A sors által elárult nagyi olimpiai álmát unokája váltotta valóra

A nagyi egészen pontosan már 81 évvel ezelőtt megcsinálta, 1940-ben ugyanis kvalifikálta magát a játékokra, a történelem azonban csúnyán közbeszólt.

Angelika Rädche Németország színeiben harcolta ki az olimpiai részvételt a Tokióból Helsinkibe áthelyezett 1940-es olimpiára. 400 és 800 gyorson indult volna az uruguayi születésű, akkortájt Németországban élő úszónő.

Ám néhány nappal a kvalifikációt követően kitört a második világháború, az olimpiát pedig törölték.

Szerencsére túlélte a háborút, visszatért Uruguayba, ahol a férjével és a családjával boldogan élt. Azonban azt sosem tudta teljesen feldolgozni és elfelejteni, hogy az élet ilyen értelemben cserbenhagyta őt, és nem vehetett részt olimpián.

Miután Nicole 2003-ban megszületett, Rädche úgy döntött, megosztja unokájával, mi mindent történt vele, amikor fiatal volt. Elmesélte, mennyire imádott edzeni, hogy az agya akkor is akarta, amikor a teste már fáradt volt, és hogy mennyire gyorsan vert a szíve, amikor versenyezhetett.

Nicole itta a nagyi szavait. Ő is imádta a vizet, és minden nap órákat töltött a medencében. Tornázni is járt, mivel az édesanyja tornaedző volt, azonban tízévesen, amikor döntéskényszerbe került, gondolkodás nélkül az úszást választotta.

Be akarta fejezni, amit a nagymamája 1940-ben elkezdett.

„Nagyon szerettem a vízben lenni, és nagyon tetszett, hogy a családomnak van múltja ebben a sportágban” – mesélte Nicole. „Annak pedig különösen örültem, hogy úgy éreztem, lehetőségem van beteljesíteni a nagymamám álmát.”

A nagyi sosem erőltette a dolgot, sem neki, sem a szintén úszó testvérének. Frank azonban valahol belül mindig is érezte a be nem teljesült álom, a történelem által elvett lehetőség utózöngéit.

Rädche ott volt az edzéseiken, ha tehette, elment a versenyeikre is, és mindig minden részlet érdekelte.

„Nagyi, hidd el, hamarosan ott leszek a válogatottban” – mondta neki Frank.

És így is történt. 13 évesen döntött először országos csúcsot 200 vegyesen. Két év múlva már 200 és 400 gyorson is ő tartotta a nemzeti rekordot.

Rädche azonban ezeket az eredményeket sajnos már nem érhette meg. 2016-ban súlyos beteg lett, és 85 évesen meghalt. Nicole teljesen összetört, de a nagyi történetei és a befejezetlen álom hajtották őt tovább előre.

Frank eredetileg a 2024-es párizsi olimpiát tűzte ki célul, de ahogy jöttek a rekordok, érezte, hogy akár már Tokióban ott lehet hazája válogatottjában. Megkapta ez engedélyt a FINA-tól, elment edzeni az Egyesült Államokba, majd 200 vegyesen kiharcolta a tokiói részvételt 200 vegyesen.

Jó esély van arra, hogy Párizsban több gyorsúszó számban is indul majd. Néhány héttel ezelőtt ugyanis elkezdett a nagyi kedvenc számára, 800 gyorsra is edzeni. Imádja azt a kőkemény munkát, amit ez a szám megkövetel, és a kimerültséget, amit a célba érkezés után érez. Reméli, hamarosan a nagymama összes távján versenyezhet majd.

„Teljesen hihetetlen, hogy itt vagyok” – mondta, miután megérkezett Tokióba. „Ha a nagyi ezt látná, kacagna a boldogságtól.”

Párizs volt tehát a cél, de Nicole fölülmúlta önmagát.

„Nem csak saját magért jutott kis az olimpiára” – mondta az édesanyja, Cecilia. „Hanem az egész családért, elsősorban a nagymamájáért.”

Nicole a 200 vegyes hétfői előfutamaiból ugyan nem jutott tovább, de az örömét ez aligha kisebbítette. A nagyi pedig valószínűleg boldogan tapsolt neki odafenn.

via ESPN