajtoltunk, hisz nyilvánvaló, hogy ez nem az a verseny, ami általában az én terepem szokott lenni. Viszont amint elértünk az első kockaköves szektorhoz, olyan volt, mintha a Strade Bianchén lennénk és abszolút otthon éreztem magam. Egészen sokáig az élen haladtam, aztán az Arenbergen kaptam egy első defektet, és hatalmasat buktam. Azt hiszem, ott tört el a csuklóm. Onnantól kezdve már csak a túlélés volt a cél, ez sikerült is."
Matteo Jorgenson (Movistar, 65. hely): "Sok szektor olyan abszurd volt, mintha szörföznél a bringáddal, a hátsó kerék össze-vissza ment alattam. Fogalmam nincs, hogyan maradtam nyeregben, magamat is megleptem, hogy egyszer sem estem el. Örülök, hogy korán elmentem szökésbe, mert ott elég nyugodt volt a szitu, csakhogy ahogy jöttek a keményebb részek, mindenki dőlt, mint a dominó. Nulla kontroll, nulla irányítás, és reménykedés, hogy valahogy ki tudod kerülni az épp előtted tekerő vagy fetrengő embereket. Olyan volt az egész, mint egy cyclocross verseny."
Jorgensonnak egyébként menet közben gyomorproblémák miatt kellett megállnia, amiről egy képet is posztolt Instagram-oldalán.
Chris Juul-Jensen (BikeExchange, 79. hely): "Drámai volt a verseny az elejétől kezdve. Hatalmas feszültség és idegeskedés jellemezte az első 90 kilométert, igaz, mi elég szerencsések voltunk, hisz a rajt után két versenyzőnk is a szökésbe került. A mezőny tempója alapján azonban nem lehetett tudni, épp mi történik a következő másodpercben, így mindenki felkészülhetett a katasztrófára. Nézők balra, jobbra és középen, bukások, defektek és mechanikai gondok – csak az volt a kérdés, hogyan éljük túl. Természetesen mindenki nyerni akar, de néha reálisnak kell lenned: ha olyan helyzetbe kerülsz, hogy érzed, nem leszel az elejében, akkor már csak a biztos célba érésre fókuszálsz. A legkönnyebb dolog feladni, de egy olyan kimerítő napon, mint ez, dicsőség elérni a végéig. A káosz persze megvolt bennünk, viszont személy szerint én megkönnyebbültem verseny közben, mert legalább nem az ágyban fekve kellett azon gondolkozni, hogy mi fog történni. Az adrenalin átvette az irányítást, és ez vitt el a célig.”
Mikkel Bjerg (UAE Team Emirates, 78. hely): "Az első macskaköves szakaszok nagyon hektikusan alakultak, és kerékpárt kellett cserélnem, ami elvette a kedvemet. Ekkor úgy éreztem, mintha a fél mezőny feladta volna még az első nehezebb szektor előtt. Csak a mezőny első fele harcolt igazán a pozícióért, hátrébb mindenki ejtőzött. Őrületes volt. Az Arenberg előtt még elöl helyezkedtem, aztán nem igazán tudtam tartani a lépést, és innen egészen a végéig szenvedtem.”

Minden reggel elküldjük e-mailben a legérdekesebb híreket a sportvilágból, válogatunk a legjobb cikkeinkből. Az Eurosport napi hírlevelére ezen a linken lehet feliratkozni.
Csatlakozz a több mint 3 millió felhasználóhoz az appunkon
Legyenek mindig kéznél a legfrissebb sporthírek, eredmények, élő közvetítések
Letöltés
Cikk megosztása