Súlyos döntés született Kenderesi Tamás doppingügyében – Tiszeker Ágnes is megszólalt

A "magyar-magyar" pereskedésben a svájci hatóság pontról pontra mindenben a Magyar Antidopping Csoportnak (HUNADO) adott igazat, amely most a tartozásának rendezését várja az úszóválogatott egykori büszkeségétől. Az események precedensértékű sorozatáról dr. Tiszeker Ágnes elsőként a Kenderesi-ügyet a kezdetetektől követő SzPress Hírszolgálatnak nyilatkozott.

Az utolsó kapu is bezárult az olimpiai bronzérmes Kenderesi Tamás előtt, aki a meggyanúsítása óta kitartóan tagadja, hogy valaha is tiltólistán szereplő teljesítményfokozó készítményeket használt, vagy módszereket alkalmazott volna. A pécsi úszó védekezését első fokon a magyar nemzeti doppingellenes szervezet (HUNADO) Doppingbizottsága utasította el, amely négyéves eltiltással sújtotta, fellebbezésével pedig másodfokú hatóságként a CAS, a Nemzetközi Sportdöntőbíróság foglalkozott. Ez utóbbi háromtagú választott döntéshozó testületében egy-egy angol és német szakember mellett a Kenderesi által jelölt magyar jogász, dr. Pákay Péter is helyet kapott.

Mivel a remélt fordulat nem következett be, az eltiltás jogerőre emelkedett, ám ez sem tántorította el a magyar sportolót képviselő ügyvédet, dr. Hergenrőder Tamást attól, hogy a Svájci Szövetségi Legfelsőbb Bírósághoz forduljon, mégpedig a CAS által meghozott ítélet hatályon kívül helyezésének reményében, illetve a végrehajtás halasztó hatályának engedélyezését kérelmezve. Hiába hangoztatta a versenyzéssel már régen felhagyott magyar sportember jogi képviselője, hogy a CAS ítélkezői előtt csak egy csatát veszítettek el, a háborút viszont még megnyerhetik, egy újabb fájdalmas és fölöttébb költséges fiaskó következett. Vesztesből ezúttal sem lett kártérítésre jogosult nyertes. Más "csatatéren" talán következhet még váratlan esemény, de a peres ügy sporttal kapcsolatos részére már pont került.  

Senki sem gondolt arra 2016-ban, amikor a boldogságban úszó Kenderesi 19 évesen olimpiai bronzérmet nyert Rióban, hogy hat évvel később doppingvétség gyanújába keveredik, ügyvédet kell fogadnia, pereskedésbe beleállnia, és olyan költekezésbe kezdeni, ami a családi vagyont is megterhelte.

"Nem az ismert sportoló személye miatt emelkedik ki Kenderesi ügye azon számos doppingeset közül, amelyekkel a múltban a HUNADO foglalkozott, hanem mert ez az első, így precedens értékű biológiai útlevél pozitív eset Magyarországon, amelyben a sportoló biológiai útlevelének hematológiai paramétereiben kimutatott eltérések szolgáltak bizonyítékként. Végig kellett menni a biológiai útlevél eljárás minden lépcsőfokán, és nem csak az orvosi szakértői kérdéseken, hanem a jogi eljárás menetén is, ami számunkra is teljesen új volt. A sportoló sokféle védekezést mutatott be, így az ügye minden lehetséges jogi fórumot megjárt, de mindegyik, szám szerint három döntőbíróság is a HUNADO-nak adott igazat, így a doppingvétség elkövetésének ténye egyértelművé vált, az eltiltás pedig jogerőssé" - nyilatkozta az SzPress Hírszolgálatnak dr. Tiszeker Ágnes, akit 2004-ben, a csúfos athéni dopping fiaskó után kértek fel a Magyar Antidopping Csoport vezetésére és átszervezésére, ami akkor még a Magyar Sporttudományi Társaság alá tartozott és csak 2007-ben vált önálló intézménnyé. 

"Fontos tudnivaló, hogy az említett eljárást, beleértve a biológiai paraméterek eltérésének szakértését és a doppingvétség gyanújának megállapítását lépésről lépésre szigorúan szabályozza a WADA Kódex, még a hematológus szakértőket sem a HUNADO választotta ki, hanem a WADA jelölte ki a számunkra. Közvetlen kapcsolatot sem alakíthattunk ki az ausztriai Seibersdorfban működő WADA Laborban található Sportolói Biológiai Útlevél Bizottsággal (APMU)" - folytatta a HUNADO vezetője.

Felmerül a kérdés: mi indokolta azt, hogy a WADA három egymástól függetlenül tevékenykedő szakértőre bízta a sportoló biológiai útlevelében talált – vérdoppingra utaló – eltérések elemzését?

A magyar sportoló nem nyugodott bele a négy éves – pályafutása végét jelentő – eltiltásába, fellebbezett, ügyének elbírálása a CAS elé került. Megjósolható volt, hogy a Nemzetközi Sportdöntőbíróság nem felülbírálja, hanem megerősíti az első fokon hozott döntést?

Becslések már nyilvánosságra kerültek, de még mindig nem tudni pontosan, hogy a felperes Kenderesi Tamás és az alperes HUNADO mekkora összeget kényszerült a CAS, illetve a Svájci Szövetségi Legfelsőbb Bíróság, továbbá a felfogadott ügyvédek és a szakértők számlájára átutalni, de az is kérdés, hogy kinek okozott ez nagyobb veszteséget, illetve nehézséget?

Dr. Tiszeker Ágnest és a munkatársait nem lepte meg, hogy a sportoló a saját álláspontja védelmének érdekében a CAS-hoz fordult, hiszen ott a bizonyítási eljárás tiszta lappal indul, lehetőség nyílik új bizonyítékokkal előállni, feltéve, hogy vannak ilyenek.

Jelenleg tehát nincs semmiféle kommunikáció a HUNADO és a sportoló között, bár előbbi nyitott lenne a párbeszédre.

"Személyeskedő, igaztalan és méltatlan üzengetésekből, szidalmakból és vádaskodásokból viszont nem kérünk, ezeket a megnyilvánulásokat határozottan visszautasítjuk. Ebben a stílusban mi nem kívánunk tárgyalni. Várjuk Tamás jelentkezését, hogy miként tervezi a tartozását rendezni. A nekem szánt kérdést, hogy jó ötlet volt-e a végsőkig pereskedni és ezzel nagy anyagi terhet vállalnia a sportolónak, Tamásnak kellene feltenni. Vélhetően az őt képviselő ügyvéd tájékoztatta a várható fejleményekről, a pernyertesség, illetve perveszteség esélyeiről és főleg a tetemes költségvállalásról. Ha ő ezt a döntést meghozta, akkor remélem tisztában volt vele, hogy kötelezettségei lesznek, ha elveszti a pert. Természetesen a jövőben is minden kérdésben állunk rendelkezésre, de a sportra és a doppingellenes szabályokra vonatkozó nemzetközi egyezmények alapján nincs további jogi fórum, ahova a sportoló fordulhat, tehát a döntés jogerős" – szögezte le dr. Tiszeker Ágnes.