Game-changer: vasgyomor és kötélbélrendszer a kerékpársportban – de a tudomány még adós egy válasszal
Publikálva 29/05/2025 - 11:58 GMT+2
Forradalmi változásokon ment át a kerékpársport az elmúlt években, legalábbis a táplálkozás tekintetében biztosan. Megjelentek az appok, a versenyzők az ételekből egyre pontosabban összeállított és kimért adagokat fogyasztanak. A kutya azonban nem itt, hanem a szénhidrát körül van elásva, teljesen megváltozott ugyanis a hozzáállás ehhez a makrotápanyaghoz. Van azonban egy kis bökkenő.
A Visma mindent feltett Van Aertra, de a sprintet Powless nyerte
Videó forrása: Eurosport
Az elmúlt években alaposan megváltozott a frissítési stratégia, ami látványos teljesítményjavulást vont maga után. Ahhoz azonban, hogy az ebben rejlő lehetőségeket ki lehessen maxolni, egy komoly problémát még meg kellene oldani.
A Paris-Roubaix a szezon egyik legkeményebb versenye. Mathieu van der Poel az idén zsinórban harmadszor győzött, amiben sok minden más mellett az is szerepet játszott, hogy óránként 120 gramm szénhidrátot vitt be a szervezetébe.
Az alábbiakban igyekszünk utánamenni, hogy ez a mennyiség valójában sok vagy kevés, elöljáróban azonban annyit: korunk legjobb kerékpárosainak nem csak erősnek, robbanékonynak és állóképesnek kell lenniük, de az sem árt, ha vasgyomorral rendelkeznek.
Arról itt írtunk korábban, hogy az országúri kerékpársportban lezajlott szénhidrát-forradalomnak köszönhetően nem túlzás azt kijelenteni, hogy az emésztőrendszere akár győztessé is tehet egy versenyzőt.
- Nibali: "Ha 30 év múlva előveszik a mintáimat, én majd akkor is tükörbe tudok nézni"
- Intelligens, fegyelmezett és hisz magában – Del Toro, az UAE legújabb csiszolatlan gyémántja
Van der Poel tehát a nagyjából öt és fél órás Roubaix alatt óránként 120 gramm szénhidrátot vitt be. Ez elsőre talán soknak tűnhet, manapság azonban ez egy átlagos mennyiség, korántsem a plafon.
/origin-imgresizer.eurosport.com/2025/04/13/image-6107a1f2-39d0-4fc3-99f4-3815ae518bc2-85-2560-1440.jpeg)
Pogačar bukott, Van der Poel szólóval triplázott a káoszt hozó Roubaix-n
Videó forrása: Eurosport
Neilson Powless, az EF versenyzője azt mesélte, hogy a 120 gramm/óra csak egy közepesen ambiciózus mennyiség.
"Azt mondanám, hogy a klasszikusokon a legtöbb srác bevisz legalább ennyit" – mondta az idei Dwars Door Vlaanderen győztese. Ez nagyjából két gélt és egy kulacs energiaitalt jelent óránként, ami Powless szerint emésztés szempontjából jól kezelhető.
A fontos napokon az EF versenyzője ezt a számot igyekszik a 200 gramm/óra közelébe felvinni, ami brutális, ha belegondolunk, hogy néhány éve még csak 60-80 gramm volt szénhidrátból az átlagos fejadag óránként.
Azóta, hogy kiderült, nem érdemes lenn tartani a szénhidrátbevitelt, sőt, érdemes azt felfelé tolni, kevesebb a fejreállás a versenyeken, és kiegyensúlyozottabb teljesítményre képesek a kerékpárosok még a legkeményebb napokon is. Egyszerűen több energiához jutnak verseny közben.
Powless a 184 km hosszú Dwars Door Vlaandeeren alatt 120 gramm szénhidrátot vitt be óránként, az ehhez szükséges gélek ott voltak a zsebében.
/origin-imgresizer.eurosport.com/2025/05/24/image-4755f1a2-a6ea-49ee-bbba-96ab162a0c83-85-2560-1440.jpeg)
Neilson Powless
Fotó: AFP
A magas szénhidrátbevitellel kapcsolatban Powless szerint egy nagy bökkenő van: kiszámíthatatlan, hogy egy adott napon mennyit bír az emésztőrendszere.
Néha betolok 200 grammot óránként, és teljesen jól vagyok. Máskor azonban meg kell állnom 120-nál, mert a gyomrom elkezd görcsölgetni.
Az, hogy mitől függ, hogy az emésztőrendszer egy nap épp mennyi szénhidrátot tolerál, egyelőre rejtély a táplálkozástudomány számára. A nagyon szigorú, túlságosan merev frissítési tervek ezért vallanak gyakran kudarcot.
"Többnyire az érzéseimre hallgatok. Nem tudom előre megjósolni, mikor bír el a gyomrom akár 200 grammnál is többet óránként. A Grand Tourok második és harmadik hetében általában már gond nélkül ehetek bármennyit anélkül, hogy problémáim lennének."
Az egynapos versenyeken egyszerűbb a helyzet, mert másnap már nincs szakasz, így lehet nyomni egy all-int, utána úgyis lesz lehetőség regenerálódni.
"A 200 km-es vagy annál rövidebb versenyeken a csapatstratégia az, hogy az összes kaja ott van a zsebünkben a rajttól kezdve" - mondta Powless. "Így nem szorulunk rá az útmenti frissítőpontokra, amit ott felveszünk, az már csak bónusz. Ezek segítségével akár 180 gramm szénhidrátot is be tudunk tolni óránként, ha a verseny úgy kívánja."
/origin-imgresizer.eurosport.com/2025/05/24/image-7fedf379-c895-4a2d-a746-44a77478a0ef-85-2560-1440.jpeg)
Neilson Powless
Fotó: AFP
Powless hangsúlyozta, egyelőre nem tudják, hol lehet a plafon a frissítési lehetőségek kimaxolásában.
Senki sem tudja megmondani, mitől van az, hogy az egyik nap be tudok vinni bő 200 gramm szénhidrátot is óránként, máskor viszont még 100-at sem.
Ez a hullámzás a verseny előtti étkezéseknél is jelentkezik. Az EF táplálkozási szakembere jobbára olyan reggelit ajánl, amely nagyjából 200 gramm szénhidrátot tartalmaz, Powless azonban gyakran az ösztöneire hallgat, főleg a klasszikusok előtt.
"Akár 300 gramm fölé is mehetek a reggelinél, általában mégis jól érzem magam a versenyen. Mindkét végletet próbáltam már: volt, hogy elmentem addig, ameddig józan keretek között el lehet, és volt, hogy lájtosra vettem. Néha mindkettő működik."
Ameddig nem lesz tudományos magyarázat arra, hogy egy adott napon meddig tolható ki a szénhidrátbevitel felső határa, a táplálkozás és a frissítés egy kicsit művészet is marad.
Ha sikerül erre megoldást találni, az megint egy game-changer lesz.
A versenyzők átlagosan 300 kalóriát égetnek el óránként, 100 watt teljesítmény leadása mellett. Ez azt jelenti, hogy 300 wattnál nagyjából 900-1000 kalóriát füstölnek el per óra. Attól tehát még mindig messze vagyunk, hogy a versenyzők menet közben fedezni tudják az elégetett energiát.
/origin-imgresizer.eurosport.com/2025/05/24/image-9cf267d7-8f8e-460a-a3d9-6253e682d668-85-2560-1440.jpeg)
Neilson Powless, Wout, van Aert
Fotó: AFP
via Escape
Hirdetés
Hirdetés