A társkapitány Cseh Sándor szerint a legfontosabb, hogy az Eb-n jól szerepeljen a női csapat

Ezzel a mondattal fogadta a hozzá közeledő újságírókat Cseh Sándor, a magyar női vízilabda-válogatott társkapitánya a nemzeti csapat csütörtök délelőtti, a sajtó számára is nyilvános edzésén.

Keszthelyi Ritáék hétfőn kezdték meg a felkészülést az aktuális olimpiai kvalifikációs versenyre, a januári eindhoveni, és az azt szorosan követő, februári dohai világbajnokságra.

Amíg kollégája, Mihók Attila felügyelte a lányok monoton úszását, a Szolnokkal mindent megnyerő edzővel beszélgethettünk egy nagyot a 23 fős bő keret összeállításának szempontjairól, a két szövetségi kapitány közti munkamegosztásról, a következő egy hónap programjáról, a célokról és négy nagyobb nevű kimaradó játékosról (Máté Zsuzsanna, Dömsödi Dalma, Hajdú Kata és Szegedi Panni).

(Cseh Sándort a Nemzeti Sport újságírója, a mindig kiváló Lakner Gábor, és az MTI tudósítója, Csoba Péter társaságában kérdeztük)

Amikor klub- vagy válogatott szinten új vezetőedző áll munkába, akkor megnézi a környezetet, azt, hogy milyen játékosok vannak, és aztán elkezd piramisszerűen egyre szűkebben építkezni. Azt a nagyjából 30 sportolót, akinek esélye volt a keretbe kerülésre, megnéztük fizikálisan, kétkapuk és gyakorlatok közben is. Amennyire lehetett, erre adódott lehetőségünk, mert sikerült a klubokkal úgy megállapodnunk, hogy tudtunk négyszer két napot együtt készülni.

Az elején Attilának ebben sokkal nagyobb volt a tapasztalata, hiszen 25 éve dolgozik a női vízilabdában. Én is megnéztem rengeteg edzést és meccset. Akinek volt esélye, az járt itt, és megnéztük.

Eddig elég egységes a gondolkodásunk Attilával. De arról, amit ő mond, őt kell megkérdezni. Akármennyire is egy vonalon gondolkodunk, nyilván nem ugyanazokkal a szavakkal fogjuk elmondani a véleményünket. 100%-osan egyetértünk a döntésekben, viszont én máshogy válaszolom meg a kérdéseket.

Nem mi akarunk sebesség-orientáltan játszani, az összes csapatsportágban mindenki így játszik a kézilabdától a focin és a kosárlabdán át a vízilabdáig. Aki kicsit is ért a vízilabdához, vagy a felsorolt többi sporthoz, az tudja, hogy a játéktudás mellett mindegyik a gyorsaság és az atletikusság irányába megy el. Ez nem új dolog. Amikor tíz éve még a Szolnok edzőjeként dolgoztam, akkor is az volt a célunk, hogy a leggyorsabbak legyünk. Ahogy Varga Zsolt is azt hangsúlyozza minden egyes eredmény után, hogy "sebesség, erő, munka, munka, munka". Ezeket nem most találta fel valaki, ez így van 10-15 éve.

Kétféleképpen lehet. Az egyik módszer az úszó- és lábtempótesztek, a másik pedig a kétkapuk, edzőmeccsek, amelyek közben az ember nézi a játékosokat a mérkőzéseken. Ez a két dolog mutatja meg, ki milyen fizikai állapotban van, körülbelül kinek mik a határai, ki mit tud elérni egy, két, három év után.

Annyira sokat nem beszélünk erről. Úgy éreztem, hogy ha elkezdjük a közös munkát, folyamatosan meg kell majd tárgyalnunk ennek részleteit. De mivel eddig jól működött, ugyanazzal a rendszerrel megyünk tulajdonképpen az első naptól. Sokat üzenünk egymásnak, beszélgetünk is, vázoljuk egymásnak az elképzeléseket, felosztjuk azt, hogy adott napon kinek mi lesz a feladata. Ahogy haladunk előre, és jönnek a mérkőzések, ennek picit át kell alakulnia, de még két-három hétig így zajlik a munkamegosztás.

Az első három hetünk most a játék mellett fizikai felkészülés is, hiszen két komoly világverseny fizikális részét alapozzuk meg. Ezen a héten Budapesten vagyunk, itt váltakoznak a lábtempós és a labdás edzések. Vannak úszóedzéseink is, és kétkapuk is szerepelnek a programban, például a KSI serdülőcsapatával. Két és fél nap pihenőt követően hétfőtől Kecskeméten vagyunk, az megint egy nagyon fontos hét lesz, hiszen a fizikális felkészítést ott tovább kell fokozni, illetve vinni. Ott is lesznek kétkapuink, de mivel 24 órán keresztül együtt leszünk minden nap, jobban bele tudunk majd menni a taktikai részletekbe is.

Amikor visszajövünk Budapestre, a harmadik héten, december 11-től a kínai válogatottal készülünk közösen, hétfőtől péntekig folyamatosan edzőmeccseket játszunk, az azt követő hétvégén két hivatalos meccsünk is van Kínával, egy Egerben, utána pedig a Komjádiban. Lesz kis pihenő, aztán karácsony előtt már csak háromnapnyi munka valószínű, akkor már lesz egy keretszűkítés is, még nem biztos, hogy az utolsó. A két ünnep között Spanyolországban leszünk, 27-én reggel indulunk, a spanyol válogatottal fogunk edzőmeccseket, illetve egy vagy két hivatalos mérkőzést is játszani. Tulajdonképpen ennek kéne lennie a felkészülés csúcsának. Hazaérkezve még 31-én is edzünk. Január 2-ától ismét, 3-án pedig indulunk Hollandiába. Előreláthatólag ez a menet.

Nem hogy lehet, hanem biztos. Magyarországon annyira körüllengi a levegőt az olimpia és a kvalifikáció, hogy ezt felesleges nap mint nap elmondani a játékosoknak. Őszintén szólva, ha egyetlen egy Európa-bajnokságra készülnénk most, akkor is ugyanígy csinálnék mindent. Egy sportolóban és egy csapatban az ego, a győzelmi akarat a hétköznapokban és a meccseken is nagyon fontos. Amikor beugrik az ember a vízbe, nincs ott a fejében, hogy ezt most egy Eb-címért, vb 3. helyért, vagy olimpiai kvalifikációért csinálja.

Nekünk itt a legfontosabb az, hogy az Eb-n szeretnénk nagyon jól szerepelni. És nyilván akkor kell majd okosnak lenni, mert ha jól, ha rosszul sikerül, ugyanúgy tovább kell majd lépni a következő fázisba. A mai sport már nem arról szól, hogy fél évig tervezgetünk valamit, itt mikrociklusok vannak, valamikor két-három nap vagy két-három hét, az edzőknek, a stábnak, a játékosoknak ebből kell mindig továbblépniük.

Igen. Mármint lehet tudni és ő is maradt.

Nem mennék bele nagyon részletes indoklásba, az biztos, hogy lesznek velük személyes beszélgetések. Az említett négy játékossal sem az a célunk, hogy óriási árok keletkezzen a válogatott és köztük. Az a fontos, hogy ők rájöjjenek arra, hogy esetleg mi az a kicsi plusz, ami a következő egy-két hónapban, a fiataloknál akár egy-két évben meglegyen. Nem volt még olyan edzői stáb, amely maga ellen dolgozott volna. A tisztelet mindig megvan a döntésekben.

Egyértelmű, hogy két dologban kellene fejlődnie. Egyrészt a játéksebességben, másrészt abban, hogy a támadásokba sokkal hatékonyabban tudjon becsatlakozni. Itt még egyszer visszautalnék arra, amit látunk női és férfi vonalon is. Jelen pillanatban miben tud fejlődni a vízilabda? Azzal, hogy a védőjátékosok is nagyon jól támadnak. Ez egy trend az egész nemzetközi mezőnyben. Zsuzska nagyon jó szellemiségű játékos. Már az első egy-két hónapban látszódott, hogy megértette, mire gondoltunk, és már akkor elkezdett ezen dolgozni. Ha fejleszteni fogja ezt a két tulajdonságát, akkor mindenképpen jó esélye van arra, hogy a jövőben válogatott legyen.

Azt látjuk, hogy a centerposzt nemzetközi szinten milyen kihívásokat rejteget. Még annál is erősebbeket, mint évekkel ezelőtt. Erősnek kell lenni, pozícióban kell lenni, meg kell próbálni nem hagyni, hogy az ellenfél hat az ötöket játsszon a centerekről. Védekezésben az egyik legjobb embernek kell lenni már a hátsó zónánál. Nagyon fiatalok a lányok egy ilyen helyzethez, ott van rajtuk a nyomás, a kvalifikáció terhe, az Eb, a vb. Látjuk, hogy mindkét fiatal centerünk tehetséges, de sok másról fog szólni ez a helyzet. Olyan fontos pozícióban, mint amilyen a centeré, edzeni és fejlődni kell, és utána ugyanúgy nyitva lesz a kapu Dalma előtt is.

Nagyon fiatal, 17 éves lányról van szó. Olyan lövőkészsége van, ami körülbelül 100 vízilabdásból mondjuk ötnek, viszont minden másban fejlődnie kell. Mivel az ő posztján sok, és magyar viszonylatban rutinos, jó játékosok vannak, ezért ki merem mondani, hogy ha elmennénk ezek mellett a kisebb hiányosságok mellett, amelyek őt esetleg gátolhatják, hogy egy, két, három év múlva meghatározó játékos legyen, akkor becsapnánk.

Még amikor nem voltam a női szakágnál, akkor is sokat lehetett hallani arról, hogy három, négy, öt világversenyen szerepel, alig tud edzeni, nem pihen. Ha most megint beledobtuk volna ugyanabba a helyzetbe, az a következő években mind az ő, mind a magyar vízilabda becsapása lett volna.

Meg merem kockáztatni a kijelentést, hogy ő most itt lenne, ha decemberben nem menne el Amerikába tanulni. Az ő helyzete nagyon nehéz, mert már az első edzésre úgy érkezett meg hozzánk októberben, hogy volt egy repülőjegye. Egy akkor szinte megválaszolatlan kérdést kellett volna eldönteni. Az első nap pedig nem lehetett volna megmondani, hogy ő megy-e az Eb-re, vb-re. Nagyon jó lenne, ha itt lenne, de szerintem családilag, egyénileg jó döntést hozott. Annyira fiatal, hogy ha a következő hónapokat az USA-ban töltve keményen edz, akkor a válogatott kapuja is nyitva áll előtte. Adódott egy lehetősége, élt vele. Akár közben, vagy utána válogatott kerettag kell, hogy legyen, mert látszik, milyen értékes játékos.

Nagyon jól, köszönöm a kérdést! Az a baj, hogy rajtam az érzelmek nagyon ritkán szoktak kijönni még győzelmeknél is. A külvilág esetleg azt is érezheti, hogy elbagatellizálom a poszt tétjét és súlyát. Pedig aki ismer, és tudja, hogyan dolgozom nap mint nap, az tudja, hogy ilyen nálam nincs.

Ha ezeket félrerakom, azt mondhatom, hogy nagyon jó ez a társkapitányság, mert izgalmas projekt, amiben minden van: nehézség, nagyon sok munka, feszített tempó. Nagy megtiszteltetés, hogy annak ellenére bízik meg bennem az elnökség ebben a fontos szituációban, hogy ezelőtt nem dolgoztam női sportolókkal. Ugyanakkor nem azért jöttem ide, hogy naponta rettegjek a feladatoktól. Nagyon élvezem ezt az időszakot.

Csatlakozz az Eurosport magyar nyelvű Viber-csatornájához a legfrissebb sporthírekért, a legmenőbb videókért, játékokért és érdekességekért!