Jön Fucsovics negyeddöntője, ünnep ez a nap

Némileg zavarban van a mindenkori cikkíró, ha a világelső, 19-szeres Grand Slam győztes teniszlegenda esélyeit kezdi boncolgatni „a magyar fiú” ellen. Mert hát van ebben a meccsben valami, ami kiemeli az egymás után, szakmányban lejátszottak közül: mégpedig az, hogy ünnep ez a javából. Utoljára 2007-ben járt Grand Slam-negyeddöntőben magyar teniszező, 2007-ben Szávay Ágnes ment nagyot a US Openen. A férfiaknál még messzebb kell ehhez menni: Taróczy Balázs járt ilyen magasságban szintén salakon, kereken 40 éve. Wimbledonban még ritkább magyar siker: Asbóth József 1948-ban jutott el idáig.

Azt hiszem, kár volna hosszú elemzéseket futtatni első szervákról és a ki nem kényszerítettek átlagáról meccsenként, elég csak megélni a pillanatot, örülni annak, hogy

És ott mehet, ami a csövön kifér. Ahogy ő maga nyilatkozott: biztosan jó meccs lesz, hiszen mindketten wimbledoni bajnokok vagyunk… (Djokovic ötször nyerte a férfi egyest, Fucsovics 2010-ben junior bajnok lett ugyanitt.) Úriember módjára nem kezdjük el elemezni az esélyeket akkor, amikor a világelső játszik a legjobb nyolc egyetlen, nem kiemelt játékosával. Annyi azonban bizonyos: a torna hivatalos oldala 39 %-ot ad Marcinak. Az pedig nem kevés.

Wimbledon legsikeresebb teniszezőjének játéka a füves szezonra azért csak beérett. Az év eleji visszatérés némi zökkenővel történt meg, hiszen március közepén két hónapos kényszerszünet következett. A rövid és nem túl sikeres salakszezon füvön is folytatódni látszott, miután Halléban a legjobb 16 között kikapott Felix Auger Aliassime-tól. Wimbledon azonban Wimbledon, mégiscsak Federer legsikeresebb tornája. Ha pedig ezt a meccset is megnyeri, már biztosan sikernek nevezhetjük a visszatérést. A végső győzelem azért talán már túlzás lenne.

A lengyel Hurkacz ellen azonban inkább még ő az esélyes. Eddigi egyetlen összecsapásuk két évvel ezelőtt Indian Wells-ben volt, ott egy sima 6:4 6:4 lett a vége a svájci javára. Nem mellesleg a lengyel hátránya, hogy a hétfő esti az esőzések miatt Medvedev elleni nyolcaddöntőjét csak kedd délután tudta befejezni. Federer hétfői győztes interjújában azt mondta ugyan félig viccesen, hogy a fiatalok gyorsabban regenerálódnak, azért ez mégis nagy hátrány. Már csak azért is, mert egy ötszetesen van túl a világranglista második orosszal szemben. Mindenesetre azért nagyon ne dőljünk be: Medvedev nem szereti különösen az ötjátszmás meccseket, és így is ez volt eddigi legjobb wimbledoni szereplése. Ugyanígy Hurkacznak: az idei Wimbledon előtt összesen négy meccset nyert füvön. Éppen annyit, mint amennyit eddig itt, ezen a tornán. Ha valami, hát ez a tapasztalat szól különösen Federer mellett.

Nem Medvedev és nem Rublev jutott a legjobb nyolc közé az orosz teniszezők közül, hanem Khachanov. Ami nemcsak azért meglepetés, mert hármuk közül ő a legalacsonyabban rangsorolt, hanem azért is, mert az idei füves szezonja elég vékony. Három meccséből összesen egyet tudott megnyerni, Wimbledonban azonban elég jól szerepel. Utolsó két fordulójában a Tsitsipast verő Francis Tiafoe-t és az idén már nagyon érett játékot játszó Sebastian Kordát búcsúztatta. Viszonylag nagy tapasztalata van azonban a boritáson: Halléban korábban már elődöntőt is játszott, 3 évvel ezelőtt pedig Wimbledonban jutott a legjobb 16 közé. Ezzel azonban jobban teljesített, mint kanadai ellenfele.

Shapovalov ugyanis eddigi három wimbledoni szereplése alkalmával összesen egy meccset tudott nyerni, tehát ő is legjobb napjait éli jelenleg az All England Lawn Tennis Clubban. Ráadásul fűkedvelő ellenfelei is voltak: Philipp Kohlschreibert őt játszmában, Andy Murray-t háromban győzte le, és mellette szól az is, hogy egy ellenféllel kevesebbet kellett játszania: a fiatal spanyol Pablo Andujar nem vállalta a játékot.

A leginkább füves negyeddöntő az olasz és a kanadai összecsapása lesz. mindketten ezen a borításon érzik magukat a legjobban annak ellenére, hogy Berettini még mindig több tornát nyert salakon. Idén azonban megszerezte élete első 500-as tornagyőzelmét Londonban, és ezzel a lendülettel érkezett élete harmadik wimbledoni megmérettetésére. 3 éve, első alkalommal egy meccset tudott nyerni, két éve már megérte a második hetet, de a legjobb 16 között búcsúzott. Most biztosan tovább jut, és nagyjából hasonló cipőben jár, mint kanadai ellenfele.

Nyolc elveszített döntő után érezhető mégis a fejlődés. Már csak azért is, mert Halléban és Queen’s Clubban füvön ért el elődöntőt idén illetve tavalyelőtt, ahogy talán kedvenc tornája lehet a stuttgarti, ahol kétszer is döntőbe jutott. Ez még csak a második wimbledoni alkalom, de már két évvel ezelőtti debütálása idején is ment két kört. Ahhoz képest az idei valóságos fáklyásmenet: Nick Kyrgios és Alexander Zverev hátán eljutni a legjobb nyolcba... A legjobb négy sem tűnik lehetetlennek. Feltéve persze, ha tud kezdeni valamit Berettini sűrítő szerváival.