Visszatér a hegy, ahol 2018-ban Chris Froome a feje tetejére állította a Giro d'Italiát: hogyan lett máris legendás a Colle dele Finestre?
/origin-imgresizer.eurosport.com/2024/09/16/image-303c4420-3b62-4acb-a519-a4223b019c15-68-310-310.jpeg)
Frissítve 31/05/2025 - 09:02 GMT+2
Hét év után visszatér a Giro d'Italia programjába az emelkedő, ahol 2018-ban Chris Froome váratlanul a feje tetejére állította az összetettet, és megalapozta később győzelmét: de mi teszi az olasz körverseny által eddig mindössze négyszer érintett Colle delle Finestrét különlegessé, és hogyan csinált forradalmat a 80 kilométeres szólót bemutató Froome? A nagy fordítás, és ami mögötte van.
Csak Carapaz próbálkozott Del Toro ellen, Prodhomme szökésből nyert
Videó forrása: Eurosport
Amikor a Giro d’Italia ikonikus emelkedőiről beszélünk, hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a történetük hosszú évtizedekre nyúlik vissza, akár 50, 60 vagy 70 éve szerepelnek az olasz kör útvonalában. Ilyen például a Stelvio (1953), a Gavia (1960) vagy a Passo Giau (1973). De még a Mortirolo is ’90-es években került be a programba.
Vannak azonban olyan emelkedők is, melyeket, noha csak az új évezredben fedeztek fel, rögtön mitikussá váltak. A Monte Zoncolan (2003) és a Colle delle Finestre talán erre a legjobb példa – utóbbit kereken húsz éve, 2005-ben mászta meg először a Giro mezőnye, és 2025-ben már egy igazi legendaként térnek rá vissza.
Az már az első alkalommal egyértelművé vált, hogy a Finestrében minden megvan, hogy a Giro legendás hegyei közé kerüljön: 2000 méter fölötti magasság, félelmetes átlagmeredekség és durva, aszfaltozatlan útszakaszok. Az eddigi győztesek listája ugyan rövid, de annál árulkodóbb – Danilo Di Luca (2005), Vasil Kiryienka (2011), Mikel Landa (2015) és Chris Froome (2018) –, és bár közülük csak Kiryienka és Froome nyerte meg az adott szakaszt, már önmagában a hegyi hajrá megnyerése is óriási dolog.
2025-ben, a 20. szakaszon ötödik alkalommal jön fel ide a mezőny, és ezúttal a Finestre lesz a Cima Coppi is, azaz a Giro legmagasabb pontja a maga 2178 méterével – a befutó viszont a következő hegyen, a Sestriere-en lesz.
A Colle delle Finestre nem csak egy klasszikus, hosszú és fárasztó Grand Tour-emelkedő – egy valódi szörnyeteg. Susától indulva (ahonnan mindig is mászták) a hegy 18.5 kilométer hosszú, átlagmeredeksége pedig 9.1% – ami elképesztően sok a hosszához képes –, de vannak 14%-os részei is. Meredek hajtűkanyarok sorozata, ami, ahogy a versenyzők egyre fáradnak, tartogat még egy kis extra gonoszságot is.
/origin-imgresizer.eurosport.com/2025/05/27/image-3dde3fad-e653-4c62-894b-ce5de9b22c96-85-2560-1440.jpeg)
A Colle delle Finestre 2018-ben - Fotó: LUCA BETTINI / POOL / AFP
Fotó: AFP
Nyolc kilométerre a csúcstól ugyanis az útnak vége, és jön a gravel. Nem olyan kedves, jól tekerhető gravel, hiszen egy nehezen járható hágóról van szó, amit olyan ritkán használtak, hogy sosem volt igény arra, hogy leaszfaltozzák: a murva így rücskös, egyenetlen és persze végig emelkedik. Az ehhez hasonló graveles emelkedők mostanában trendivé váltak a háromheteseken, a Tour de France is talált egyet magának a Super Planche des Belles Filles formájában, ám a Finestre messze van a trenditől; egyszerűen brutális.
A hét év után visszatérő Finestre lesz a 20. szakasz ékköve, az idei Giro utolsó nagy durranása, még egy lehetőség Róma előtt arra, hogy átrendeződjön az összetett, esetleg gazdát cseréljen a rózsaszín trikó.
De a karakterisztikáján kívül mégis mi teszi ezt a hegyet olyan különlegessé, és miért érdemes mindenképp leülni a tévé elé szombaton? Elég visszapörgetni az időt 2018-ig, és mindenkinek be fognak villanni a képek: amikor az olasz kör legutoljára a Finestrén járt, a verseny modern kori történelmének egyik legzseniálisabb és legváratlanabb fordítását láthattuk egy négyszeres Tour-győztestől.
Chris Froome elszabadul a Finestrén
2018. május 25-én rendezték a Giro 19. szakaszát, 184 kilométeres táv várt a mezőnyre Venaria Realéból Bardonecchiába, a Colle delle Finestrével a közepén. Simon Yates viselte a rózsaszín trikót, 28 másodperces előnnyel mehetett neki a napnak a címvédő Tom Dumoulinnel szemben, és nagyon úgy tűnt, kettejük között dőlhet el az összetett, hiszen a harmadik Pozzovivo hátránya már 2:43 volt.
A csapatok, szurkolók és a sajtó olyannyira azzal voltak elfoglalva, hogy megtippeljék, Yates vagy Dumoulin fog-e vezetni a Finestre után, hogy Chris Froome nem is igazán került szóba azon a reggelen – a brit a nyitónapon történt bukása óta küszködött, és eddigre 3:44-es hátrányt szedett össze, úgy tűnt, már nem tud beleszólni a végső győzelemért zajló csatába.
5 órával és 12 perccel később aztán Froome a feje tetejére állította az összetettet, és mondhatni, új korszakot is nyitott a versenyzés fiziológiai megközelítésében. Nem elégedett meg a 4. hellyel, és olyasmivel rukkolt elő, amit tőle addig sosem láthattunk, de másoktól is csak nagyon ritkán: a céltól 80 km-re támadott a Finestrén, ami egy bődületes és nehezen felejthető szóló szökés kiindulópontja volt.
A hegy murvás szakaszán a riválisok ugyan nem tudták lekövetni Froome-ot, de talán azzal számoltak, hogy majd a következő emelkedőn, a Sestriere-en, már aszfaltos úton utolérik. Ehelyett Froome előnye nemhogy csökkent, tovább nőtt, végül három percet vert a teljes mezőnyre – nem beszélve a totális összeomlást produkáló Yates-ről, aki 38:51-et (!) kapott tőle – amivel át is vette a vezetést, és kitartott Rómáig, megszerezve első és egyetlen Giro-győzelmét.
"Ez volt az egyik legemlékezetesebb nap, amit a kerékpáron töltöttem" – nyilatkozta Froome még a Giro előtt a Cyclingnewsnak. "Ha visszatekintek a pályafutásomra, a szakaszgyőzelmeket figyelembe véve tényleg ez volt a legemlékezetesebb."
Froome, akit mindig is egy visszafogott, konzervatív bringásnak ismertünk egy olyan csapatban, amely meghonosította a ’marginal gains’ fogalmát, úgy tekintett erre a napra, mint egy esélyre, ahol végre megmutathatta az igazi személyiségét, igazi versenyzői énjét. Amikor megfogalmazódott benne az ötlet – az áment csak a szakasz reggelén kapta meg –, még a Skynál sem voltak biztosak benne, hogy sikerülhet.
"Ráírtam az edzőmre, Tim Kerrisonra azzal, hogy ’ez egy kissé őrült ötlet, de mi lenne, ha megindulnék 80-nal a vége előtt?’" – idézte fel 2019-ben egy, a Science in Sportnak készített videóban a bardonecchiás szakasz első évfordulóján, hiszen ez a sok szempontból fontos nap tényleg évfordulóért kiált.
"Válaszolt, és a válasza kicsit olyan… nem írt egyértelmű nemet, csak azt, hogy ’figyelj, ebbe nagyon sok melót kell beletenni, hogy meg tudd csinálni.’"
De beletették a nagyon sok melót, és amit Froome és a Sky csapat véghez vitt, az forradalmasította a sportágat, ráirányítva a fókuszt a versenyzés egy olyan területére, ahol még volt tér az előrelépésre.
A sikeres szóló kulcsa: a frissítés
Froome akkor is, és azóta is nyíltan beszél arról, hogy a frissítés mikéntje jelentette aznap a különbséget, és tette lehetővé élete nagy győzelmét. A Finestre murvás, durva szerpentinje tökéletes ugródeszkaként szolgált a merész akcióhoz, az intenzív táplálkozási stratégia pedig ahhoz kellett, hogy végig elöl tudjon maradni.
"A frissítés nagyon fontos eleme volt annak a napnak, és azt hiszem, ezen a téren hatalmas fejlődés ment végbe azóta" – mondta. "Elkezdtünk sokkal jobban odafigyelni a frissítésre, lehetségessé téve az ehhez hasonló teljesítményeket."
Froome kis túlzással minden kanyarban tudott frissíteni, hiszen a Sky annyi stábtagot vezényelt ki az út szélére, ahányat csak mozdítani tudott – csak a Finestrén hatan várták –, akik géleket és szénhidrátos itallal teli kulacsokat adtak fel neki.
A Sky által nyilvánosságra hozott adatokból kiderül, hogy Froome a terveknek megfelelően 14 gélt és két kulacs, az élsportolók körében népszerű Science in Sport Beta Fuel nevű energiaitalt vitt be, ami összességében 502 gramm kalóriát jelentett a verseny alatt, vagy 96 g-ot óránként. Akkoriban ez a szám kiugrónak számított egy átlagos naphoz képest, de ma már a versenyzők extrém esetben akár 200 grammot is magukhoz vesznek óránként – ekkorát fejlődött a tudomány 7 év alatt.
Érdekesség, hogy amikor Froome-ot a bravúros fordítása kapcsán megkereste a Cyclingnews, a Tour of the Alpson éppen két, egymás követő napon láthattunk hasonló gigaszökéseket: a jelenlegi csapattárs Marco Frigo Innichenben nyert 78 km-es szóló után, míg az ineosos Thymen Arensman egy 76 km-es magányos akciót vállalt be az Obertilliachba tartó szakaszon. Nem meglepő, hogy a holland versenyző szintén a magas szénhidrátbevitelt nevezte meg a sikere kulcsaként.
/origin-imgresizer.eurosport.com/2025/04/23/4120485-83547348-2560-1440.jpg)
Frigo először nyert profiként, Storer maradt zöldben - videó
Videó forrása: Eurosport
"Az ilyen korai támadások már egyre gyakoribbak a mezőnyben, nézzétek meg, Frigo is megcsinálta" – nyilatkozta április végén Froome. "És ha a klasszikusokat nézzük, majdnem minden versenyre igaz, hogy az esélyesek a céltól egyre távolabb indulnak meg, pedig korábban ilyet jobbára csak az összetett-menőktől láthattunk."
"Talán azzal elindítottam valamit" – mondta, utalva már a saját bardonecchiai győzelmére.
Gondolhatnánk azt, hogy az olyan ufó-versenyzők, mint Pogačar, Van der Poel vagy Evenepoel azért támadnak olyan korán, mert vakmerőbbek, tökösebbek vagy erősebbek – a nemrég a 40-et betöltő Froome nem is akarja magát hozzájuk hasonlítani –, de természetesen ennél többről van szó, az ő szóló győzelmeik sem pusztán a merészségen alapszanak.
Sikerességük legalább annyira köszönhető az energiabeviteli stratégia közel tökélyre fejlesztésének, és ezt a folyamatot Froome és a Sky finestrés mesterterve kétségtelenül felgyorsította.
Mit hozhat a Finestre 2025-ben?
Az tény, hogy a szénhidrát-forradalomnak köszönhetően egyre többen vállalkoznak nagy szólókra, azonban a háromhetesek utolsó hetén kevés, Froome-éhoz hasonló horderejű akciót látni, amivel sikerült valakinek teljesen felborítania az összetettet, ugyanakkor a Finestre idén (is) jó lehetőséget kínál a drámára.
/origin-imgresizer.eurosport.com/2025/05/06/image-b7598149-39ea-4505-b319-c1ac0a044bbc-85-2560-1440.jpeg)
Giro d'Italia 2025 Stage 20 profile
Fotó: TNT Sports
A 108. Giro útvonala kissé eltért a megszokottól, kevesebb volt a hegyi befutó, és több a közepesen nehéz, szökevényeknek ideális nap, így a Sestriere-be tartó utolsó, sorsdöntő szakaszban lehetnek, akik meglátják a fantáziát – nem véletlen, hogy Froome is éppen a kiszámíthatatlanul vad Finestrére tartogatta a nagybetűs megindulását.
"Elnézve ezt a napot, szerintem ez lehet az idei Giro egyik kiemelkedő szakasza. Itt tényleg nincs hová bújni, és az esélyesek csapatai mindent bele fognak adni a győzelemért" – mondta Froome a 20. szakasz szintrajza kapcsán.
A legnagyobb különbség hét évvel ezelőtthöz képest, hogy mivel ezúttal nem mennek el Bardonecchiáig, a Finestre csúcsától alig több mint 27 kilométer lesz hátra a sestriere-i hegyi befutóig, viszont maga a szakasz egy húszassal így is hosszabb lesz (205 km). Ha korai megindulást nem is látunk majd, cserébe az, hogy a hegyet nem a nap közepén másszák meg, kedvezhet a támadásoknak, elvégre nem kell utána órákig kitartani.
Noha Chris Froome 2018 óta nem indult a Girón, és talán már egy 80 kilométeres szóló sem számít akkora szenzációnak, mint akkor, de a brit versenyző örökre beleírta magát az olasz kör és a Finestre történetébe, nagyban hozzájárulva az emelkedő legendás státuszához.
De vajon ki lesz a Colle delle Finestre – egyben a Cima Coppi – következő győztese, és ki írja tovább ezt a történetet? Szombaton kiderül!
via részben Cyclingnews
Kapcsolódó témák
Kapcsolódó mérkőzések
/images.sports.gracenote.com/images/lib/basic/sport/timejudgesports/competition/logo/300/20559.png){kind=logo}
Hirdetés
Hirdetés