Másik Négyes

Novak, Mikhail, Rafael, Roger.

(Ehh, a lányoknál azért jobban hangzott a felsorolás, de két szláv névvel nehezebb esztétikus sorba rakni a neveket :D)

Már most mindenki Rafa-Rog döntőt vizionál, nem is kevés eséllyel, de mi azért játsszunk el az egyéb lehetőségekkel is.

Rafa azt nyilatkozta, hogy két éve jó erőben volt az elődöntőben, de mentálisan még nem volt kész egy döntőre, egy éve pedig hiába volt mentálisan jó formában, a teste nem akarta, hogy döntőt játsszon.

Idén minden mellette szól. Két GS győzelemmel a háta mögött, ereje teljében, nulla darab sérüléssel, iszonyúan kimunkált és megerősödött szervával, szettveszteség nélkül játszik az elődöntők kakukktojása ellen.

Tudjuk, hogy Youzhny-nak van olyan tenisze, amellyel akár egy jó Nadalt is legyőzhet, csak az a bibi, hogy az elmúlt két hétben nem csak egy jó Nadalt láttunk, hanem egy tökéletes Nadalt. Aki ellen nemhogy Youzhny, de még Djokovic vagy Federer is kevés lehet.

Youzhny-nak ahhoz a bizonyos teniszhez hibátlanul kell adogatnia, márpedig pont a stabilitás hiányzik a szervájából. Ráadásul - hacsak nem győzi le háromban Rafát, de erre vajmi kevés az esély -, az erőnléttel is lehetnek gondjai a Wawrinka elleni ötszettes negyeddöntő után.

Egy dolog azonban segíthet: a rosszfiú mentalitás. Márpedig ha valaki képes tökéletes rosszfiút játszani a meccsen, akkor az Youzhny. A másik Söderling, ő már bizonyította a stratégia létjogosultságát a tavalyi és idei Garroson.

Federer az elmúlt három évben háromszor győzte le Djokovicsot a US Openen. Egyszer a döntőben, kétszer az elődöntőben. Ezzel a tudattal akár hátra is dőlhetnénk, és már a bemelegítés alatt magvas gondolatokat fogalmazhatnánk meg az újabb Fed-Nad döntőről, mert hát hogyan is lehetne másképp?

A szerb viszont olyan keménypályás tenisszel rendelkezik, amellyel 2008-ban Federert is megállította Melbourne-ben (sőt, ő volt az utolsó, aki GS elődöntőben verte a svájcit), az elmúlt napokban pedig úton-útfélen azt hajtogatta minden valamirevaló szakértő, hogy Djokovics most újra azt a teniszt játssza, amivel Ausztrál Opent nyert. Bár Djokovics az elmúlt három év new yorki meccsein mindössze egy szettet nyert Federer ellen, viszont játszottak három rövidítést és két 7/5-ös játszmát.  Nüanszok döntöttek korábban is arról, hogy nem lettek szorosabbak a meccsek, miért ne dönthetnének ezúttal is nüanszok arról, hogy Djokovics eggyel több szettet nyer, mint Federer?

Kulcsfontosságú lehet a szél, mely korábban Roger ádáz ellensége volt. Itt a US Openen viszont túljárt az eszén, és élvezi, kihívásnak tekinti a legyőzését. A négy elődöntős közül ő volt az, aki a legjobban viselte a szelet.

Végignézve az elmúlt napokat, egy nagyon fontos dolgot kell észrevennünk. Federer és Nadal rivalizálásának egyik legpozitívabb eredménye az lett, ami itt a US Openen rajzolódott ki: hogy mindketten fejlődtek. Javultak, jobbá, teljesebbé váltak. Hogy kerestek valamit a játékukban, ami nem volt tökéletes, és kőkemény munkával javítottak rajta. A nyolcszoros GS győztes világelső ésminden idők legeredményesebb férfi teniszezője rivalizálásának sokadik évében vette a fáradtságot, hogy fejlődjön. Hogy még nagyobb riválisai legyenek egymásnak.

Na, ez a profi sport.