"Egy kerékpáros vagyok Québecből, akinek szenvedélye az, amit csinál" – interjú az új világbajnokkal, Magdeleine Vallieres-rel

Azt mondanám, hogy egy kerékpáros vagyok Québecből, Kanadából, akinek szenvedélye az, amit csinál. Eléggé fegyelmezett ember vagyok, szeretem a rutint.

És azt is, ha szuper emberek vesznek körül. Néha kicsit heves is tudok lenni. Szeretek korán aludni és nyújtani, mielőtt ágyba kerülök. Szeretek jól enni, és keményen edzeni.

Ez. Már az álommunkámat végzem.

Hárman voltunk elöl, és az utolsó emelkedőnél támadtam, beleadtam mindent, vissza se néztem. Amennyire csak tudtam, nyomtam a pedálokat, majd sikerült elsőként célba érnem.

"Nem tudom, mit csináljak. Nem tudom, mit csináljak." Láttam, hogy még 500 méterem van hátra, aztán kezdett egészen valóságosnak tűnni, de közben mégsem volt az. Ez az utolsó ötszáz nagyon hosszúnak érződött, kissé meredek volt az út a célig. Azt gondoltam: "Azt hiszem, most ünnepelnem kéne. De itt vannak? Van rá időm?" Kristen olimpiai győzelme járt a fejemben, ő nem ünnepelt, mert annyira fókuszált volt, csak ment előre.

"Oké, csinálnom kell valamit". Nem gondoltam semmire, csak felemeltem a karjaim. Aztán, mivel nem tudtam elhinni, hogy ez tényleg megtörténik, csak elöntöttek az érzelmek. Alison mondta utána, hogy teljesen jó volt az ünneplésem, szóval utólag megbékéltem vele.

Volt egy kis emelkedő, az elején pedig egy meredekebb rész, ami aztán kicsit laposabbá vált. Az járt a fejemben, hogy ez egy nagyon, nagyon hosszú út lesz a célig. Két kilométer volt még hátra, de egy borzasztó hosszú két kilométer. Aztán visszanéztem, és biztos voltam abban, hogy felérnek rám. Nem tudtam lelassítani fejben. Azt hittem, ott lesznek a kerekemen, szóval hajtanom kellett tovább. De még a célban sem tudtam elhinni. Csak nézelődtem és azt gondoltam, hogy már biztosan itt vannak.

Elindultam otthonról fél 8-kor, elvonatoztam a reptérig, ahol kiderült, hogy késik a gépünk. A légitársaság úgy döntött, annak ellenére, hogy Bolognába vettem a jegyet, elküldenek máshová. Olaszországban tüntetések voltak, az utakat lezárták. Délután 2-re kellett volna a hotelbe érnünk, ebből lett este hét. Úgyhogy változtak a tervek, nem tudtam tekerni. De nagyon izgatott voltam, hogy láthatom a mezt, úgyhogy erre fókuszáltam inkább. Nagyon különleges érzés volt először látni. Aztán volt még egy fotózás is.

Nagyon furcsa, egyáltalán nem vagyok hozzászokva. Próbálok rejtőzködni kicsit, elég furán érzem magam. Nem annyira értem. Ugyanaz vagyok, mint eddig. Persze, különleges ez az egész, de nem nekem való ez a kiemelt figyelem. Nem gondoltam volna, hogy ennyire nagy dolog lesz.

Kanadából nagyon sok érkezett, főleg fiatal versenyzőktől, akik nagyon lelkesek. Már ők is tudják, hogy lehetséges versenyeket nyerni, akár világbajnokságot is. Szerintem ez a legnagyobb dolog. Nem számítottam rá, hogy ekkora hatással lesz az emberekre a győzelmem és segíteni fog másoknak abban, hogy higgyenek magukban. Ez az, amire a leginkább büszke vagyok: lehetséges másokat inspirálni, hogy bízzanak abban: tényleg meg tudják csinálni!

Bízz a fejlődésedben, a folyamatban, és higgy magadban!

Szeretem magam nagyon jó emberekkel körülvenni, akikben bátran megbízhatok. És ha ők hisznek bennem, akkor én is tudok hinni magamban. Olyan emberekkel, akik boldoggá tesznek; és ha boldog vagy, nagyszerű dolgokra vagy képes.

Talán az, hogy nincs elég önbizalmam, de szerintem ez most változni fog, amennyi hitet és támogatást kapok mindenkitől.

Csalódást okozni másoknak.

Bárki, akit látok keményen dolgozni az álmaiért: ez engem is arra sarkall, hogy minél jobb legyek.

Amikor az emberek tiszteletlenek.

Azt mondanám, hogy optimista.

Még mindig versenyzek, de már sokat gondolok arra, hogy más karriert választok. Szeretnék egy saját bizniszt elindítani, már csak az ötlet kell hozzá. Szerencsére van rá elég időm. Van tíz évem!

Amikor elindulok tekerni.

Szeretek olvasni és tévézni.

Rengeteg alvással. Napközben is szeretek szundítani. Ha tudok, beszervezek egy masszázst is. Szeretek jó ételeket enni, vagy találkozni barátokkal, tévét nézni, olvasni, és persze próbálom utolérni magam a tanulásban is.

Legtöbbször csak mogyoróvajas szendvicset eszek, gyümölcsöt, tojást, és egy csomó kovászos kenyeret. És kukoricát.

Jó szénhidrát, finom, és nagyon sok mindent tudsz belőle készíteni.

Ameddig fel nem adom, mert már nem akarom tovább csinálni. Régen a suliban egyszer két óráig bírtam, de muszáj volt abbahagynom, mert menni kellett órára.

Az első biciklim egy csomagtartós kis hibrid volt. Azzal mentem apukámmal 1000 kilométerre Gaspésie-be, Québecbe, amikor nyolcéves voltam. Eleinte még a kis kerekek is rajta voltak, de később leszereltük.

Sherbrooke École de Triolet, egy speciális sportosztályba.

Gazdálkodás és menedzsment a TÉLUQ egyetemen. Ez egy online egyetem Québecben.

Kerékpározás, azt hiszem :) Ezen kívül olvasás, főzés, és új dolgok tanulása.

Igen!

A banánkenyeret nagyon szeretem elkészíteni.

Általában kukoricából készült ételek, vagy csak kukorica, de a polentát is szeretem. A kukoricakenyér is jó. Bármi kukoricából.

A kerékpárom. Nagyon szeretem az air fryerem is. Ez egy nehéz kérdés... talán még a telefonom, hogy őszinte legyek.

Kávé.

Cappuccino zabtejjel. Oatlyval természetesen.

À bloc.

A piros azért, mert Kanadára emlékeztet, a kék pedig Québec miatt. Nagyon tetszik, hogy közel vannak egymáshoz a mezen.

Most már a szivárványos trikó.

A vígjátékokat.

Lucinda Riley. Nagyon szeretem a könyveit, már mindet elolvastam.

WhatsApp vagy Spotify, ezt a kettőt használom legtöbbször.

Nem tudok sokat a virágokról. Az orchideák szépek, és azt tudom, hogy nagyon sok munka van abban, hogy kivirágozzanak.

Savanyú.

Ez egy nehéz kérdés! Macska, azt hiszem.

Nincsenek, de a barátaimnak (Ruby West és Derek Gee), akik a szomszédaim, van két macskájuk, Simba és Stella. Néha szoktam is rájuk vigyázni.

Mostanság nagyon sok francia zenét hallgatok. Charlotte Cardin Québecből, akiért odáig vagyok.

Áh, inkább nem is mondom el. A testvérem nemrég költözött Európába. Amikor nagyon fiatalok voltunk, néztük ezt a gimis drámát, 902... valami. Most elkezdtük újranézni.

A Les Îles-de-la-Madeleine-ről kaptam a nevem, azaz a Magdalen-szigetekről. Voltam már ott egyszer, nagyon finom tengeri herkentyűket ettünk. Szeretnék majd valamikor újra odautazni.

Többet szeretnék járni Québecbe és felfedezni olyan régiókat, ahol még nem jártam. Imádom a hegyeket. Az édesanyám Gaspésie-ről származik, szívesen elmennék oda nyáron, hogy megismerjem a környéket. Síelni voltam már ott, de nyaralni még sosem.

Talán a barátomnak, Ciannek írtam legutoljára. Mindjárt megnézem. "Hívj fel, ha ráérsz."

Nem táncolok valami jól. Énekelni egyáltalán nem tudok. Elég rossz vagyok a labdajátékokban (pl. tenisz). Rémes vagyok azokban a dolgokban, amikhez koordináció szükséges.

Az emberek, akik szeretnek és akiket szeretek: a családom, a barátaim.

Szeretném megnyerni valamelyik ardenneki klasszikust. Szeretnék egy saját vállalkozást, ha befejeztem a versenyzést. Még nem tudom pontosan, mi lesz az, de valamit el akarok kezdeni. És megtanulni egy nyelvet. Ez egy téli bakancslistás terv. Az EF-nek köszönhetően spanyolozni fogok idén.