Garda Krisztina meglepődött, hogy az Év vízilabdázója lett, viszont bizakodó a januári Eb előtt

Amíg a férfi mezőnyben már nyáron biztosra lehetett venni, hogy Zalánki Gergő lesz az Év vízilabdázója itthon (az is lett), addig a nőknél kétesélyes volt a dolog. A címvédő Keszthelyi Rita és Garda Krisztina volt a válogatott két legjobbja, akik a klubjaikban is kiemelkedő teljesítményt nyújtottak, végül Garda lett a befutó - Zalánkihoz hasonlóan először.

A Dunaújvárossal óriási meglepetésre a Bajnokok Ligája négyes döntőjébe jutott az előző szezonban, ahogy a bajnoki finálét sem várta el senki a meggyengülő, sok fiatallal pólózó újvárosiaktól. Garda Kriszta csapatkapitányhoz méltó teljesítménnyel, legfőbb vezérként pólózott 2023-ban.

A vele készített évértékelő interjúban Gridával a DFVE tavaszi meneteléséről, a Dunaújvárostól 25 év után távozó Mihók Attiláról, Vad Lajosról, a két új társkapitányról, Mihókról és Cseh Sándorról, az Európa-bajnoki felkészülésről és az Eb előtti várakozásairól beszélgettünk.

---

Meglepődtél, hogy pályafutásod során először te lettél itthon az Év vízilabdázója?
Igen, meglepődtem, mert igazából sosem szerepelt a céljaim között, hogy megszerezzem ezt az elismerést. Úgy voltam vele, hogy csinálom a dolgomat, edzek, próbálom a lehető legjobb teljesítményt nyújtani a vízben, ezzel az aktuális csapatomat segíteni. Nem gondolkodtam soha ezen a díjon.

Komolyan ketten jöhettetek szóba erre a díjra, a címvédő Keszthelyi Rita és te. Így azért olyan nagy meglepetésnek mégsem számítasz. Mondhatjuk, hogy karriered eddigi legjobb éve volt az idei ettől a díjtól függetlenül?
Ha most belegondolok, nyilván volt már olyan évem, ahol esetleg fényesebb érmeket gyűjtöttünk. De ha az egyéni teljesítményemet nézem, akkor mindenképpen az egyik legsikeresebbek között említeném az idei esztendőt. Nem bántam volna, ha nekem mondjuk kevésbé sikerül így, de mondjuk a vb esetleg máshogy alakult volna.

Szálazzuk szét 2023-at! A Bajnokok Ligájában óriási menetelés során jutottatok meglepetésre a Final Fourba a Dunaújvárossal és lettetek negyedikek. Hogyan élted meg azt a szereplést?
Abszolút csodaként. Az Újvárossal többször akadt már ilyen csoda közeli eredményünk. Ha valaki azt mondja nekem tavaly szeptemberben, hogy azzal az Újvárossal Final Fourt fogunk játszani, őszinte leszek, elmosolyodtam volna, hogy nagyon kedves és rendkívül optimista az illető, és biztos nagy szurkolónk.
Tudtuk, hogy vannak jó játékosok a csapatban, de elég rutintalan a társaság - még most is. Nagy meglepetés volt nekünk is, hogy sikerült a BL négyes döntőjébe jutnunk.

Az egy évvel korábbi szezonhoz képest meggyengült játékoskerettel, fiatalon jutottatok bajnoki döntőbe is. Fájt az Eger elleni vereség és a második hely, vagy az az ezüst egy fehérarany úgy, hogy az UVSE-t és az FTC-t is megelőztétek?
Nekem van már néhány ezüstérmem. Nem azt mondom, hogy kísért a bajnoki ezüst, mert sokan szeretnének sokszor másodikak lenni a magyar bajnokságban, de most már nem bánnám, ha egyszer elsők is lennénk. Úgy gondolom, hogy talán az elődöntő bizonyult nagy ütközetnek, eléggé mélyponton voltam előtte lelkileg.
A csapaton éreztem, milyen sokat segítenek, a csapattársaim is próbáltak kihúzni ebből az állapotból. Ez az első meccsen ki is tört belőlem, főleg, hogy ötméteres-párbajban nyertünk. Az immár elég hosszú újvárosi pályafutásom alatt nem sok szétlövést nyertünk az UVSE ellen, egyre emlékszem, amely egy Magyar Kupa-döntőben történt.
Ez a párharc lelkileg volt nekem sokkal nehezebb, az UVSE-vel ráadásul mindig kemény meccseket játszottunk az elmúlt sok évben. És ha megfiatalodott az a csapat is, egy kicsit előttünk jár abból a szempontból, hogy az UVSE fiataljai több meccset lejátszottak magasabb szinten. Ettől függetlenül nyilván nagyon örültem a sikerünknek.

A döntő?
Nem mondanám fehéraranynak az ezüstünket, mert bizakodó voltam azután, hogy nem a Fradival kellett játszanunk, hanem egy, az FTC-nél papíron gyengébb csapattal. Miközben abban az Egerben ott volt Cézé (Czigány Dóra, a bajnok Eger csapatkapitánya – T.M.) , Szandra (Kiss Alexandra – T.M.) a kapuban, Dorka (Szilágyi Dorottya – T.M.), Bex (Parkes Rebecca – T.M.).
Nagyon sajnálom az első meccset, ott is ötösökkel kaptunk ki. A második mérkőzés már olyan volt, hogy az Eger úgy jött ki az öltözőből, hogy akármi van, ezt behúzza, és gyakorlatilag átmentek rajtunk a hazai játékosok. Sajnos sima lett.
Persze szomorú voltam, mert jobban szeretek nyerni, mint veszíteni. De azután, hogy azzal a csapattal megvertük az UVSE-t, a döntő már ajándék volt.

A fukuokai világbajnokság előtt többen is nyilatkozták a válogatott játékosai közül, hogy nyerni mentek, hatodik hely lett belőle. A két legjobb emberünk egyike voltál, de ez is kevés volt az üdvösséghez. Eltelt több hónap azóta, hogyan tekintesz vissza a vb-re?
Új lapot nyitottam a szezonra. Voltak olyan meccsek és pillanatok, amelyeket visszanéztem. Sokszor elmondjuk, hogy mindennek a védekezés az alapja, pont az nem működött. Nagyon sok gólt kaptunk a meccseken, nem állt össze az egész.
Ebből a csapatból bárki tud kiemelkedőt nyújtani elöl, akár többször is, de tizenvalahány gólokat nehéz túllőni jó csapatok ellen. A védekezés volt a legnagyobb probléma, nem tudom megmondani, hogy miért. Bízom benne, hogy ez most jobban fog alakulni januárban!

Személy szerint hogyan érintett, hogy tíz év után nem Mihók Attila a klubedződ, hogy aztán a válogatottban újra együtt dolgozzatok?
Az elején nagyon furcsa volt. Ha jól számolom, ez a 11. idényem Dunaújvárosban. Előtte már az ifi- és a juniorválogatottban is dolgoztam együtt Mihivel, eléggé hozzászoktam, hogy ő a klubcsapatom edzője. Őt nem kell bemutatni a magyar vízilabdát kedvelőknek.
Minden edző más és más. A váltás után nehéz volt megszoknunk eleinte, hogy Vad Lajos az új vezetőedző. Az elképzelései nem voltak nagyon mások, Lajos nem szívesen változtatott a begyakorolt taktikákon, idő se volt rá sok, gyakorlatilag heti két meccset játszottunk, így nem is lehet begyakorolni új dolgokat.
Abból a szempontból szerencsések vagyunk, hogy Lajos már dolgozott nálunk másfél évet, megismertük őt.

A BL őszi csoportkörében négy meccsen húsz gólt lőttél, háromszor csapatod legeredményesebbjeként. A francia Mulhouse-nak kilencszer (!) találtál be az összesen tizenhatig jutó DFVE-ből. Neked tehát még mindig jól megy a góllövés. Mi a helyzet a csapattal, milyen a mostani Dunaújváros?
Az eleje döcögős volt, főleg a római Bajnokok Ligája-selejtezőn, és a sorba az UVSE elleni bajnokink is beletartozik. A Fradival vívott meccsünktől kezdve, ha nem is meredeken felfelé ívelő volt a teljesítményünk, mert akadtak benne hullámzások, de onnantól egy kisebb stabilitás kezdett kialakulni a csapatban.

Hogyan érzed magad csapatkapitányként, az egyik legrutinosabb játékosként ebben az Újvárosban?
Kicsit furcsa, hogy vannak olyan csapattársaim, akik a nálam 11 évvel fiatalabb öcsémmel egyidősek. Van, hogy beszélgetünk arról, hogy amikor ifi Eb-n voltam, akkor ők 6-10 évesek voltak körülbelül, ezeket a sztorikat megmosolyogják. De szerintem működik a csapat, hallgatnak rám, csapatkapitányként sincs olyan nehéz dolgom. Lehet, hogy nagyképűen hangzik, de én is azt várnám el fiatalként, hogy a meccseken a válogatott játékos vigye a hátán a csapatot, ne az a kislány, aki újonc a csapatban.

Ha azzal jár jobban a Dunaújváros, hogy a többieknek megteremtem a lehetőséget, és a lányok helyzetbe kerülnek, akkor azzal segítek. Ha meg igenis nekem kell beleállni tizedjére is úgy, hogy előtte kihagytam nyolcat, akkor megteszem. Ez egy magammal szembeni elvárás is, tavaly Mihi, idén Lajos is ezt várja tőlem. Ha nem is vagyok tyúkanyó, de az egyik legidősebb, legrutinosabb igen a csapatban, erre igenis oda kell figyelnem.

Hetek óta készültök az eindhoveni Eb-re és a dohai vb-re a válogatottal. Milyenek az eddigi tapasztalataid az új kerettel és a társkapitányokkal közös munkáról?
Mindig vártam a válogatott összetartásokat, most nagy kíváncsiság is volt bennem. Cseh Sanyit abszolút nem ismertem korábban, csak névről. Teljesen más szemléletet hozott, mint amit korábban tapasztaltunk. Még sosem dolgozott lányokkal, vagy nőkkel. Hasonló kicsit, mint amit Lajosnál látok. A videózásokon is sokszor megmutatkozik, hogy olyan dolgokat mond, amelyekre ezelőtt sosem figyeltem föl.
Mihi nem volt új. Birgéékkel (Bíró Attila – az előző szövetségi kapitány – T.M.) is nagy hangsúly került a fizikális felkészítésre, ez továbbra is megmaradt, sőt, az úszásprogram még változott is.

Magyari Alda, Gurisatti Gréta és Szilágyi Dorka is azt nyilatkozta az Eurosportnak, hogy már két-három hét után látni lehetett, jó úton jár a csapat az Eb-felkészülés alatt. Te mit gondolsz erről?
A felmérések, a kétkapuk után, és a negyedik hét előtt mindenki érezte annak a súlyát, hogy most nem játszadozni jöttünk ide. Bő öt hetünk van összeállni és egy jó felkészülést produkálni. Mindenki próbálja megérteni a saját feladatát, és ha arra koncentrál, jól megcsinálja, akkor az egy nagy egészt fog kiadni, és jól fog működni.
Számomra elképzelhetetlen, hogy ha egyesével mindenki jól csinálja a dolgát, és összeépítjük a kis lego kockákat, az ne adjon ki egy építményt. Ebben bízom.
Bizakodó vagyok, ahogy Fukuoka előtt is. Remélem, most tényleg jobban fog alakulni ez az Eb! Abban bízom, hogy sikerül végre kihozni magunkból a legjobbat. Ha a védekezésünk összeáll, akkor sok mindenre képes lehet a csapat.

Akkor tudod majd úgy igazán értékelni ezt az Év pólósa-címet, ha olimpiai kvóta is párosul hozzá?
Mindenképp. Ez a terv. Kvótát szeretnénk, ez a legfontosabb, ez lebeg mindannyiunk szeme előtt. De erre nem lehet görcsösen ráfeszülni. 2016-ban az első olimpiámra elég nagy stresszben mentem, pedig kisgyerekkorom óta arra készültem.
Rájöttem, hogy ott is ugyanúgy kell vízilabdázni, mint bármelyik másik meccsen, attól függetlenül, hogy öt karika van oldalt a molinón.
Az eindhoveni Eb-n is így kell tennünk, és megoldanunk a saját egyéni feladatunkat. Ennek eredménye lehet a kvóta.

---

Csatlakozz az Eurosport magyar nyelvű Viber-csatornájához a legfrissebb sporthírekért, a legmenőbb videókért, játékokért és érdekességekért!