Egy Le Mans-i tündérmese: Robert Kubica két nagy csatát is megnyert, az egyiket a Ferrarival, a másikat a lelkével

A #83-as számú Ferrari 499P autóval megnyert 93. Le Mans-i 24 órás versenyen Robert Kubica a 2025-ös kiadás egyik főszereplője lett. De miért olyan extra Kubica története? Hogy került az első lengyel Le Mans-győztes a hosszútávú autózás csúcsára?

Éld át a 2025-ös Le Mans 24h hangulatát egy egyperces klipben!

Videó forrása: Eurosport

Az első Robert Kubicával készült interjúhoz az Endurance-Info archívumában 2016 szeptemberéig kell visszalépegetni. Az akkor 31 éves lengyel pilóta a Duqueine Engineering színeiben indult a Renault Sport Trophy sorozatban Christophe Hamon csapattársaként Spa-Francorchamps-ban. Közel tíz évvel ezelőtt Kubica még nem tudta, mi vár rá a sportágban, de borzasztóan kíváncsi volt rá, hogyan reagál a teste ott, Belgiumban a terhelésre, és hozzátette:
A csúcs továbbra is a Le Mans-i 24 órás.
"Majd meglátjuk, mit tartogat számomra a jövő. Egy dolog biztos: minden sportban edzeni kell" – folytatta akkor az interjút, majd – ahogy az a tündérmeséknél lenni szokott –, kilenc évvel később megnyerte Le Mans-t privát indulóként a #83-as Ferrarival Phil Hanson és Yifei Ye oldalán.
A 40 éves egykori forma-1-es pilóta beült a sárga Ferrariba, és egymaga lenyomta a verseny 43%-át: összesen 166 kört, ebből 59-et a végjátékban – többnyire úgy, hogy közben még inni sem tudott az autóban.
"Őszintén szólva, ez egy óriási nap számomra" – mondta Kubica a célba érés után, a sajtótájékoztatót követően.
"Ha ehhez hozzátesszük, hogy immár Lengyelország is győztesként szerepel Le Mans-ban, az külön elismerés. Olyan, mintha én lennék az első lengyel, aki futamot nyer, vagy világbajnok lesz WRC2-ben. Ez nagyszerű módja annak is, hogy köszönetet mondjak a rajongóimnak, akik jóban-rosszban mellettem álltak az életem és a karrierem során."
A verseny második leggyorsabb pilótájaként (3:26.562) Kubica méltón képviselte a hazáját, és az biztos, hogy örökre emlékezetes nap lesz ez a pályafutásában.
Ahogy örökre emlékezetes nap marad 2011. február hatodika is, igaz, az nagyon más előjellel.
Robert Kubica 2011 februárjában az olaszországi Ronde di Andora ralin súlyos, életveszélyes balesetet szenvedett. Az autója, egy Skoda Fabia a teszt során lesodródott az útról, és a korlátba csapódott. Először nem tűnt annyira súlyosnak az ütközés, ám a védőkorlát eltört, és egy része befúródott az autóba. Kubica rengeteg vért vesztett, a jobb karjának egy részét amputálni kellett, egy sor műtét várt rá, mielőtt megkezdődhetett a rehabilitációja.
A hosszútávú autóversenyzés egy második élet volt Kubica számára, egy új kihívás, amit számára különösen nehéz volt teljes egészében megélni. A balesetéből fakadó sérülései különösen megnehezítik a teste hosszabb ideig tartó terhelését, de az AF Corse versenyzője kérdés nélkül vállalta be a küzdelmet – az ötös etapja tanítani való lenne minden versenyzőiskolában.
"Amikor beültem az autóba, még öt etapot kellett teljesíteni" – magyarázta.
Nem gondoltam, hogy én fejezem be a versenyt. Mindig Azt csinálom, amit kérnek tőlem, és örülök, hogy hozzájárulhattam a győzelemhez.
Úgy érzem, a legnagyobb hozzájárulásom a sikerhez még a verseny elején történt, a rajt utáni második szakaszban. A 10. hely környékén voltunk, és felhoztam az autót az első vagy második helyre, vállalva a kockázatokat elég komoly előzésekkel. Ezek a szakaszok meg is térültek később."
picture

Így ünnepelte a Le Mans-győzelmet a Robert Kubica vezette #83 Ferrari

Videó forrása: Eurosport

"Sajnos a biztonsági autó a lehető legrosszabbkor jött számunkra, és eltüntette a korábban felépített előnyünket. Ezután már csak az számított, mennyire tudunk irányítani – de egy 24 órás versenyen soha nem lehet tudni, mi következik."
MEG KELL TALÁLNI AZ EGYENSÚLYT A KOCKÁZAT ÉS A JUTALOM KÖZÖTT, EGYETLEN HIBÁVAL KIDOBOD AZ EGÉSZ MUNKÁT AZ ABLAKON.
"Nagyon boldog vagyok, hogy ezt az öt etapot hibátlanul tudtam lehozni. 24 óra versenyzés után, és valószínűleg 38 óra ébrenlét után – talán ha egy órát aludtam – nem is olyan rossz ez egy 40 évestől."
picture

Robert Kubica, Yifei Ye, Philip Hanson (Ferrari AF Corse)

Fotó: Getty Images

A 2011-es súlyos balesetet egyszerűen nem lehet figyelmen kívül hagyni, amikor a bal kezével magasba emelte a trófeát, mindenkinek, és valószínűleg neki is eszébe jutott az a hosszú út, amit megtett.
"Őszintén szólva, ami történt, az nagyon szerencsétlen volt – de egyben egy lehetőség is, ha úgy vesszük" – mondja Kubica.
"Kétféleképpen lehet nézni: Rengeteget dolgoztam azon, hogy lezárjam ezt a fejezetet. Évekbe telt, hogy nemcsak fizikailag, hanem mentálisan is helyreálljak. Meg kellett tanulnom együtt élni a történtekkel, elfogadni a korlátaimat – különösen a karommal kapcsolatban.
Az agyam eleinte nem volt hajlandó elfogadni őket, és ez rendkívül nehéz volt. De ma már boldog vagyok, hogy sikerült megnyernem ezt a belső harcot."
Ha ki kellene emelnem valamit, mire vagyok a legbüszkébb, az nem a versenyzéshez kötődik, Hanem ahhoz, hogy a nehéz időszakokban meg tudtam nyerni a saját elmémmel vívott küzdelmet.
Robert Kubica
Robert KubicaFotó: Getty Images
Amikor átváltott az endurance-ra, Kubicának már ismert volt a neve, de ebben a szakágban még nem tette le a névjegyét. A 2021-es Le Mans-i bemutatkozása fájdalmas véget ért: az utolsó körben esett ki a WRT LMP2-es autójával, amikor már majdnem biztos volt a kategóriagyőzelem.
"2021-ben jöttem először Le Mans-ba" – emlékezik vissza Kubica.
"Egy nagyon nehéz hét volt számunkra. Vezettünk LMP2-ben, jelentős előnnyel, de az utolsó körben, a Dunlop-kanyar után az autó azt mondta: elég. Ennek ellenére olyan különleges érzés fogott el, mint egy gyereket, aki újra gokartozik."
A folytatás két második helyet hozott LMP2-ben, barátjává vált csapattársával, Louis Delétrazzal. 2024 júniusában pedig ott volt az a vitatott ütközés a Hunaudières-egyenesben Dries Vanthoor BMW-jével.
"35 éves koromra, miután rengeteg kategóriában versenyeztem, minden kezdett kissé megszokottá válni – emeli ki Kubica.
Le Mans visszaadta az ismeretlen érzését, azt a borzongást, amikor valami új kihívással néz szembe az ember.
"Emlékeztetett a gokartos napjaimra, amikor minden pillanat egy első alkalom volt. Imádtam ezt az érzést, beleszerettem a versenybe.
2021-ben mondtam Louisnak, hogy ha egyszer nyerek itt, soha nem térek vissza. Két nappal ezelőtt ugyanezt mondtam egy ferraris barátomnak is. Azt válaszolta, hogy ez soha nem fog megtörténni.
De azt is hozzátettem: ha nyerek, visszamegyek ralizni. És általában tartom a szavam. Meglátjuk, mit hoz a jövő."
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:

Csatlakozz a több mint 3 millió felhasználóhoz az appunkon
Legyenek mindig kéznél a legfrissebb sporthírek, eredmények, élő közvetítések
Letöltés
Cikk megosztása
Hirdetés
Hirdetés