Kínai doppingügy: miért hagyhatták büntetlenül a vizsgálaton megbukott sportolókat?

A sportolók mintáiban trimetazidint találtak, aminél kellő udvariasság és lovagiasság mellett is leszögezhetjük, hogy nem sovány csirkehússal és párolt zöldséggel jut be az ember szervezetébe. Ezzel együtt a Nemzetközi Úszószövetség és a Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség (WADA) egyetértésével a kínai doppingellenes hatóság mindenféle szankció nélkül lezárta az ügyet. Állításuk szerint a minták szennyezettek voltak, így ezt a hibát nem lehet a sportolók terhén értékelni.

Számos sportoló felháborodását fejezte ki a sajtóban és a közösségi médiában. Sokan közülük az általános felháborodáson kívül személyes húrokat is pendítettek, hiszen, ha a kínaiak eredményét törölnék, előrébb ugrana a tokiói helyezésük. Ne legyünk szemforgatók, ez nemcsak óriási presztízs, hanem a legtöbb országban komoly pénzügyi kérdés is. A saját szomorkodásunkra az ad okot, hogy magyar úszók is érintettek lehettek volna az előrébb ugrásban.

Az amerikaiak további égő üszögöt dobtak a csontszáraz taplóra azzal, hogy kongresszusi meghallgatást tartottak az ügyben. A meghallgatáson Michael Phelps úszólegenda még a WADA létjogosultságát is megkérdőjelezte, hiszen szerinte a sportolók nem bízhatnak tovább a szervezet döntéseiben.

Hibázott-e a WADA? Tényleg semmi reményünk nem lehet a továbbiakban a doppingellenes döntések tisztaságát illetően? Ráköszönt a sportvilágra a doppingügyi vadnyugat, vagy mederben tartható a vita? Ezekre a kérdésekre „politikai” és sportjogi válasz egyaránt adható és adandó. Az előzőben nem vagyunk illetékesek. Kinek mit kellett volna nyilatkoznia, ki mit mulasztott, milyen vizsgálatok kellettek volna; erről van ugyan véleményünk, de azt inkább megtartjuk magunknak. Abban a kérdésben is lesütjük a szemünket, hogy egy négylábú botlott-e meg, vagy esetleg botorkál-e az egész istálló.

A vita sportjogi része azonban viszonylag egzakt, ezt szívesebben összegezzük.

A WADA eljárásrendjét saját maga határozza meg, amely iromány a fantáziátlan, de legalább kifejező Doppingellenes Szabályzat néven vált a sportélet részévé. Ez a kódex definiálja az ügyben fontos elemeket: mi a dopping, mik a doppingvétségek, hogyan lehet ezt bizonyítani és vizsgálni (elemezni), mivel és kit (és milyen szervezetet) kell büntetni a vétségeknél, hogyan lehet védekezni, fellebbezni. Vagyis mindazt, ami logikusan a doppingmintától az eljáráson át a következményekig vezet.

Egy azonban hiányzik a kódexből: hogy mi a teendő – büntetőeljárási szakzsargonnal élve – „bizonyítottság hiányában való felmentés” esetén. Értelemszerűen a Gumimaci Kódextől a G7-ek alkotmányaiig, a falusi iránymutatásoktól az átfogó törvényóriásokig minden jogszabály a modelleseteket vizsgálhatja. Ezt muszáj „kitölteni tartalommal”, hiszen, ha nem kellene, akkor évszázadok óta tantusszal működő gépek is dönthetnének jogkérdésekben.

A WADA ugyanis az egyik eljárási garanciára hivatkozik a kínai úszós ügyben, miszerint a mintaadók feltétlen védelmet élveznek. Vagyis sportolóként a rendelkezésre állás és a mintaadás a kötelezettség. A hatóság feladata, hogy ezeket a mintákat megfelelő módon kezelje, és garanciális szabályokat betartva vizsgálja.

Ha a minta bármilyen okból a sportolótól való „kikerülés után megsérül, szennyeződik, vagy bármilyen más okból kétely merül fel annak bizonyítóerejében, azért a sportolókat nem lehet felelősségre vonni. A WADA, Olivier Rabin professzor nyilatkozata szerint, arra a következtetésre jutott, hogy nincs bizonyítékuk arra, hogy megkérdőjelezzék a szennyeződést.

A sportközvélemény felháborodását az indokolja, hogy miért itt zárult le az ügy. A mór megtette kötelességét, de mindenki kicsit marasztalta volna. Technikailag és jogilag a WADA abbahagyhatta a folyamatot, de mindenki megnyugtatóbb eredményt várt volna. Hibásak voltak a minták – rendben. Akkor vettek volna új mintákat, vagy folytatták volna – akárhogy. De a WADA nem vizsgálta tovább a helyzetet és a körülményeket, függetlenül attól, hogy egyébként erre jogosult volt.

Rendhagyó lezárás ez, jogszerűség ide, vagy oda. Anélkül is, hogy bárki meghallgatná bezzegéket. Mert bezzeg, ha mással történik ugyanez, valószínűleg folytatás is lehetett volna.

Simor MiklósSportjogászSimor Ügyvédi Iroda