A boldog utolsó a Roubaix-n: „Ez Az éhezők viadala, minden szektorban elhullik valaki”

Frissítve 09/04/2024 - 20:14 GMT+2

Mathieu van der Poel nyerte a Roubaix-t, ráadásul világbajnoki trikóban, nem beszélve arról, hogy megcsinálta a Flandria-Roubaix duplát, ami azért eddig nem sikerült sokaknak. De ne csak mindig róla beszéljünk, hisz például a Roubaix-n utolsóként célba érő Cyrus Monk sztorija is kifejezetten extra. Főleg, hogy van, amiben azért csak sikerült Van der Poelt is lenyomnia.

Cyrus Monk (facebook/cyrusmonk)

Fotó: Eurosport

Cyrus Monk az a srác, aki megjárta Kína azon isten háta mögötti zugait, ahol addig még versenykerékpárt sem láttak. De dolgozott korábbi csapata szponzorának savanyúságot előállító üzemében is.

A 27 éves ausztrál életében először rajthoz állhatott a Paris-Roubaix-n. És ha már a nagyfőnök odafönn megadta neki végre a lehetőséget, ő elhatározta, hogy ha törik, ha szakad, célba ér. Végül utolsóként, közel egy órával Mathieu van der Poel után érkezett meg a velodrome-ba, de ez őt cseppet sem zavarta.

„Már Nizzában vagyok, tele horzsolásokkal és vízhólyagokkal. Még vasárnap hazarepültem Lille-ből. Nem úgy van ám az, hogy egy ilyen verseny után elmész egy jót kajálni, meg legurítasz pár sört. Áá! Mivel majd egy órával a győztes után értem célba, utána is folytatódott a rohanás. Egy gyors zuhany, de a srácok már mutatták is, hogy idő van, mindjárt indul a gépünk.”

Kerékpár

A Strade Bianche és a Liège már zsebben, jöhet a dupla?

22/04/2024 - 21:29

A célba érkezés után megkérdezték Monktól, melyik filmhez hasonlítaná a Roubaix-t.

„Ez jó kérdés amúgy. Azt mondtam, hogy Az éhezők viadalához. Abban az értelemben, hogy minden egyes kockaköves szektornak vannak áldozatai, mindig elhullik valaki. Én vasárnap az első ilyen áldozatok között voltam. Már az első kockaköves részen defektet kaptam, és reménytelenül lemaradtam. És még hátra volt 29 szektor. Szép kilátások, mondhatom."

De ha már a filmeknél tartunk, a Flandria meg olyan, mint a Titanic. A Roubaix-n egy pillanat alatt véged van, a Flandrián meg szép lassan elsüllyedsz.

Cyrus Monk (Het Nieuwsblad)

Fotó: Eurosport

Azt mondta, hogy reménytelenül leszakadt, szerencsére azonban sikerült visszaküzdenie magát egy hátul lévő csoporthoz, amikor az Arenberg bejáratához értek.

„Ahogy azonban bementünk az erdőbe, dupla pechem volt: kaptam egy kettős defektet. Hosszú kilométereken át a felniken kellett tekernem. Egy kicsit a füvön, néha a sárban, lavíroztam jobbra-balra a kockakövek között. Egy rémálom volt, a sebességem nem érte el a 10 km/h-t.”

„Meg lehet nézni a Straván, biztos az enyém volt a valaha volt leglassabb tempó. Gyalog gyorsabb lehettem volna, mint kerékpáron. De még ez sem volt opció, a cipőmet ugyanis tönkrevágta volna a kockakő. Az Arenberg után végre találtam egy neutrál kocsit, tőlük kaptam két új kereket.”

Aki azt gondolja, hogy legalább innentől már minden flottul ment a számára, az nagyon téved.

„A két új kerék nem passzolt a bringámhoz. A fék szorult, és eléggé idegesítő hangot adott ki, ráadásul a zaj folyamatosan arra emlékeztetett, hogy a kerekek nem forognak rendesen. De ha megint cseréltem volna, az újabb nagyon komoly időveszteség lett volna. Ekkorra már annyira lemaradtam, hogy a legtöbb segítő már nem számolt azzal, hogy valaki még érkezni fog.”

„Voltak, akik elkezdtek bulizni a kockaköves részek kellős közepén, sört bontottak, nekiálltak sütögetni. Szlalomoznom kellett közöttük, úgyhogy nem nagyon haladtam sehová. Szerencsére volt még egy söprűs autó mögöttem.”

Sokan beszálltak volna az ő helyében, neki azonban ez eszébe sem jutott.

„Egy pillanatig sem fordult meg a fejemben. Pedig kikiabáltak többször is, hogy ’Nincs, értelme, állj le. Úgyis időn túl fogsz beérni.’ És akkor mi van?! Gondoltam magamban. Ezt meg is mondtam nekik. Ha a normális forgalomban kellett volna eljutnom Roubaix-ba, akkor úgy mentem volna. Ez volt az első versenyem ezen a legendás helyszínen, úgyhogy szó nem volt róla, hogy feladjam.”

Ha a velodrome-ba vezető kaput bezárták volna, akkor átmásztam volna rajta, ha ezen múlt volna, hogy be tudom-e fejezni. Aztán amikor végre odaértem, Van der Poel még interjúkat adott. Úgyhogy nem is voltam annyira lemaradva.

Az Arenberg

Fotó: AFP

Az, hogy valaki 27 évesen mutatkozzon be a Roubaix-n, nem szokványos. Persze Monk eddig sem csak a lábát lógatta.

„Hogy hol voltam eddig? Inkább az a kérdés, hogy hol nem. Nem mindenki full profi 19 éves korától kezdve. Én a legkisebb conti-csapatoknál tekertem évekig. Ausztráliában, Írországban, még Tajvanon is. Nincs olyan hely a világon, ahol ne versenyeztem volna. Még Kína legeldugottabb bugyraiban is jártam. Eskü, olyan falvakban is voltam, ahol azelőtt még versenykerékpárt sem láttak.”

Olyan jónevű csapatoknál tekert, mint az African Wildlife Safaris Cycling Team vagy a Pat's Veg Holistic Development team.

„Az elsőnél az ausztrál szponzor szafarikat szervezett. Nem volt egy nagy cég, de a tulaj annyira imádta a bringát, hogy csinált egy saját csapatot. Utána jött a Pat’s Veg, ők csemegeuborkát és savanyúkáposztát tartósítottak. Én pedig minden kedden zöldséget daraboltam az üzemükben. Nem volt pénzem, a csapat nem tudott fizetni, hogy valahogy eltengődjek, úgyhogy a szponzor gyárában dolgoztam. De semmi gond nem volt ezzel, élveztem.”

„Két évvel ezelőttig a versenyzés egy kaland volt a számomra. Egy versenyre egy segítő jött velünk. Ő volt a sofőr. Hogy hol voltak a masszőrök, a szerelők a séfek? Olyanjaink nem voltak. Örültem, ha volt víz, amivel este lemoshattam a bringámat. Másfél évvel ezelőtt aztán a Q36.5, a svájci sportruházatot gyártó cég elindított egy csapatot, én pedig életemben először kaptam egy profi szerződést. Így aztán ott lehettem már két nagy klasszikuson is.”

Monk fiatalon sokat tekert Belgiumban is. Olyannyira, hogy a GP Patrick Lefevere elnevezésű versenyt meg is nyerte 2016-ban.

Arenberg

Fotó: Eurosport

„Igen, juniorként nyertem néhány versenyt Belgiumban. De, hogy volt olyan, amit Lefevere-ről neveztek el? Erről nem tudtam, de akkor már biztos hallotta a nevem. Ezt jó tudni. De két éve a tajvani csapatommal is eljöttünk ide nyáron. Most meg is ragadom a lehetőséget, hogy köszönetet mondjak Paulnak és Sonjának. Ők az én belga családom Gentből. Ők a legjobb emberek a világon. Nélkülük nem lennék itt.”

Van der Poel halomra nyeri a klasszikusokat, van azonban valami, amiben Monk gyorsabb volt nála.

Á, igen, a mullet-haj. Mindent megtett, hogy megelőzzön, de én voltam az első. Most már amúgy egyre több ilyen haj van a mezőnyben. Talán kéne egy klubot csinálnunk, én lehetnék az elnöke.

via Het Nieuwsblad

Liège - Bastogne - Liège Men