„Életem legfontosabb meccsén úgy éreztem, mindjárt meghalok”

„Legnagyobb ellenfelem a folyosó végére költözött. Jobb volt nálam, és minden este velünk vacsorázott” – mondja némileg irónikusan a kamerába Andy Roddick, a 2000-es évek világelső amerikai teniszezője, Mardy Fish legjobb barátja. Az utóbbiról szóló dokumentumfilm egyik legnagyobb narrátora ő, aki közelről látta barátja felemelkedését és a csúcson kialakult mentális problémáit. Vagyis először csak a tüneteket, hiszen a filmben ő maga is megemlíti:

A 2010-es évek elején top10-es játékos Fish a 2012-es US Openen érte el azt a mentális mélypontot, ahonnan már csak felfelé volt az út. Pechére, de talán nem véletlenül élete talán legfontosabb meccsén. Az Arthur Ashe Stadionban várta az akkori világelső Roger Federer elleni nyolcaddöntőt, amikor a hihetetlen lelki stressz alóli felszabadulás egyetlen mondattal tört elő:

A visszalépést persze óriási médiavisszhang követte, ami még nehezebbé tette a kilábalást, gyógyszeres kezelésre, pszichiátriai segítségnyújtásra volt szükséges, ami egyben nagyjából a játékos karrierjének végét is jelentette.

A Netflix Untold című dokumentumfilm-sorozatának legújabb része, a Breaking point meséli el mindezt kíváló képi világgal, vágással, remek interjúalanyokkal és számos archív felvétellel. Ezek közül sok a 2000-es évek elejéről, amikor a még tinédzser fiúk kezdtek ráérezni az élsport ízére, amikor álmukból felkeltve tudták, hogyan kell a napnál is világosabban azt mutatni, hogy mi vagyunk a legerősebbek és a legstabilabbak. De később már a tévében látható részleteket, sajtótájékoztatókat, meccslabdákat, ütőtöréseket is látunk szép lassan felfűzve a lényegre: nagyon is oké, ha segítséget kérsz, és nagy baj, ha ezt nem tanultad meg kifejezni.

Lehet persze, hogy az Andre Agassi – Pete Sampras fémjelezte korszak után az Egyesült Államok görcsösen kereste a következő teniszlegendát, és olyan különleges, nem egészséges várakozás alakult ki, amit senki nem bírna. Sokkal inkább valószínű azonban – különösen az elmúlt fél év tenisz- és szertorna-történeteinek fényében –, hogy valóban eddig kibeszéletlen, inkább került, a teljesítmény és a siker érdekében elhallgatott történetekről van szó.

Mardy Fish 2015-ben állt elő történetével, a benne lezajlott folyamatokkal és a stressztől való megszabadulás sikerével, amivel akkor tisztes sajtókörutat tett. 6 évvel később még mindig van hová fejlődni a kérdésben, és talán még kevésbé tudjuk, mi lakozik ma az élsportolók fejében. Aznap, amikor ezek a sorok születnek, a világ legnagyobb teniszstadionjában Grand Slam-elődöntőket játszanak. Ott lesz egy férfi, akit évek óta mindenki meg akar verni, és olyan történelmi tettre készül, amire 52 éve nem képes egyetlen férfi teniszező sem. Egy másik, akitől évek óta a nagy áttörést várja a világ, és egy harmadik, aki az elmúlt bő két évben 8 torna döntőjét veszítette el. Hogy mi viszi őket előre és meddig? Csak remélni tudjuk, hogy róluk nem készül hasonló dokumentumfilm.