Zsákutcába futottak a görögök ellen, a bronzmeccs jut a férfi pólósoknak

Frissítve 06/08/2021 - 15:08 GMT+2

Megdöbbentő, 9-6-os vereséget szenvedett az előzetesen jóval esélyesebbnek ítélt magyar férfi vízilabda-válogatott Görögországtól a tokiói olimpia elődöntőjében, így utolsó mérkőzését a vasárnapi bronzpárhacban vívja majd. Szabó Zoltán extra értékelésével is jövünk cikkünk második felében.

Blokkerdő Angyal Dániel előtt - Fotó: MTI/Illyés Tibor

Fotó: Other Agency

Nem tudott mit kezdeni a görögökkel a magyar csapat.

"Sokkal jobban haraptak." – Jansik Szilárd nyilatkozta ezt a görög-magyar után, és ez sok mindent elmond erről a meccsről. Ha egy olimpiai elődöntő után ilyet nyilatkozik egy magyar pólós, akkor utána nincs miről beszélni (írni). Nekünk mégis kell.

Egyszer sem (!) vezetett a horvátok elleni negyeddöntőn remeklő magyar válogatott, ez pedig mindig is a játék lassítására törekvő görögöknek kedvezett. Nem volt meg a megfelelő ritmusa és sebessége a mieink játékának, a játékosok alig eresztettek el olyan lövést, amely igazán gondot okozott volna Zerdevas kapusnak.

Vízilabda

Férfi pólósaink a kazahok 28-1-es kiütésével zárták le a vb-csoportkört

09/02/2024 - 10:22

Nem találta a játékát Märcz Tamás csapata, pedig erre a bénultságra semmi jel nem utalt előzetesen. Nem akadt, aki átlendítse a holtpontokon a csapatot.

Nem bírta el, hogy klasszisai közül a három legnagyobb lövő, Zalánki Gergő (7/1), Vámos Márton (3/1) és Varga Dénes (4/1) összesen lőjön három gólt, Erdélyi Balázs és Hosnyánszky Norbert egyet sem, miközben a negyeddöntő hőse, Manhercz Krisztián hozta magát a duplájával. Odaát Argyropoulos egymaga lőtt négyet.

Nem Nagy Viktoron múlt - Fotó: MTI/Illyés Tibor

Fotó: Other Agency

Nagy Viktor sokáig jól védett (47%), szállították az emberelőnyöket a centerek, de azok kihasználása sem ment megfelelő arányban (13/4). A lövőstatisztikájára sem lehet büszke a magyar válogatott: 27/6, ami 22%-ot jelent.

Ennek a teljesítménynek, a sok hibának, a megfelelő hőfok hiányának a vége egy megdöbbentő, fájdalmas 9-6-os vereség lett, a görögök ezen az olimpián másodszor is legyőzték a mieinket, ami pláne meglepetés.

Óriási lehetőséget szalasztott el a magyar férfi vízilabda-válogatott. A bronzéremért egy, a görögöknél erősebb csapat lesz az ellenfél a spanyolok személyében, akik 10-9-re kikaptak a szerbektől.

Másodszorra is legyőzték a magyar férfi pólósokat a görögök, elúszott az olimpiai döntő

Férfi vízilabdatorna, elődöntő:
Görögország-Magyarország 9-6 (2-1, 1-1, 2-2, 4-2)
Tatsumi Vízilabdaközpont, zárt kapus
gólszerzők: Argyropoulos 4, Gkiouvetsis 2, Fountoulis, Skoumpakis, Vlachopoulos 1-1, illetve Manhercz 2, Vámos, Zalánki, Pásztor, Varga Dénes 1-1
gól/ötméteres: 0/0, illetve 0/0
gól/emberelőny: 7/14, illetve 4/13

Ahogy a riói olimpián, úgy a tokiói torna alatt is értékeli honlapunkon a magyar férfi válogatott összes meccsét Szabó Zoltán.

Szabó Zoltán a szakértőnk ezen az olimpián is

"Teddy KGB jutott eszembe a Pókerarcok végéről. Megvertek minket tiszta játékban és ki kellett őket fizetni, így sportszerű. Kicsit talán olyanok voltunk a mérkőzésen, mint Teddy KGB volt a pókerasztalnál. Végig elhittük, hogy mi fogunk győzni a végén, mert az előzetes történetünk, a tudásunk, a hátterünk, minden afelé mutatott, hogy ennek a mérkőzésnek azzal kell végződnie, hogy a magyar csapat bejut a döntőbe. Ezt egyetlen egy brigád nem hitte el, a görögök.

Gyakorlatilag az égvilágon semmi mást nem csináltak, mint amit tudnak, mint amit évek óta, de ezen az olimpián tökéletesítve egy váratlanul és kitartóan jó kapusteljesítménnyel hátulról megspékelve előadtak. Belementünk az utcájukba, végigmentünk rajta, de zsákutca volt. Nem mondanám azt, amit a lányoknál lehetett mondani tegnap, hogy egyértelműen megvertük magunkat. Itt a görögök vertek meg minket, de hagytuk magunkat megverni. Nem voltak kihagyott 100%-os ziccereink, nem voltak olyan hibák, amelyek miatt azt lehetne mondani, hogy megvertük magunkat.

Nem segítettek a tanácsok sem - Fotó: MTI/Illyés Tibor

Fotó: Other Agency

De ha egyenként megnézzük azokat a hibákat, amikből gólokat kaptunk, amikből a görögök folyamatosan tudták építeni magukat a mérkőzés során, akkor ott mindig volt egy-egy ember, aki ha egy kicsit jobban figyel, ha nem alszik el (ha nem bízik fölöslegesen abban, hogy ezt a görögök úgy se fogják, tudják vagy merik megcsinálni), akkor még hat lőtt góllal is nyerhettünk volna.

Fapofával nem lehet nyerni. Nézzük vissza, a horvátok ellen milyen érzelemvilággal játszottunk, abból itt most semmit nem lehetett látni. Nem tudtuk magunkat abba a helyzetbe hozni, hogy érzelmileg mi is átlendüljünk saját magunkon, ha lehet ilyen képzavarral élni.

Gyakorlatilag 18 másodpercig tudtunk ilyen állapotban lenni, 5-5 után. De akkor meg jött egy helyrehozhatatlan hiba, amiből gólt lőttek a görögök. Ennyi ideig voltunk érzelmi pluszban, 18 másodpercig, 5-5-től 6-5-ig.

Manhercz megtett mindent, amit tudott - Fotó: llyés Tibor/MTI

Fotó: Other Agency

Aztán megkaptuk a lehetőségeket, kihagytuk, ők is megkapták, belőtték, de a negyedik negyed már az egész mérkőzésnek a kiteljesedése volt. Ott a görögök lőttek megint három gólt a blokk mellett, amikor már szétestünk, szétcsúsztunk. Nem számoltam végig, de legalább négy olyan lövés biztos volt, amibe Zerdevas beleért, és a kapufáról kifelé pattant. Ez meg már sorsszerű.

Persze lehet keresni csomót a kákán. 8-6-nál volt Jansik Szilárd harmadik hibája, ami kabaré. Kétszer volt kontra, inkább kiállították és kipontozódott, pedig a legjobb védekezést csinálta meg, amit lehetett. Mégis kiállt, belőtték. A másik oldalon Mezeinél is kontra úgy, hogy kétszer volt benne a kiállítás, harmadszor, amikor hátranyúlt, azt tényleg kontra, de ott meg nem ítéltek semmit.

Ilyeneket lehet találni, de egy magyar-görög nem múlhat azon, hogy a játékvezető kontrát vagy kiállítást ítél.

Így szenvedtek vereséget magyar pólósaink a görögöktől az elődöntőben - összefoglaló

Az, hogy én sajnálom, az egy dolog. Ennék sokkal fontosabb, hogy valakit élete végéig el fog kísérni az az érzés, hogy ott volt a csapat, és hogy lesz-e még ilyen lehetőség, hogy olimpiai döntőt játsszon, hogy olimpiai bajnok legyen. Valakinek lesz, mert fiatal, és biztos ott lesz Párizsban, de van, aki nem. Ez egy életre szóló negatív élmény, amit egy esetleges bronzérem sem tud helyrehozni (egy olyan meccsen, ami valószínűleg még nehezebb lesz, mint ez).

Az is benne van a pakliban, hogy a kulcsembereink a szezon során több hónapig betegek vagy sérültek voltak. Az, hogy a Zalánki, Vámos, Varga Dumi hármas az előző nyár óta hányszor volt covidos, beteg, térdsérült, vállsérült, az óhatatlanul rányomja a bélyegét a teljesítményükre. Valószínű, hogy csak kevés százalékban, de lehet, hogy ez is benne van abban, hogy a kapus beleér a labdába, és a kapufáról kijönnek a lövések.

Ez valamennyire menthetné a helyzetet, de ez csak egy kiegészítése a teljes igazságnak. A teljes igazság egy része.

Letargia - Fotó: MTI/Illyés Tibor

Fotó: Other Agency

Visszatérve az elejére, amikor arról beszélünk, hogy Zerdevast meg kell törni, mert nem lehet, hogy még egyszer úgy védjen, mint ahogy az első meccsünkön, akkor nem lehet az első lövés ugyanolyan, mint amilyen az utolsó volt az előző mérkőzésen. Nem lőhetünk hosszú félmagast az első három lövésből, akkor lőjük inkább fejbe a kapust! És akkor legalább más az élmény Zerdevasnál.

Ez a folytatása volt az elsőnek, semmi nem történt másképp. Ugyanoda lőttek, ugyanúgy kellett védenie. Semmi nem okozta fejben azt a görög kapusnál, amit mondjuk Bijačnál sikerült elérni, hogy lőttünk a hóna alá, a füle mellé, mindenhová, mire figyeljen? Zerdevas ugyanolyan lövéseket kapott, és volt nyolc blokkja is a görögöknek.

A saját játékukat jól tudták játszani, és talán nem hittük el azt, hogy ez így lehet. Tudat alatt lehet, hogy az volt, hogy majd valahogy nyerünk. ’Ha a horvátokat megvertük, akkor nehogy már ezektől a görögöktől kikapjunk.’ Majd előbb-utóbb sikerülni fog. És eltelt a mérkőzés úgy, hogy még mindig úgy gondoljuk, hogy majd előbb-utóbb sikerülni fog.

Varga Dénes és Märcz Tamás lehajtott fejjel - Fotó: MTI/Illyés Tibor

Fotó: Other Agency

Itt megint jön egy ellenpont: ez a görög csapat még mindig nem kapott kilenc gólnál többet ezen az olimpián senkitől. Abból profitálnak, hogy mindenki beteszi őket egy skatulyába, és azt hisszük mi meg a többi csapat is, hogy ezek a görögök ugyanazok a görögök, mint akiket ebben az évezredben láttunk.

Pedig ez már nem az a görög csapat, akikről ezt el lehet mondani. Hanem egy érett, taktikailag hibátlan játékot játszó csapat, amelyik megkapta maga mögé azt a kapusteljesítményt, ami hiányzott ahhoz, hogy fölszabadultan és magabiztosan tudjanak játszani.

Nem emlékezhet rá senki, nincs olyan tapasztalata senkinek, hogy egy ilyen görög csapat mire képes, mert eddig nem volt ilyen csapat. Mi most a saját kárunkon tudjuk, de mi meg nem játszunk velük többet. Ez a spanyol vagy a szerb csapatnak is figyelmeztető jel a döntőre.

A magyar játékosokért haragszom és értük vagyok bosszús, nem ellenük. Vannak olyan szituációk egy sportpályafutás során, sajnos negatívak is, amit soha nem tud kitörölni az egyes ember az élményei közül. Mindig ott lesz, be fog ugrani, emlékezni fog rá, hogy ott volt egy olyan lehetőség, amit csak meg kellett volna ragadni.

Erős kép Varga Dénesről - Fotó: MTI/Illyés Tibor

Fotó: Other Agency

Mert mindez, amit a görögökről elmondtam, homályba veszne akkor, ha egy kicsit jobban, egy kicsit többet, nagyobb akarattal (kicsit nagyobb alázattal) játszottak volna többen a csapatból.

Ha azt ki lehet mondani egy olimpiai elődöntő utáni nyilatkozatban, hogy ’jobban harapott az ellenfél’, akkor innentől minden fölösleges.

Senki nem vagyok ebben a történetben, mégis olyan indulatok vannak bennem, hogy nem tudok velük mit kezdeni. Látom és sajnálom, hogy néhány játékos most mit érezhet a csapatból utólag. Sajnálom, hogy ezt kell érezniük, mert nem ezt érdemelnék. És saját maguk tehettek volna róla, hogy többet kapjanak ettől a meccstől.

Az, hogy én szomorú vagyok, nem tud segíteni rajtuk. Egy megszerzett bronzérem valamennyit tudna kozmetikázni az egészen, és adja az Isten, hogy így legyen. Az tudna olyan élményt adni, ami miatt kicsit kevésbé fájna ez az elődöntő. Mindig ott lesz, hogy ’jó, bronz lett, de!’. Még akkor is, ha a görögök megnyerik az olimpiát.

Ebből a szempontból egy nagy tükör a horvátokkal vívott meccs. Aki így tud játszani, aki így tud akarni, meccsben lenni, bent a vízben jelen lenni ellenük, az nem tudja elfogadni magától, hogy két nap múlva itt most hogy volt, mi történt.

A görögök végig úgy ültek a pókerasztalnál, hogy ők nyerni akarnak. Hiába olyan az ellenfél, hogy az egész világ úgy gondolja, hogy a másik a jobb. Csalták a vízilabdát, beletereltek minket a saját utcájukba, mint Matt Damon John Malkovichot, és ott is végződött a mérkőzés, abban az utcában."

Aki szeretne az olimpia alatt is a cikkeinkről és a híreinkről első kézből tájékozódni, itt tud feliratkozni a hírlevelünkre!

Vízilabda