"Miért lenne tiszteletlenség?" – Jelentős fegyvernek tartja az alsó szervát a francia sztáredző

Sok más, valóságalapjában megkérdőjelezhető mondás mellett létezik egy olyan örökérvényűnek tartott igazság, miszerint „a legjobb forgatókönyvet az élet írja.”

Az élet az utóbbi nyolc nap során már harmadszor sarkallja az Eurosport teniszstábját arra, hogy konkrét versenyek, eredmények, események helyett egyetlen ütésnek szenteljünk egy cikket. Így tettük ezt bő egy hete, amikor Richard Gasquet szavait visszhangozva az egykezes fonák mellett tettük le a garast, és így volt ez akkor is, amikor a visszavonulását túl a negyvenen bejelentő horvát szervakirályt, Ivo Karlovicot búcsúztattuk.

Az adogatásnak ez a meglehetősen unortodox fajtája komoly viták kereszttüzében áll. Hogy mindez jogos vagy indokolatlan, azt mindenki döntse el a maga vérmérséklete és az általa kedvelt játekstílus mentén. Egy azonban biztos, az alsó szerva esetében nem találkozhatunk közömbös állásponttal: valaki vagy zsigerből elutasítja, vagy a játék kevésbé alkalmazott, ettől azonban ugyanolyan szerves részét képező elemnek tartja.

Az is érdekes, ahogyan játékosok mentén gondolkodunk egy labdamenet ilyen módon való elindításáról. Ha ugyanis a műfaj koronázott királyait, Nick Kyrgiost és Alexander Bublikot emlegetjük fel, tízből kilenc ember jó eséllyel csak legyint, mondván: ez náluk benne van a pakliban, számolni kell szettenként 2-3 alsó adogatással.

De ha egy topjátékos, urambocsá', egy intelligensebbnek tartott teniszező húz meg egy ilyen szervát, akkor az előző tízből ugyanaz a kilenc ember néz értetlenül azt kérdezve, itt most akkor mégis mi történt?

A magam részéről, anélkül, hogy egyik vagy másik tábor mellé állnék, úgy hiszem, az igazság valahol a kettő között van. A szabálykönyv egyetlen eldugott pontjában sem szerepel egyértelmű tiltás arra vonatkozóan, hogy ne lehetne a labdát fej fölött megütött adogatás helyett azt leejtve, és alulról megütve elindítani egy labdamenetet. Amit pedig nem tiltanak, az értelemszerűen szabályos, még akkor, ha ez a megállapítás nem minden esetben állja meg teljes egészében a helyét.

Vannak játékosok, akik rendszeresen alkalmazzák ezt az adogatást, vannak, akiknek időnként, általában szorult helyzetben eszébe jut, és vannak olyanok, akik meccslabdával szembenézve sem folyamodnának ehhez az eszközhöz. Elítélni egyiküket sem kell, mindenkinek megvan a maga története.

Az apropó, amiért úgy döntöttem, hogy ezt a cikket az alsó szervának szentelem, az Patrick Mouratoglou a témában kifejtett véleményével magyarázható. A francia edző egy kicsit maga is olyan, mint az alsó szerva – a véleménye mindig ott van figyelembe vehető opcióként, csak éppen nem mindig figyelünk oda rá.

A francia sztáredző, aki most ismét Holger Rune sikereiért kezdett el dolgozni, megszólalásában igyekezett lebontani a tenisz klasszikusnak vélt ütőrepertoárja, valamint az alsó szerva között vélt távolságot.

Érvelésében Mouratoglou egészen addig megy, hogy a sokak által a teniszen kívülinek tekintett alsó szervát a játék egyik sarokpontjának számító ejtéssel állítsa közös nevezőre:

A korábbiakban Serena Williamset és Simona Halepet is felkészítő szakember felidézte az alsó szerva történetének talán legemlékezetesebb jelenetét. Az 1989-es Roland Garros negyedik fordulójában Michael Chang mérkőzőtt Ivan Lendllel, az amerikai pedig óriási erőket mozgósítva 0-2-ről felállva döntő szettre mentette a mérkőzést.

Az ötödik játszmában azonban állandóan görcsökkel küszködött, ennek ellenére brékelőnybe tudott kerülni. 4-3-as vezetésnél, a játékon belül 15-30-as állásnál aztán váratlan lépésre szánta el magát:

(Az ominózus jelenet 2:10-től látható)

Mouratoglou szerint az alsó szerva, maradva az ejtéssel vont párhuzamnál, az adogató lehetőségeinek számát növeli. Alapesetben ugyanis az ellenfél tenyeresére, fonákjára, vagy a testére küldhető meg az adogatás, egy ejtett, alulról megeresztett adogatás azonban megnyit egy negyedik opciót. Ez az opció ráadásul a fogadót azonnal sebezhető pozícióba taszítja, hiszen ha be is éri a háló mögött lepattanó labdát, és azt üggyel bajjal vissza is tudja tenni, ezzel a mozdulattal gyakorlatilag az egész pályát felkínálta az adogatónak, hogy rögtön befejezze a pontot.

Az alsó szerva hatékonysága nehezen megkérdőjelezhető, marad tehát az, hogy most akkor illik, vagy nem illik? Erre a kérdésre még mindig nem létezik egyértelmű, objektív válasz, maradjunk ezért inkább a ténynél: az alsó szerva volt, van, és minden bizonnyal lesz is a teniszben.

Forrás: tennismajors.com