Óriási szégyen, hogy Kenderesi Tamás doppingeltiltása érvényben maradt
Frissítve 28/02/2025 - 16:03 GMT+1
Követhetetlen és érthetetlen eljárás végén érkezett a Nemzetközi Sportdöntőbíróság (CAS) jogerős döntése Kenderesi Tamás doppingügyében: elutasították az olimpiai bronzérmes úszó fellebbezését, és érvényben maradt az első fokon hozott négyéves eltiltás. Hogyan történhetett ez, miközben soha nem találtak a szervezetében tiltott szert, és mire kellett ennyit várni?
Kenderesi Tamás
Fotó: AFP
Nem szeretném rögtön közhely puffogtatásával kezdeni a cikket, de az utóbbi hónapok hangos doppingügyei miatt muszáj innen indítanom. Ahogy az életben általában mindent, az ilyen eseteket is két szempontból közelíthetjük meg: szubjektíven és objektíven.
A szubjektív vélemény nem feltétlen szerencsés, hiszen az adott sportolót szeretjük vagy nem szeretjük, az eljárások részleteit pedig a rendelkezésre álló információk alapján értékeljük magunkban – sokszor kiragadott mondatokból, nyilatkozatokból, a sajtóban hiányosan megjelent hivatalos közleményekből.
Bárki posztolhatja a közösségi médiában, hogy "Sinner ártatlan" vagy "Sinner egy doppingos köcsög", de nem hiszem, hogy Iga Świątek vagy Jannik Sinner doppingügyével minden szurkoló teljesen képben lenne, sőt, abban is biztos vagyok, hogy a véleményt formáló teniszezők nagyrésze sem járt utána a sportág tisztaságáért felelős szervezet (ITIA) vagy a Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség (WADA) pontos döntéseinek.
2025-ben is divat azt mondani, hogy a világ összes élsportolója doppingol, pedig ez nem így van (el lehet jutni olimpiai, világbajnoki, Európa-bajnoki dobogóig úgy, hogy valaki életében nem kapott gyanús szurikat vagy "ezt vedd be és jobb leszel" tablettákat – aki nem hiszi, nyugodtan utánajárhat), de eszem ágában sincs naivnak lenni és nem védem a doppingoló sportolókat. A dopping létezik, és gyaníthatóan mindig is létezni fog.
Vannak hihető és kevésbé hihető történetek – ki-ki a saját álláspontja szerint döntheti el, hogy a szennyezett húsos, masszázskrémes sztoriknak mennyire hisz, vagy éppen a legújabb, a triatlonsportot megrázó esetnél Imogen Simmonds álláspontjának: a svájci versenyző decemberben egy versenyen kívüli ellenőrzésnél adott pozitív mintát ligandrolra, állítása szerint úgy, hogy a párja fogyasztott ligandrolt tartalmazó készítményeket, és szex által került az ő szervezetébe a tiltott szer.
Folyamatosan érkeznek a hírek a különböző ügyekről, sokszor a sportolók egyből beismerik, hogy hibáztak, tényleg tiltott szert fogyasztottak, amiért nagyon helyesen meg is kapják a büntetésüket.
Az utóbbi időben viszont egyre több olyanról hallani, ami nevetségessé és hiteltelenné teszi a doppingellenes harcot. Az elmúlt négy-öt évben számos ügyről írtam, és a mai napig nem értem, hogyan alakulhatott így a kínai úszók ügye (dr. Simor Miklós sportjogász cikkét bátran ajánlom a témában), hogyan térhetett vissza a versenyzéshez Sun Yang, vagy az úszástól elkanyarodva: hogyan fordulhat elő, hogy egy kézilabdázó kihagyjon egy világbajnokságot, miközben semmi rosszat nem csinált. Miguel Martins mintáját összekeverték valaki máséval: a portugálok 2024. január 13-án Münchenben játszottak Eb-meccset a csehek ellen, miközben azt a tesztet, amit az övének hittek, Mannheimben vették le aznap. Ez a negatív teszt valahogy pozitív lett, Martinsnak pedig a B-mintával kellett bizonyítania, hogy ő aztán nem doppingolt.
Aki objektíven tudja kezelni ezeket az eseteket, az valószínűleg felfogja: sportolók, elsősorban emberek életéről van szó. Karrierek, családok, jövőképek mehetnek tönkre az olyan hibákból, amiket doppingellenes szervek munkatársai követnek el, és ilyenkor a sportoló jogi csapatának a feladata, hogy a saját igazukat bizonyítani tudják.
Kenderesi Tamás ügye abszolút ilyen. Az olimpiai bronzérmes úszó 2022 októberében kapott értesítést arról, hogy atipikusnak minősítettek egyes értékeket a biológiai útlevelében, ezért doppingeljárás alá vonták. Hiába igyekezett bizonyítani az igazát, a Magyar Antidopping Csoport (MACS, HUNADO) négy évre eltiltotta, majd érthetetlenül hosszú eljárás kezdődött: több mint másfél évet vártak a Nemzetközi Sportdöntőbíróság (CAS) állásfoglalására, mígnem február 27-én megszületett a döntés, hogy a fellebbezését elutasították és érvényben hagyták a büntetést.
Amennyire az eljárás lehetőséget adott, Kenderesi és az ügyvédje, dr. Hergenrőder Tamás folyamatosan beszámolt az eset alakulásáról. Bizonyítékokkal támasztották alá, hogy az úszó 2022. április 26-án önkéntes véradáson vett részt (450 ml vért adott), viszont másnap este, egy doppingellenőrzés során az ellenőrök az adattáblára tévedésből nem véradást, hanem vérátömlesztést jegyeztek fel.
A WADA ezek után kezdett vizsgálódni, és újbóli elemzések nélkül kezdett rendellenesnek nyilvánítani olyan, főként 2017-ben levett vérmintákat, amiket korábban egyáltalán nem kifogásolt. Ezek közül voltak, amiket a hűtési előírásokkal ellentétesen 39 fokos melegben szállítottak külföldi laboratóriumokba, és voltak, amiket nem tudni, milyen okból minősítettek érvénytelennek.
Erről, valamint az adaptív, a vér alkotóelemeinek értéktartományát vizsgáló mesterséges matematikai modellről ajánljuk Kenderesi 2023 áprilisában kiadott közleményét, valamint az úszó nagypapája, Szűcs György szintén bizonyítékokkal alátámasztott dokumentumát. A Magyar Úszó Szövetség csapata Wladár Sándor elnök 2023-as nyilatkozata szerint precíz, alapos munkával segítette a munkát, dr. Kováts Tímea keretorvos mellett dr. Csalódi Renáta hematológus, valamint dr. Farkas Nelli és Rakovics Márton statisztikus is igyekezett megalapozott, tudományos irodalmi hivatkozásokkal alátámasztott érvelésekkel megindokolni az eltéréseket.
Kenderesi januárban, a Nemzeti Sportrádióban elmondta, felajánlották neki, hogy ha elismeri a doppingvádat, akkor kisebb mértékű büntetést kap, ám ő ezt nem volt hajlandó elfogadni, hiszen nem csinált semmit, és úgy fogalmazott: ha a CAS elutasítja a fellebbezését, elmegy a falig, azaz hiába a már most több tízmillió forintos költség, mindent meg fog tenni európai vagy akár világszinten, hogy tisztázza magát.
Dr. Hergenrőder Tamás csütörtökön arcpirítónak nevezte a CAS döntését, és talán még finoman is fogalmazott. Érthetetlen, hogy a 61 oldalas ítéletre miért kellett ennyit várni és miért kellett folyamatosan halasztani az ügyet. A bírói panelt hárman alkották: vezetőként a Kamila Valieva doppingügyében is megkérdőjelezhetően eljárt James Drake KC, Kenderesiék delegáltjaként dr. Pákay Péter, a MACS delegáltjaként pedig a korábban a WADA-nál vezetőszerepet betöltő, a WADA-kódex egyik megalkotója, dr. Ulrich Haas. Kenderesiék delegáltja eredetileg a korábbi válogatott vízilabdázó, dr. Dávid Gyula volt, ám ő lemondott és vissza is vonult, hiszen Drake folyamatosan hátráltatta az ügy előrehaladását.
"Egy év is kevés volt ahhoz, hogy kitűzzék a tárgyalás időpontját, még mindig csak ott tartanak, hogy talán szeptemberben sor kerülhet a meghallgatásra. A halogatásnak ez a felháborító formája miatt mondtam le" – nyilatkozta tavaly Dávid Gyula.
Az, hogy idáig húzódott a döntés, Tiszeker Ágnesnek, a MACS vezetőjének sem tetszett ("Sajnáljuk, hogy a CAS lassan világrekordot javít a körülményességével, emlékeim szerint eddig kevés ilyen hosszúra nyúló peres ügye volt a Nemzetközi Sportdöntőbíróságnak"), szerettek volna már ők is pontot tenni az ügy végére, holott 2023 áprilisában élesen bírálta Kenderesi bizonyítékait és ellentmondásosnak nevezte az álláspontját:
"Higgadtságra volna szükség, de én egy kétségbeesett sportolót látok, aki feléget maga mögött minden hidat, miközben az igazát próbálja bizonygatni."
Tiszeker tavaly decemberben azt is elmondta, nem nagyon volt választási lehetőségük, be kellett mutatniuk a tárgyaláson a saját álláspontjukat, hiszen "a WADA szakértői szedték ki Tamás mintáit, és mondták azt, hogy ebben eltérés van."
Kérdés, a WADA szakértőinek szava szent, tévedhetetlen és sérthetetlen-e,
vagy van lehetőség arra, hogy valaki objektíven kritizálni, kérdőjelezni merje őket.
Értelmetlen összehasonlítani egyes doppingügyeket, de arról a WADA-ról beszélünk, amelyik igazságos döntés gyanánt peren kívül kötött alkut Jannik Sinnerrel (Sinner ügyvédje, Jamie Singer árulta el nemrég, hogy a WADA kereste meg őket azzal a vonzó ajánlattal, hogy az olasz játékos háromhónapos eltiltást kapjon), vagy amelyik a fellebbezéssel először meghurcolta, majd megfelelő érvek hiányában felmentette Ilyés Laura Vanda magyar úszónőt.
Tiszeker egyébként pénteken ezt nyilatkozta az SzPress Hírszolgálatnak:
"Távol áll tőlem, hogy most örvendezzek vagy az elégedettségemnek adjak hangot, azt viszont kötelességem elmondani, hogy a CAS döntése teljes mértékben az első fokon ítélkező hazai sportdöntőbíróság ítéletét támasztotta alá. Olyan szakemberek felelősségteljes állásfoglalását, akik a MACS égisze alatt működő, de attól függetlenül, önállóan tevékenykedő magyar sportdöntőbíróságnak a tagjai. Nemcsak Kenderesi Tamást sajnálom, hanem azt is, hogy a fellebbezésének elbírálásával idáig várt a CAS, ami senkinek sem volt jó, főképpen az élsport kötelekéből kikerült versenyzőnek nem.
Rossz érzésem van amiatt, hogy újabb magyar doppingeset került terítékre, rövid időn belül pedig a negyedik olyan, amelyikkel a biológiai útlevélben kimutatott eltérések miatt kellett foglalkozni. Ugyanakkor arra is fel kell hívnom a figyelmet, hogy a WADA három esetben is elfogadta az érintett sportolók magyarázatát, így az ügyük nem is került a Nemzetközi Sportdöntőbíróság elé. Egyedül Kenderesi érvelését nem fogadták el.
A MACS tudomásul vette a CAS döntését, ugyanakkor az eddig elhangzott kijelentések arra utalnak, hogy az ügynek lesz még folytatása. A jogerős ítéletet a svájci legfelsőbb bíróságon lehet megtámadni, amely eddig kizárólag csak eljárási hibák kivizsgálásával foglalkozott, szakmai kérdésekben soha nem foglalt állást."
Kenderesi Tamás és jogi csapata számára valószínűleg következik az újabb lépcsőfok, ami minden bizonnyal valóban a svájci bíróságot jelenti. Az ügy további alakulása és vége azonban nemcsak az ő szempontjából, hanem az egész egyetemes sport szempontjából meghatározó lesz, hiszen ha valami, minimum ez a mondat elgondolkoztathatja az embereket:
hogy van az, hogy olyan sportolót tiltanak el négy évre, akinek a szervezetében sosem találtak tiltott szert és hibásan vérátömlesztésnek írták be a véradását, miközben olyan sportolók kaptak, kapnak rövidebb büntetéseket, akiknél kimutatták a tiltott szert, és közülük sokan később be is vallották: doppingoltak.
Úgy kezdtem a cikket, hogy szubjektíven és objektíven lehet megközelíteni a doppingügyeket. Szívből remélem, hogy az egyes szervezeteknél (legyen szó akár a WADA-ról, akár a CAS-ról, akár bármelyik másik szervről) ez a kettő nem függ össze, azaz nem arc, hatalmi érdek, hírnév, pénz, hanem kizárólag a tények alapján születnek az egyes döntések...
Kapcsolódó témák
Hirdetés
Hirdetés