Djokovic hidegvérrel rácsukta az ajtót éledező ellenfelére, búcsúzott egy GS-bajnok
Frissítve 04/07/2022 - 10:53 GMT+2
Túlvagyunk az első olyan közbülső vasárnapon Wimbledonban, amely rendes játéknap volt, nem pedig pihenőnap. Már negyedik fordulós mérkőzéseket bonyolítottak, és bár a nagy szenzációk ezúttal elmaradtak, azért volt néhány nagy sztorink, amelyekről érdemes szót ejteni. Djokovic pedig zsinórban 25 megnyert meccsnél tart. Ennyi szerintünk még epres tejszínhabból is sok.
Búcsúzott egy Grand Slam-bajnok, a fiatalok csatáját Jannik Sinner nyerte.
A nap első győzelmét Marie Bouzkova vitte be, aki az előző körben még rendkívül magabiztos Caroline Garciát búcsúztatta 7:5, 6:2 arányban.
„Ott vagyok a negyeddöntőben, ennél nem is lehetne jobb” – mondta Bouzkova. „Most megyek epret és tejszínhabot enni a csapatommal, ez már amolyan hagyomány lett közöttünk minden meccs után. Mennünk kell tovább.”
Bouzkova, aki korábban sosem jutott még túl a második fordulón Grand Slam-tornán, a könnyeivel küszködve próbálta elhinni, hogy tényleg ott van a negyeddöntőben. A szoros első szett után a cseh lány egyre gyakrabban tudta hibára késztetni francia ellenfelét, aki mindent megpróbált ugyan, de egyre görcsösebbé vált, és esélye sem volt a döntő szett kiharcolására.
Bouzkova érthető módon elfogódottan nyilatkozott a centerpálya megépítésének 100. évfordulója alkalmából rendezett felhajtás közepette.
„Teljesen magával ragadott ez a pillanat. Őszintén nem tudom, hogy juthattam idáig. Élveztem minden percet, jól kezeltem az érzelmeimet, és boldog vagyok, hogy ott vagyok a negyeddöntőben. Az ilyen pillanatokért teniszezünk.”
Hasonlóan nagy menetelés Tajana Mariáé is, aki döntő szett 7:5 arányban győzte le a korábbi Garros-győztes Jelena Ostapenkót. Nem telt el egy év azóta, hogy második gyermeke születését követően Maria visszatért, és máris bejutott élete első GS-negyeddöntőjébe. Ráadásul úgy, hogy mérkőzéslabdákat is hárított előtte.
De talán még jobban átélhető, milyen drámai meccset nyert meg a német, ha azt is elmondjuk, hogy szett és 1:4-es hátrányból fordította meg a mérkőzést.
„Nagyon-nagyon büszke vagyok arra, hogy édesanya vagyok” – mondta Maria. „Az a legjobb dolog a világon, hogy van két gyermekem. Ettől olyan különleges ez az egész. A közönség sokat segített, éreztem, hogy ők hisznek bennem, így aztán úgy éreztem, hogy nekem is hinnem kell magamban. Egyre csak hajtottam magam előre.”
Van még egy német, Jule Niemeier, aki zónában teniszezik már egy hete. Azok után, hogy a második körben legyőzte a második kiemelt Anett Kontaveitet, a negyedikben két játszmában búcsúztatta a hazaiak egyik kedvencét, Heather Watsont. Mindezt azon a centerpályán, amelynek a 100. évfordulójára rendezett ünnepség nem sokkal a meccsük előtt ért véget.
Ahelyett, hogy a körülményeket figyelembe véve remegett volna a kezében az ütő, higgadt tudott maradni, és két játszmában elintézte Watsont.
„Nem akartam nézni a show-t a mérkőzés előtt” – mondta Niemeier. „Ugyanis rendkívül ideges voltam, láttam az összes játékost, szóval úgy voltam vele, hogy inkább nem. De ez egy különleges hely, a világ egyik legfontosabb pályája. Megtiszteltetés volt itt játszani. És elnézést kell kérnem, amiért egy brit játékost győztem le ma.”
„A hangulat remek volt. Feszült voltam, de amint a pályára léptem, megnyugodtam és komfortosan éreztem magam. Igyekeztem csak a saját játékomra összpontosítani, örülök, hogy ez nagyjából sikerült. Boldog vagyok és büszke magamra.”
Lehet is, mert a korábbi világelső Tracy Austin a nemrég visszavonult Ash Bartyhoz hasonlította őt a különleges képességei és a sokoldalúsága miatt.
A briteknek azért nem kellett sokáig szomorkodniuk, Cameron Norrie ugyanis még mindig szárnyal. A negyedik körben három szoros játszmában ejtette ki Tommy Pault.
„Én vagyok az utolsó talpon maradt brit, úgyhogy miért ne drukkolnátok nekem még ennél is jobban?!” – szólt viccesen a közönséghez Norrie. „Az első pillanattól kezdve hatalmas támogatást kaptam, ami főleg a nehéz pillanatokban mutatkozott meg. Például most, amikor a meccsért adogattam, rengeteg forgatókönyv átfutott az agyamon, de a drukkolástoknak hála, sikerül megnyugodnom, és megoldanom.”
„Brutális, hogy életem első negyeddöntőjét a családom és a barátaim előtt sikerült elérnem. Hihetetlen meccs volt mindkettőnknek, örülök, hogy szinte mindent sikerült megvalósítanom abból, amit akartam.”
David Goffin egy bő négy és félórás, eszement Frances Tiafoe elleni küzdelmet követően bejutott zsinórban a második wimbledoni negyeddöntőjébe. Az amerikai mindent megpróbált, hogy rést üssön a belga pajzsán, de csak megsebezni tudta őt, legyőzni nem.
Tiafoe 2-1-re is vezetett a szetteket tekintve, de a belga túl erős, túlságosan sokoldalú és kreatív volt a számára. Mindenre volt válasza, és döntő szett 7:5 arányban két vállra fektette az amerikait.
„Sajnálom az utánunk következő meccs résztvevőit” – mondta Goffin. „Többször is be kellett melegíteniük. Négy és fél órán át küzdöttünk, és mentálisan is állnunk kellett a sarat. A meccslabda után úgy éreztem, kész, meghaltam."
Jannik Sinner nem arról híres, hogy merész, vakmerő dolgokat mondjon, sokkal inkább arról, hogy hagyja, a keze és az ütője művelje ezeket a tökös dolgokat. Vasárnap Carlos Alcaraz ellen is ez történt, és az olasz négy játszmában legyőzte a spanyolt, akivel, ha mázlink lesz, jó sok nagy derbit vívnak majd a következő tíz-tizenöt évben.
Ezzel Sinner bejutott élete első wimbledoni negyeddöntőjébe. Ő a legfiatalabb a legjobb nyolc között azóta, hogy Nick Kyrgios 2014-ben eljutott ugyaneddig.
„Nem számítottam erre, mert nem játszottam valami jól” – fogalmazott önkritikusan Sinner. „Aztán meccsről meccsre jobb lettem, az első füves győzelmemet az első körben arattam, most meg itt vagyok a negyeddöntőben. Próbáltam alkalmazkodni a körülményekhez.”
Annak ellenére, hogy két mérkőzéslabdája is volt a harmadik szett rövidítésében, a negyedikben is erős és stabil tudott maradni.
„Nem könnyű ilyenkor folytatni, de ez van, ez is része a játéknak. Nagyon örülök, hogy úgy tudtam reagálni a helyzetre, ahogy, és annak is, hogy ott vagyok a negyeddöntőben.”
Két szoros szettben továbbjutott a legmagasabban rangsorolt, még versenyben lévő nő, Ons Jabeur is. A rutinos Elise Mertenst sikerült egy kőkemény meccsen legyőznie.
Ez volt eddig a tunéziai legnagyobb próbatétele a tornán, hisz önmagában az első szett tovább tartott, mint egy óra a rendkívül elszántan teniszező belga ellen. Jabeur nemcsak önmagáért, hanem az afrikai kontinens fiataljaiért és persze ott van a fejében a wimbledoni trófea is.
„A legjobbamat próbálom nyújtani, hogy rekordokat döntsek” – mondta Jabeur. „Egyre inkább meg akarom nyitni az utat a következő generáció számára.”
„Megvannak a céljaim ezt a tornát illetően is, úgyhogy megyek tovább előre. Nem számít, ki jön szembe, küzdeni fogok a végsőkig. Akarom ezt a tornagyőzelmet.”
Végül következett az esti meccs a háromszoros címvédő Novak Djokovic és a füves szezon legnagyobb felfedezettje, Tim van Rijthoven között. Közben a szerb túl volt már a centerpálya kapcsán rendezett ünnepségen, ahol úgy tűnt, senki számára nem jelent olyan sokat ez a torna, mint neki. A korábbi világelső 25 zsinórban megnyert meccsnél jár közben Wimbledonban.
A 25 éves holland a második szettet elvette Djokovictól, a címvédő azonban ezután elég keményen rácsukta az ajtót. Igyekezett egyértelművé tenni, hogy itt ő az úr, és bármennyire is nagyot menetel az ellenfele, számára itt vége a játéknak.
„Ahogy mentünk bele, éreztem, hogy egyre keményebb a meccs Tim ellen, akivel egyébként még sosem játszottam” – mondta Djokovic. „Láttam már őt, tudtam, hogy kiválóan alkalmas a tenisze a fűre, amit ma be is bizonyított. Nagy csata volt, főleg az első két szettben.”
Van Rijthoven is hasonlókép látta a meccs alakulását.
„Szépen felnőttem a meccshez, elkezdtem egyre jobban játszani. A második szettet be is húztam. Aztán Novak elkezdte csinálni azt, amitől ő az, aki. Innentől próbáltam küzdelmes meccsé tenni, de ebben ma ennyi volt.”
Csatlakozz a több mint 3 millió felhasználóhoz az appunkon
Letöltés
Scan me
Cikk megosztása
Hirdetés
Hirdetés