Eddig nemhogy rendszer-, de még kormányváltás sem volt az Atlétikai Szövetségben

Viszont jól szerepeltünk az Európa-bajnokságon 1966-ban is, 1954-ben pedig még jobban, mégsem hiszem, hogy bárki is visszasírná azokat az időket.

Mindezt csak azért írom ide, hogy lássuk, teljesen indifferens, hogy az, amit a MASZ leköszönő vezetése – Gyulai Miklós elnök és Deutsch Péter vezérigazgató – a rájuk jellemző vehemenciával kommunikálni próbál, az igaz-e vagy sem. Teljesen mindegy, hogy ez a jó szereplés nekik, az ő szakmai munkájuknak köszönhető, vagy éppen az ő tevékenységük ellenére szerepelt ilyen jól a csapat. Indifferens, mert egyszerűen vannak dolgok, melyekre nincsen semmiféle mentség. Vannak dolgok, amiket semmiféle érem, semmiféle helyezés nem validál. A Magyar Atlétikai Szövetségben és a magyar atlétikában pedig rengeteg ilyen dolog történt az elmúlt években.

Többször írtam már ezekről az ügyekről az elmúlt hónapokban: legelőször akkor, amikor a magyar atlétika elmúlt 16 évét foglaltam össze (szg#151 – A jó nem ilyen), aztán akkor, amikor a küldöttgyűlés nem fogadta el sem a szövetség költségvetését, sem pedig a beszámolókat, és amikor egy magára valamit is adó elnök azonnal felállt és lemondott volna, aztán akkor, amikor Gyulai Miklós bejelentette, hogy egyszer majd lemond (szg#157), végül pedig akkor, amikor tényleg lemondott, immáron azonnali hatállyal, ám a szövetség vezetésével – a tagság egyértelmű akarata ellenére – Deutsch Péter vezérigazgatót bízta meg. (Deutsch Tamás öccse 10%-os tulajdonos volt, de a haszon 99%-át vitte – milliárdokat keresett).

Utóbbi, Deutsch személyén és az őt érintő ügyeken túl már csak azért is érdekes volt, mert nem sok precedenst találunk arra, hogy bármiféle köztestületet, sportági szövetséget ne választott tisztségviselő vezessen, hanem a leköszönő elnök egy egyszerű meghatalmazással kiszignálja a feladatokat egy fizetett alkalmazottra.

A legutóbbi küldöttgyűlésen a jelenlévő tagok több mint 75%-a támogatta azokat az elnökségi tagokat, Zsivoczky-Farkas Györgyit, Németh Zsoltot (Halász Bence edzőjét) és Tölgyesi Elődöt, akiket a korábbi vezetés napi rendszerességgel egyszerűen csak rebellisnek, összeférhetetlennek nevezett. Támogatásukkal nyilvánvalóan jelezték, hogy mit gondolnak a Gyulai–Deutsch-párosról, Deutsch azonban, ahelyett, hogy meghozta volna az egyetlen olyan döntést, amit egy ilyen helyzetben egy felelős vezetőnek meg lehet hoznia, és látva ezt a páratlan egységet magától félreállt volna, különböző paragrafusok mögé bújva maradt.

Önmagában már az, amilyen cinikus hangnemben Deutsch ezen az utolsó küldöttgyűlésen a világbajnoki bronzérmes tízpróbázónak, Zsivoczky Attilának, majd a világbajnok Márton Anitának válaszolt, bizonyította, hogy Deutsch teljességgel alkalmatlan bármiféle köztestület vezetésére. ( Azt, hogy cégek vezetésére alkalmas-e, majd eldönti az illetékes bíróság, ám itt mégiscsak egy sportági szövetségről beszélünk. ) Ebben az egy mondatban, sőt pusztán ennek a mondatnak a hangsúlyában, benne volt minden, amit a magyar atlétika elmúlt 16 évéről tudni érdemes.

Deutschnak nem munkatársai voltak, kollégái, hanem beosztottjai, vagy inkább vazallusai. A Deutsch–Gyulai-páros mégis elérte, hogy április 12-től egészen szeptember 2-ig így-úgy, de hatalomban maradjon. Nyilván nem véletlen. Azon túl, hogy diszponálni szerettek volna azok felett a pénzek felett, melyeket a magyar állam ezen a nyáron a különböző atlétikaversenyekre (Gyulai Memorial, Atlétikai Világdöntő) allokált, el akarták érni azt is, hogy a MASZ-t a továbbiakban olyan elnök vezesse, aki felett befolyással bírnak.

Akit ugyanúgy lehet irányítani, mint ahogyan Gyulai Miklóst lehetett az elmúlt években.

Téved ugyanis, aki azt hiszi, hogy akár Gyulai Miklós, akár Deutsch Péter beharangozott lemondása azt jelentené, hogy az ő részükről a játéknak vége, ők befejezték. Az ő olvasatukban ezek a lemondások ugyanúgy részei a játéknak, ugyanúgy eszközök, melyekkel a hatalmat ilyen-olyan formában, de meg lehet tartani, mint az összes többi kavarás, aminek tanúi voltunk az elmúlt pár évben, amikor kihátrálni látszott mögülük a sportág.

Az elmúlt bő egy hónap eseményei eléggé egyértelműen abba az irányba mutatnak, hogy mindenről van itt szó, csak valós visszavonulásról nincs. Gyulai – annak ellenére, hogy hivatalosan már július közepén lemondott – augusztusban elutazott a birminghami Európa-bajnokságra, saját bevallása szerint "elnök hiányában reprezentálni és képviselni a magyar atlétikát". Ezt követően a múlt héten, az Atlétikai Világdöntő sajtótájékoztatóján ő mutatta be az induló magyar versenyzőket, a Szövetség (értsd: Deutsch) kifejezett kérésére.

Ha a nyilvánosságban való megszólalásokat nézzük, ott is találunk szokatlan dolgokat. Az általában elég hallgatag Gyulai ez idő alatt többször megszólalt, és kivétel nélkül mindegyik megszólalásában jelezte, hogy a szeptember 2-i tisztújításon milyen döntést tartana kívánatosnak. Először Gyulai a Nemzeti Sportrádió vendége volt, ahol az a Szegő Tibor izzasztotta meg kérdéseivel, aki főállásban az MTK kommunikációs igazgatója, és akinek ilyenformán Deutsch Péter a főnöke. Gyulai ebben az interjúban gyakorlatilag nevére vette Kovács Zoltán elnökjelöltet, és elmondta, hogy szerinte ”szeptember 2-án egy olyan elnökség és egy olyan elnök kerülhet pozícióba, aki nem ennek a három embernek a kénye-kedve szerint működteti a szövetséget”. Ezt követően a szövetség honlapjának, az atletika.hu-nak adott interjújában már picit más oldalról, politikailag talán kevésbé korrekten közelítette meg a témát: kétségbe vonta, hogy Márton Anita két gyermeket nevelve, anyaként, Szegeden élve képes lehet-e egyáltalán irányítani egy szövetséget. Még Deutsch is megszólalt, pedig ő aztán tényleg sosem szokott, és Scheidler Géza szövetségi kapitány is érzelmes hangú levelet intézett az atlétaközösséghez.

Itt tartunk most.

Szerdán a magyar atlétika elnököt választ, csak remélni tudjuk, hogy tisztességes körülmények között, és nem következik valami újabb jogi csűr-csavar. Az egyik jelölt, Márton Anita, a magyar atlétika egyetlen világbajnoka képviseli azokat, akik az elmúlt években rendkívül bátran és fáradhatatlanul a Deutsch-rendszer lebontásán fáradoztak, a másik pedig Kovács Zoltán, aki, legyünk megengedőek: másokat képvisel. A tét nem kicsi: nem kormányváltás, nem rendszerváltás, hanem még annál is több.

Hogy érdemes-e ezt egyáltalán csinálni. Érdemes-e egyáltalán az atlétikával foglalkozni.

BUDAPEST, HUNGARY - AUGUST 19: LOC co-chair Miklos Gyulai looks on during the Opening Ceremony on day one of the World Athletics Championships Budapest 2023 at National Athletics Centre on August 19, 2023 in Budapest, Hungary. (Photo by Christian Petersen/Getty Images for World Athletics).

Ezen kívül meg kell még említenem, hogy Deutsch Péter a napokban feljelentett a Budai Központi Kerületi Bíróságon rágalmazásért, mely két év börtönbüntetéssel büntetendő, mivel szerinte valótlanul állítottam egyik cikkemben, hogy ellene nyomozás zajlik. Bár úgy hiszem, az Integritás Hatóság közleménye után, ezt joggal gondolhattam, az általa kifogásolt szakaszt őt érintő nyomozásra módosítottam. A többi nyilvánvalóan a bíróság dolga. A helyzet ugyanaz, mint a másik esetben, ha eljuttat hozzánk egy sajtóhelyreigazítási kérelmet, annak szívesen helyt adtunk volna, megfutamodni, félni azonban nem vagyunk hajlandók.)