Már egyetlen aranyérem is hatalmas dolog- ezért különösen nehéz alpesi síben nyerni az olimpián

A sífutás aranyérem rekorderei Bjørn Dæhlie és Marit Bjørgen, mindkét norvég legenda nyolc olimpiai bajnokságot nyert a pályafutása során. Összesen a férfiaknál hét, a nőknél pedig öt olyan versenyző van, aki legalább négy aranyéremmel büszkélkedhet.

A biatlon-rekorder a férfiaknál Ole Einar Bjørndalen nyolc arannyal, mellette öt versenyzőnek sikerült legalább négyszer nyerni az olimpián. A nőknél egyetlen négyszeres olimpiai bajnok van, Darya Domracheva, igaz, nekik csak 1992 óta rendeznek versenyeket a játékokon.

Az alpesi sízők közt a férfiaknál és a nőknél is egyetlen négyszeres olimpiai bajnok van, Kjetil André Aamodt és Janica Kostelić. Jellemzően itt a másik két sportággal ellentétben nem feltétlenül a sportág legnagyobb egyénisége számít a legeredményesebb versenyzőnek az ötkarikás játékokon, Aamodt egy összetett világkupát nyert, de elsősorban azért neki van a legtöbb aranya, mert hosszú pályafutása alatt sok olimpián tudott részt venni, az öt alkalomból pedig háromszor is sikerült aranyéremmel hazatérnie. Janica Kostelic ugyan háromszor nyert nagy kristálygömböt, de viszonylag rövid pályafutást tudhat magáénak, olimpiai „rekorderségének” alapja, hogy Torinóban, a nők között egyedülálló módon három aranyérmet is meg tudott nyerni.

Az alpesi síben sokkal nehezebb beteljesíteni a papírformát, még akkor is, ha valaki kiemelkedő formában van és toronymagas favorit. Emellett több a potenciális rivális, aki kisebb meglepetést okozva odaérhet az élre, különösen igaz ez a gyorsasági szakágakra. Illetve több a bombameglepetés is nem ritkán azért, mert az időjárás sokkal inkább befolyásolja a versenyt, mint biatlonban, vagy sífutásban. Utóbbi kettőben az, hogy ki mennyire erős sífutásban, nagyon stabilan meghatározza a végeredményt.

Az, hogy ennyire nehéz és kiszámíthatatlan cél az olimpiai aranyérem megszerzése, jól mutatja, hogy például a sportág elmúlt másfél évtizedének két leginkább meghatározó alakjának is mennyire meggyűlt a baja az olimpiákkal. Lindsey Vonn, habár két versenyszámban volt favorit a pályafutása csúcsán megrendezett 2010-es vancoueveri olimpián, „csak” a lesiklást tudta megnyerni, majd sérülése miatt nem tudott elindulni Szocsiban, Pjongcsangra pedig a korábbi évek sorozatos sérülései miatt már nem volt ugyanaz a versenyző, mint korábban. Igaz, azért itt is összehozott egy bronzérmet, de megmaradt egyszeres olimpiai bajnoknak.

Marcel Hirschernek is nehezen jött össze az olimpiai bajnoki cím: 2014-ben nagy esélyesként nem tudott nyerni, négy évvel később pedig már lehetett tudni, hogy a világkupa és a világbajnoki eredményei alapján ő sportága valaha élt legnagyobb versenyzője, de lehet-e úgy valaki a legnagyobb, hogy nem nyer olimpiai bajnoki címet? Erre a kérdésre szerencsére nem kell választ adnunk, hiszen Hirscher 2018-ban kihasználta az utolsó esélyét, és két aranyérmet is nyert Pjongcsangban.

Valamint nem szabad elfeledkezni arról, hogy van olyan nagy kritálygömböket halmozó legenda, aki sosem lett olimpiai bajnok. Marc Girardelli a '80- '90-es években ötször nyerte meg az összetett világkupát, ami Marcel Hirscher érkezéséig rekordnak számított, de sosem nyert aranyérmet olimpián.

A fentiekből jól látható, hogy mennyire nehéz akár egyetlen aranyérmet nyerni alpesi síben, ezért akinek ez sikerül egy olimpián, már nem lehet igazán elégedetlen. Két arany nem igazán lehet elvárás a legnagyobb esélyesektől sem. Ha esetleg mégis összejön, akkor nagyon jól kijött a lépés, ha meg valaki hármat nyer, az kisebb fajta csodának számít.

A pekingi olimpia legnagyobb sztárja Marco Odermatt lehet, aki magabiztosan vezeti az összetett világkupát, és legjobb száma, az óriás-műlesiklás mellett akár Super-G-ben is aranyérmet nyerhet, illetve lesiklásban is ott van a temérdek éremesélyes között. A fiatal svájci élete első olimpiáján vesz részt, egy megszerzett aranyéremmel nyilván elégedett lehetne, mint mindenki más. Azonban, ha a három éremesélyéből egy arany se jön össze, az mindenképpen csalódás lenne a számára, habár neki még valószínűleg sok esélye lesz olimpián szerepelni.

Aleksander Aamodt Kilde az elmúlt években csatlakozott a legszűkebb elithez, akik egyfolytában versenyben vannak a nagy kristálygömbért, amit egyszer már meg is nyert, mindenképpen azért utazik Pekingbe, hogy az egyik gyors számban olimpiai bajnok legyen.

A gyorsasági szakágakban népes az esélyesek tábora, két korszakos lesiklónak, Beat Feuznak és Dominik Parisnak minden bizonnyal most van az utolsó lehetősége, hogy olimpiai bajnok legyen. Ott van még a már kétszeres aranyérmes olimpia-specialista Matthias Mayer, és a tavalyi világbajnokságon lesiklásban és Super-G-ben is aranyérmet nyerő Vincent Kriechmayr, akinek még olimpiai érme sincs.

Alexis Pinturault az összetett világkupa címvédője, de idén a korábbi évekhez képest elég gyenge szezont fut, ő se nyert még olimpiát, és lehet, hogy már nem lesz sok esélye rá. Odermatt óriás-műlesikló formáját nézve a francia nagyon messze van ebben a számban, de szerencséjére az olimpián van kombináció is, amiben még ebben a formában is esélyesnek számít.

A férfi műlesikló mezőny egy hatalmas kérdőjel, idén hat versenyen hat különböző győztes született, így nagyon sokan odaérhetnek a sok kisebb név közül, vagy akár valamelyik tapasztalt, egykor szebb napokat látott sztár is sikeresen halászhat a zavarosban, akár Pinturault, vagy a még mindig első olimpiai bajnoki címére vadászó Henrik Kristoffersen, aki az elmúlt pár évben egyre inkább esik vissza, és már nem mutatja azt a formát, amivel Marcel Hirscher legfőbb vetélytársa volt. Nála fejben is nagyon rendbe kéne tenni a dolgokat, miután annyi lehetőséget elszalasztott karrierje során, Pjongcsangban például az óriás-műlesikó ezüstje után fő számában, szlalomban nem tudta kihasználni, hogy Hirscher az első futamban kiesett, és a másodikban az első pozícióból ő is az osztrák sorsára jutott.

A nőknél, mint mindig, talán most is elsőként Mikaela Shiffrinről kell beszélni, habár az amerikai már messze nem dominálja úgy a mezőnyt, mint mondjuk négy éve, az összetett világkupát kis különbséggel ugyan, de most is vezeti, azonban tőle szokatlan módon egyik szakági pontversenyben sincs az élen. Persze ettől függetlenül akár több aranyat is nyerhet, kombinációban az elmúlt évek alapján eléggé kiemelkedik, de óriásban és különösen szlalomban vannak hozzá mérhető favoritok.

Petra Vlhova idén remekel műlesiklásban, hét versenyből ötöt megnyert, és csak kettőt „engedett át” Shiffrinnek. Vlhova az elmúlt években az amerikai fő riválisává vált, így mindenképpen csalódás lenne számára, ha Pekingben nem nyerné meg első olimpiai aranyát.

Sara Hector teljesítménye hatalmas meglepetés ebben a szezonban, a 29 éves svéd valószínűtlen berobbanást produkál. Három óriás-műlesikló versenyt nyert, és vezeti a szakági világkupát. Akár az olimpián is megnyerheti a számot, de mindenképp éremért utazik Pekingbe. Ugyanebben a számban Tessa Worley is éremet nyerne, a francia a szám legkiemelkedőbb specialistája az elmúlt évtizedben, de még nem állt dobogón olimpián.

Sofia Goggia toronymagas favoritja lenne a gyorsasági szakágaknak, ha nem sérült volna meg bő egy héttel ezelőtt, így viszont csak annyit tehet a csapata, hogy a térdsérülését próbálják rekordidő alatt helyrehozni. Ez azt jelentheti, hogy Goggia valószínűleg csak a lesikláson fog elindulni, ami az olimpia közepén lesz. Ebben a számban az olasz nyert Pjongcsangban, és hatalmas bravúr lenne, ha ezek után meg tudná védeni a címét, de idén annyira kiemelkedik a mezőnyből, hogy ezt sem lehet kizárni.

Talán Feuzhoz hasonlóan Lara Gut-Behraminak is ez az utolsó esélye, hogy olimpiai bajnok legyen, tavaly remekül sikerült a világbajnoksága, és majdnem megnyerte a második nagy kristálygömbjét, idén nincs olyan kimagasló formában, de Goggia sérülése sokak mellett számára is kinyithatja a kapukat.

A nőknél is a gyorsasági szakágakban képlékenyebb az esélyesek listája, de ez általában így is szokott lenni. A 2020-as összetett világkupa győztesének, Federica Brignonénak, és a lesiklás világbajnoki címvédőjének, Corine Suternek is összejöhet az aranyérem, ha jó napot fognak ki, de érem nélkül mindketten csalódottak lennének. A gyors számokban tényleg gyakori a meglepetés, ezt bizonyítja Ester Ledecka világot felforgató pjongcsangi győzelme Super-G-ben. A cseh versenyző a snowboard legnagyobb sztárja, és bár nyert versenyeket alpesi síben a világkupában, de nem jött össze az az áttörés, amit talán sokan a meglepetés olimpiai arany után vártak tőle, azért érdemes lehet rá is figyelni. azért most is érdemes lesz figyelni rá.

Az alpesi sízőknél még a többi sportolóhoz képest is nagy a bizonytalanság, hiszen nekik nem csak a koronavírus veszély miatti korlátozásokkal kell megküzdeniük, hanem az olimpiai pálya abszolút ismeretlenségével is. Mivel a tesztversenyek az elmúlt években elmaradtak, így senki se versenyzett még az olimpiai lejtőkön.