Ötszettes maratonokat játszott, miközben pánikrohamok kínozták – A mentálcoach lett az új menő

Miközben a pályán Grand Slam-trófeákért harcolt, Robin Söderling legbelül az összeomlás szélére került.

2009-ben, amikor a svéd még csak 24 éves volt, hatalmas megdöbbenésre legyőzte Rafael Nadalt a Roland Garros salakján – ő volt az első, akinek ez sikerült –, majd a döntőig menetelt, amire minden bizonnyal máig sokan emlékeznek.

Söderling 2010-ben is döntőbe jutott Párizsban, akkor épp Nadaltól kapott ki. Ugyanakkor a szezon végén már a világranglista negyedik helyén jegyezték.

Nyolc hónappal később lejátszotta utolsó profi mérkőzését.

„Állandóan azt éreztem, hogy nyomás alatt vagyok” – mondja Söderling, aki 2011-ben vonult vissza. „Minél jobban ment a játék, annál rosszabb lett a helyzet. Gyakorlatilag minden egyes mérkőzésemen én voltam a favorit. Amikor nyertem, inkább megkönnyebbülést éreztem, mintsem örömöt. Amikor viszont kikaptam, az maga volt a tragédia. Szörnyű embernek éreztem magam amiatt, hogy elveszítettem egy teniszmeccset.”

Sikeres junior pályafutással a háta mögött hazájában komoly reményeket fűztek hozzá. De mire betöltötte a 26-ot, a szorongással és súlyos pánikrohamokkal küzdő Söderling kiszállt, ráadásul a mononukleózis-fertőzés fizikálisan is legyengítette.

– magyarázza.

A sportpszichológusok ma már együtt utaznak a mezőnnyel, és valamennyi ATP- és WTA-tornán készenlétben állnak, ha valakinek lelki tanácsadásra lenne szüksége. Szintén pozitív változás, hogy egyre kevesebb olyan profi teniszező van, aki magába fojtja ezeket a problémákat. A tavalyi WTA-világbajnokságon résztvevő nyolc topjátékos is nyíltan beszélt arról a sajtónak, hogy igénybe veszi pszichológus segítségét, amikor gödörbe kerül.

„Évek óta dolgozom együtt egy sportpszichológussal” – mondja Maria Sakkari, aki tavaly a Garroson és a US Openen is elődöntőt játszott. „Sokat fektettem ebbe anyagilag, és talán ez a legnagyobb ajándék, amit magamnak adhattam.”

Mivel a tenisz tipikusan egyéni sport, a nem a közvetlen élmezőnyhöz tartozó játékosok sokszor csak saját magukra számíthatnak, nem engedhetnek meg maguknak egy népesebb stábot. Az év 11 hónapjában egyedül utaznak a nagyvilágban, és a legtöbbször egy vereség után állnak tovább, amit nehéz lehet feldolgozni.

„A tenisz az egyik legkeményebb sportág, mert állandóan változik a program, ellentétben azokkal a sportágakkal, ahol fix a menetrend” – magyarázza a jelenleg ranglista-30. Danielle Collins. „Sosem tudhatjuk hetekre előre, hogy mikor kell pályára lépnünk. Városról-városra utazunk, több kontinenst bejárunk, miközben különböző kultúrákkal találkozunk, és az ételek is merőben mások. Még a teniszlabdák sem ugyanolyanok. És minden héten kikapunk, hacsak nem nyerjük meg az adott tornát. Ehhez pedig hozzá kell edződni.”

Tavaly októberben, a mentális egészség világnapján Iga Świątek, a 2020-as Roland Garros bajnoknője bejelentette, 50 000 dollárt adományoz egy lelkisegély-szolgálatnak. Nyilatkozataiban ő is sokszor hangsúlyozza, mennyire fontos számára, hogy a pszichológus Daria Abramowiczot is az utazócsapatában tudhatja. A 23-szoros GS-bajnok Venus Williams pedig a WTA-val összefogva ajánlott fel kétmillió dollárt a BetterHelp nevű online terápiás szervezetnek, mely bárki számára ingyenes szolgáltatást kínál.

Persze a sportpszichológusok, és mentális jóllétet segítő szakemberek alkalmazása nem újkeletű dolog. Ivan Lendl például 1985-ben, sorozatban harmadik elbukott US Open-döntője után kérte fel az azóta Kevin Anderson, Simona Halep és Andy Murray mellett is megforduló mentáltrénert, Alexis Castorrit. Lendl a következő három New York-i fináléját már megnyerte. Ennek ellenére a teniszezők sokáig nem szívesen vállalták fel, hogy terapeuta segíti a felkészülésüket.

A 2015-ben visszavonult, hatszoros tornagyőztes Mardy Fish, aki Jim Couriert váltotta az amerikai Davis-kupa-válogatott élén, nemrégiben vallott arról, hogy a 2012-es US Openen pánikrohamok törtek rá a Roger Federer elleni negyedik fordulós mérkőzése előtt. Fish végül visszalépett a találkozótól, később pedig szorongásos zavarokat állapítottak meg nála. Tapasztalatait egy Netflixen megjelent dokumentumfilmben mesélte el (Első kézből: Töréspont), amivel egy fontos párbeszédet indított el.

Naomi Osaka 2021 májusában azzal került a címlapokra, hogy előbb sajtóbojkottot hirdetett a Roland Garros idejére, majd a megnyert első fordulós mérkőzése után egy közleményben tudatta, mentális egészségének megóvása érdekében visszalép a tornától. Az olimpián és a US Openen ugyan elindult, de korai búcsúját követően határozatlan időre szüneteltette pályafutását, a melbourne-i WTA-tornán tért vissza.

Jim Loehr klinikai pszichológus 1970 óta praktizál, számos témába vágó sikerkönyv szerzője és évtizedek óta dolgozik együtt topjátékosokkal az Amerikai Teniszszövetség és a WTA főtanácsadójaként.

„Régebben a teniszezők inkább titokban tartották, ha mentáltrénertől kértek segítséget” – mondja Loehr. „És mi sem beszélhettünk erről nyilvánosan, hiszen a munkánk bizalmas. Manapság viszont aki megteheti, már saját sportpszichológust alkalmaz.”

„Ez persze teljesen logikus” – fejti ki a pszichológus. „A sportolóknak szüksége van egy állandó stábra, amely előhozza belőlük a kiemelkedő teljesítményeket. Az edzők az ütések biomechanikai hátteréért felelnek. Aztán ott vannak a fiziók és a gyúrók, akik a rehabilitációban segítenek, valamint az erőnléti edzők, az étkezési tanácsadók, és a sportpszichológusok, sőt különböző spirituális gurukról is hallani. Az emberi szervezet rendkívül összetett, és csak akkor működik megfelelően, ha minden alkatrésze össze van hangolva.”

A WTA és az ATP is felkarolta a mentális jóllét ügyét. Utóbbi a Sporting Chance nevezetű brit mentálhigiénés szervezettel működik együtt, melynek értelmében a hét minden napján, a nap 24 órájában terapeuták állnak a teniszezők rendelkezésére, ha konzultálni szeretnének valakivel.

„Kéz a kézben működünk együtt ezzel a céggel, szinte olyan, mintha egy házon belüli szolgáltatást nyújtanánk” – fogalmaz a korábbi párosspecialista Ross Hutchins, aki ma már az ATP munkatársa. „Az a cél, hogy minél nyitottabbá tegyük a játékosokat, hogy merjenek beszélni a problémáikról, anélkül, hogy kellemetlenül éreznék magukat. Talán sokan nem tudnak erről úgy beszélni, mint egy fizikai sérülésről, de bárhogy is legyen, mi azt szeretnénk nekik üzenni, hogy ez teljesen normális dolog.”

A WTA immár 20 éve biztosít mentálhigiénés szolgáltatásokat, de az utóbbi években még több figyelmet és anyagi forrást fordítottak az ügyre: négy újabb szervezettel kötöttek szerződést, melyek közül az egyik vállalta, hogy a szezon minden egyes tornájára delegál szakembereket. A játékosok nem kizárólag a versenyzéssel járó érzelmi kihívásokkal kapcsolatban fordulhatnak hozzájuk: pénzügyi tanácsadás mellett a visszavonuló sportolók civil életben való elhelyezkedését is segítik.

„A mi feladatunk az, hogy segítsük a játékosokat abban, hogy a pályán kívül is a legjobb formájukat hozzák” – mondja Becky Ahlgren Bedics, a WTA mentális egészségért felelős alelnöke. „Nem nyúlunk a technikai alapokhoz, a személyes fejlődésre összpontosítunk. Áttételesen szólva, felhívjuk a figyelmet arra, amikor futás közben kavics kerül a cipődbe. Ilyenkor azt mondjuk, ’Állj meg és szedd ki a kavicsot, mielőtt még nagyobb lesz a baj.’”

A Grand Slam-tornák is követik ezt a példát. Az éppen zajló Australian Openen sportpszichiáterek, pszichológusok és mentálhigiénés szakértők egész garmadája áll készenlétben, emellett pedig csendszobákat is biztosítanak, ahol a játékosok lepihenhetnek vagy épp felkészülhetnek a következő mérkőzésükre anélkül, hogy bárki és bármi megzavarná őket. Sőt, az öltözők területén még hangszigetelt kabinokat is felállítottak.

A kétszeres Ausztrál Open-győztes Victoria Azarenka szerint sokkal empatikusabbá vált a teniszvilág.

„Szerintem a mentális egészség kérdéséhez való hozzáállás változóban van” – véli Azarenka. „Amikor látjuk, hogy valakinek fizikai sérülése van, magától értetődő módon együtt érzünk vele.”

Söderling manapság már ritkán ragad ütőt, persze két gyermekével szívesen teniszezik. Többször próbálkozott a visszatéréssel, de a pánikrohamok mindig kísértették, így végleg elengedte a teniszkarrierjét. Jelenleg egy sportruházati céget vezet, és a svéd Davis-kupa-csapat kapitányaként is találkozhatunk vele. Gyógyultnak vallja magát, és bárkinek szívesen segít, aki hozzá fordul tanácsért.

„Élsportolókként hozzászoktunk, hogy az elérhető legjobb ellátást kapjuk, ha mondjuk térd- vagy csuklósérülésünk van” – mondja Söderling. „De sok időbe telt, hogy a mentális oldallal is professzionális módon foglalkozzunk. Nem szerencsés, hogy mentális egészségként utalunk rá, hiszen nekem sem csak a fejemben volt a probléma. Az egész testem érintett volt.”

„Örülök, hogy ma megértéssel közelítenek a mentális problémákhoz” – teszi hozzá a svéd. „De szomorú, hogy ennyi nagyszerű játékosnak kellett ezen keresztülmennie, mielőtt bárki komolyan vette volna.”

via New York Times