Nibali: "Ha 30 év múlva előveszik a mintáimat, én majd akkor is tükörbe tudok nézni"
/origin-imgresizer.eurosport.com/2024/11/01/image-5529e560-3c61-4bf4-bb62-6001888cc173-68-310-310.jpeg)
Frissítve 24/05/2025 - 11:10 GMT+2
Maffia, dopping, az első kerékpáros emlékek, egy szétfűrészelt váz, költözés északra, és a sárga trikó, ami majdnem "tönkretette" az életét. Vincenzo Nibali kifejezetten extra és érdekes interjút adott a Corriere della Serának.
Hóesésben a Girón, szólóban a Sanremón - videón Nibali legemlékezetesebb győzelmei
Videó forrása: Eurosport
Egyike annak a három olasz versenyzőnek, aki pályafutása során mindhárom nagy körversenyt meg tudta nyerni.
Hosszú éveken keresztül ő jelentette az esélyt egy Grand Touron, hátán vitte az olasz kerékpársportot, egyike annak a hét versenyzőnek, aki pályafutása során képes volt megnyerni mindhárom nagy körversenyt.
Vincenzo Nibali nemrég egy kifejezetten extra és érdekes interjút adott a Corriere della Serának, ahol a dopping és a gyerekkora mellett arról is mesélt, hogyan tette tönkre az életét majdnem a 2014-ben megszerzett sárga trikót.
Mennyire volt nehéz Messinában felnőni a kilencvenes évek elején?
Amikor pár héttel ezelőtt olvastam a Monreáléban történt lövöldözésről, pont eszembe jutott, hogy mi azért szerencsések voltunk. Messina nem volt annyira kitéve a maffiának, mint más nagyvárosok. Bár voltak osztálytársaim, akik fegyverrel jártak a suliba.
Semmi más személyes "élmény" a Cosa Nostrával kapcsolatban?
Az 1992-es robbantás Capaciban minket is megrázott, de akkoriban így volt ezzel mindenki. Nagy dolgok nálunk nem történtek, bár a mi családunk is kapott fenyegető leveleket, amiben azt írták, hogy a videotékánk biztonsága érdekében talán érdemes lenne védelmi pénzt fizetni. Volt olyan, hogy az egyik reggel benzines kannát találtunk a bolt ablakában.
És mi lett a dologból?
Csak fenyegetésig jutottak, mi meg tiszta lelkiismerettel jöttünk ki az egészből.
Neked mikor jött képbe a kerékpársport?
Tizenegy éves lehettem, apu sokat járt hétvégente tekerni a haverokkal, én meg elkezdtem velük menni. Ha ki akarsz jutni Messinából, elég szép emelkedőket kell megmászni. Legalább lefoglaltam magam, mert nem voltam egy túl jó gyerek. A helyi kórházban már arcról ismertek, mindig azt kérdezték anyámtól, hogy most meg mibe keveredett a kis Nibali.
/origin-imgresizer.eurosport.com/2025/05/13/image-da984764-240d-4e7c-b4c9-45a6e636f95f-85-2560-1440.jpeg)
Nibali a Girón.
Fotó: Getty Images
Egyből megszeretted az országúti kerékpárt?
Igazából minden tetszett, aminek köze volt a tekeréshez, engem a technika is érdekelt. Az első bicómat édesapámmal együtt építettük össze, emlékszem, egy Viner márkájú vázat kaptam tőle, amire valahogy szerzett egy bianchis matricát. Az akkor elég menő dolognak számított.
de amikor a suliban elkezdtek romlani a jegyeim, figyelmeztető jelleggel ő volt az, aki a szemem láttára fűrészelte ketté a vázamat.
Mit szóltál hozzá?
Sírtam, és napokig nem beszéltem vele.
Jó tanuló voltál?
Egyáltalán nem. Ami érdekelt, azzal foglalkoztam, de ha valamire kényszerítettek, azt csak azért sem csináltam meg.
A kilencvenes évek elején Szicíliából indulva nem lehetett könnyű profivá válni.
El kellett költözni északra, ahol minden hétvégén lehetett versenyezni, így kerültem Toszkánába. Emlékszem, előtte minden hétvégén jártunk fel, ahogy az akkori edzőm fogalmazott: "mentünk Olaszországba". Ezt a poént állandóan elsütötte a kompon, és mi mindig nevettünk rajta.
A szüleid mit szóltak a korai költözéshez?
Egyszer nyertem egy fontos versenyt Sienában, és aznap eldöntöttem, hogy itt maradok. Közöltem velük a tervemet, és bár nyilván féltettek, viszonylag hamar belementek a dologba. Annyit mondtak, hogy ha kényszerítenének valamire, és nincs kedvem hozzá, akkor bármikor visszajöhetek, csak szerezzek munkát magamnak.
Kényszerítenek?
A doppingra gondoltak, akkoriban ez szinte nyílt titoknak számított.
Szóval felköltöztél északra?
Empoli mellé. Hatkor keltem, elvonatoztam a suliba, délután meg edzés. Sokan indultunk, de csak én tartottam ki.
Bár imádom Szicíliát, nekem nem volt honvágyam, és simán kibírtam a szülők hiányát.
Volt bennem valami, ami másokból talán hiányzott. Mi már akkor is szigorú napirend szerint éltünk, nem volt bulizás, nem ehettünk bármit.
Elég sokan feladták ezt az életstílust és inkább hazamentek. Nekem könnyen ment az átállás, bírtam a magányt meg a kemény edzéseket, csak az érdekelt, hogy eljussak a profik közé.
/origin-imgresizer.eurosport.com/2025/05/13/image-5c399800-e65b-469d-93b9-de0c7cfaec39-85-2560-1440.jpeg)
Nibali.
Fotó: Getty Images
2005-ben kaptál szerződést a Fassa Bortolo csapatától, milyen volt a profi világ testközelből?
Durva, a Liége-t soha nem fogom elfelejteni. Utolsóként értem be, már rég lement az eredményhirdetés, a szurkolók elindultak haza, de én betekertem. A csapatnál azt hitték, hogy elvesztem menet közben.
Innen indultál, és jutottál el 2014-ben a Tour de France-győzelemig.
Életem legszebb sportélménye, ami hamar átfordult egy valóságos rémálomba. Nagyon nehéz volt kezelni a sikert meg a rengeteg meghívást, az emberek még akkor is "letámadtak", amikor toltam a babakocsit és a kislányommal sétáltunk. Volt olyan időszak, amikor ez hatalmas, szinte kezelhetetlen teherré vált otthon, de aztán idővel ezt is megszokja az ember.
Ahogy mondani szoktam, én igazából akkor kezdtem el élni, amikor már visszavonultam.
Visszatérve a Liége-re, 2012-ben második lettél Iglinsky mögött, akit később elkaptak dopping miatt.
Nem szoktam azon gondolkozni, hányszor maradtam le a győzelemről azért, mert az előttem záró versenyző tiltott szereket használt. Valószínűleg nem egy ilyen eset lehetett. Az egyik Vueltán Mosquerával harcoltam a győzelemért, aki később szintén megbukott. De mi lett volna, ha ő nyer, és ez soha nem derül ki?
Pályafutásod során azért elég sok csapattársad vagy szakvezetőd volt érintett a a különböző botrányokban.
Úgy mentünk a versenyeke, mintha csatába indultunk volna, akkor ez a rendszer volt normális, de senkit nem kényszerítettek. Ha nemet mondtál, azt egyből elfogadták. Szerencsére a mai versenyzők már nagyon más környezetben nőttek fel, de szerintem a mi generációnk indította el az igazi változást.
/origin-imgresizer.eurosport.com/2025/05/13/image-87bf1f87-7703-48b2-9d95-2ff9cb4c9cfe-85-2560-1440.jpeg)
Nibali a Sanremón.
Fotó: Getty Images
De azért sokan kételkedtek bennetek is.
Olasz voltam, sokat nyertem, Vinokourovnak hívták a főnökömet, hidd el, nekem is nézték át a szobámat meg a telefonomat a rendőrök. Bíztak benne, hogy találnak nálam valami gyanúsat. Kerékpárosok voltunk, könnyű célpontnak számítottunk, utaztak is ránk. Engem állandóan ellenőriztek, viszont
nyugodtan elővehetik a mintáimat 30 év múlva, akkor is tükörbe tudok majd nézni. SOHA Nem doppingoltam, és még csak nem is gondoltam rá.
Azon már gondolkoztál, hogy ha összeadnánk a Teidén eltöltött napjaidat, lehet, hogy több év elment az életedből az edzőborokra?
Olyanok voltunk és úgy éltünk, mint a szerzetesek. Elzárva mindentől, csak a kerékpérsport létezett. Vanotti, Agnoli, Tiralongo és én, hetekig együtt voltunk, de cserébe tökéletesen megismertük egymást. Versenyen meg sem kellett szólalni, egy mozdulatból tudtuk, hogy mire gondol a másik.
Túlzás azt állítani, hogy a 2016-os riói olimpia az egyik legfájóbb bukásod és vereséged?
Azért buktam a lejtmenetben, mert kockázatot vállaltam, én mentem azon az íven, amin nem kellett volna. Bevállaltam, hibáztam, ez ilyen, benne van a sportban.
Hogy telnek mostanság a mindennapjaid?
Sok mindent csinálok, nem tudok unatkozni, most például az RCS Sportnak segítek, és ott vagyok a Girón. Dolgozom, de mindenek előtt élek. Olyan dolgokra van időm, amire korábban nem volt, például utazunk a családdal. Tudod hova vittem el a lányokat elsőként? Céfaluba, ami 2 órára van Messinától. Szerettem volna megmutatni a gyerekeimnek, hogy Szicília valójában mennyire gyönyörű.
(Corriere della SeraZ
Kapcsolódó témák
Hirdetés
Hirdetés