A magyar tenisz 16 éve – Lázár János rendet rakni érkezett, vagy a nyomokat kellett eltüntetnie?

Egyfelől azért, mert vannak, akik mind a mai napig hatalomban vannak, annak ellenére, hogy Schmidt Ádám egykori sportért felelős államtitkár az elmúlt években azt a feladatot is kapta a miniszterelnöktől, hogy tisztítsa meg a sportági szövetségeket a fideszes politikusoktól, másfelől pedig azért, mert akik távoztak, azok többnyire inkább elsunnyogtak szépen csendben, észrevétlen. A független sajtó általában egy-két cikkben taglalta a hátramaradt ügyeket, de a nagyobb botrány többnyire elmaradt.

Leszámítva a teniszszövetséget.

Ott ugye már az is szokatlannak volt mondható, hogy egy viszonylag nagy hatalmú fideszes politikust egy még nagyobb hatalmú fideszes politikus váltson az elnöki székben, ám a váltás mikéntje és legfőképpen a miértje még ennél is izgalmasabbra sikeredett.

A NER első teniszszövetségi elnöke Szűcs Lajos volt, aki amellett, hogy negyedszázadon keresztül volt országgyűlési képviselő (2001–2026), megválasztásakor, 2011 januárjában még a Pest Megyei Közgyűlés elnökeként is tevékenykedett. Őt váltotta Lázár János 2020 júliusában, aki ekkor ugyan nem volt éppen pályája csúcsán, ám azért Lázár János volt még ekkor is. Kósa Lajos mellett talán a legbefolyásosabb fideszes politikus, akire sportszövetséget bíztak valaha.

Nyilván nem véletlen.

Ma már tudjuk, hogy nem azért, mert maga is teniszezgetett néha, de még csak nem is azért, mert nagyon ambicionálta volna egy szövetség vezetését. Lázár merőben másként gondolkodott ugyanis a sportirányításról, mint a többi fideszes potentát. Ez abból az interjúból is kiderült, amit megválasztása után készítettem vele (Lázár János: Euromilliók állnak kifizetetlenül) 2020 augusztusában. Ahogyan a sportról, a sportirányításról beszélt, az sokkal inkább emlékeztetett arra, ahogyan egy normális, higgadt, kulturált, a sportot abszolút a helyén, értékén kezelő vezető gondolkodik a témáról, mintsem arra, ahogyan fideszes pártársai tették ugyanezt. Nem is beszélve mindenkori főnökéről, Magyarország akkori miniszterelnökéről. Ennek ellenére

De miért is kellett Orbán Viktornak a Covid-válság kellős közepén egyáltalán bárkit is a Magyar Tenisz Szövetség élére küldenie? Miért kellett Szűcs Lajosnak 2020 májusában botrányok közepette lemondania? Kezdjük a legelején:

2010-ben, a NER hatalomra kerülésekor a teniszszövetség durván 100 milliós éves költségvetéssel rendelkezett, játékos pedig leginkább abból lett, akinek a szülei ezt megengedhették maguknak. És itt teljesen váratlanul, azt hiszem, el is érkezünk ennek a cikknek talán a legfontosabb mondatához. Ma, 16 évvel és sok tízmilliárd forinttal később ugyanitt tartunk, az előző mondat még mindig áll:

Magyarul azokból, akik legalább a felső középosztályból származnak, vagy inkább – legyünk őszinték –  rohadtgazdagok. Ugyanott tartunk, mint 16 éve, csak közben elköltöttünk sok milliárd forintot. És rengeteg pénzből rossznak lenni nagyon nem ugyanaz, mint kevés pénzből rossznak lenni, ahogyan arról már a sorozat korábbi írásaiban is szó volt:

• szg#147 – A magyar sport elmúlt 16 éve – Elköltöttük a Jóisten pénzét is, de jutottunk-e előbbre?
• szg#148 – A magyar sport elmúlt 16 éve – Innen hova? Tovább?
• szg#149 – A magyar sportmédia elmúlt 16 éve – Semmi sem volt drága
• szg#151 – A magyar atlétika 16 éve – A jó nem ilyen

Ha mondjuk ma Mezőkövesden születik egy kisfiú, akinek a kezében benne van mindaz, ami benne volt mondjuk Roger Federerében, akkor abból nemhogy nem lehet profi teniszező, de arra sincsen semmiféle sansz, hogy egyáltalán kiderüljön, hogy az ő kezében, lábában, fejében mi van. Hiszen továbbra sincsen semmiféle esélye arra, hogy egyáltalán megismerkedjen a sportág alapjaival. Egy kultúrállamban az, hogy valaki vezet egy teniszszövetséget kilenc éven keresztül, elkölt ennyi pénzt, ám ebben a rettenetesen fontos kérdésben egy apró lépést sem tesz előre, az is bőven elegendő lett volna ahhoz, hogy leváltsák, ám jól jelzi az országban 2020-ban uralkodó viszonyokat, hogy Szűcs Lajosnak mégsem ezért kellett mennie. Sőt, ha jól rémlik, ez a probléma még csak fel sem merült.

Szűcs 2011-ben az elnöki címmel együtt megkapta a kasszakulcsot is. Olyan büdzséből működtethette a sportágat, amilyen büdzséről soha, senki még csak álmodni sem mert. Szemben a 2010-es 100 millióval, a szövetség éves költségvetése 2017-ben már több, mint 4 milliárd forint volt. Ennek ellenére 2020-ban, amikor leváltották, több, mint 3 és fél milliárd forinttal nem tudott elszámolni, és gyakorlatilag csődközeli állapotban adta át az irányítást.

Azt azonban nem lehetett mondani, ne látszott volna, hogy hova folyt el ez a rengeteg pénz.

A szövetségnek ekkor már több, mint 30 alkalmazottja volt (2011-ben még csak 7), rendeztünk WTA- és ATP 250-es versenyeket, utóbbira és a Davis-kupa-meccsekre is több ezres mobillelátókat húztunk fel, évente többször, mindig más helyszínen, nyilvánvalóan csilliárdokért. Fizettünk mindenért, ami látszott, ami fénylett, ami csillogott. Az ATP- és a WTA-versenyek rendezési jogát konkrétan béreltük, évente több száz millióért, pedig Márky Jenőnek még WTA-versenyrendezési joga is volt (van), csak mivel az ő beágyazottsága a jobboldalon finoman szólva is hiányosnak volt mondható, ezért mi inkább fizettünk ugyanazért – másnak.

Ő pedig Bukarestbe szorult a versenyével együtt, hiába van Teniszakadémiája a Római-parton.

Egy teniszszövetségnek egyébként nem az a dolga, hogy ATP- vagy WTA-tornákat rendezzen, pláne nem adóforintokból. Nyilván történelmileg úgy alakult, hogy a Roland Garrost a Francia Tenisz Szövetség rendezi, és a hasznából pedig finanszírozzák szinte az egész sportágat Franciaországban, de azért nem ez a jellemző. A profi teniszversenyek jellemzően magántulajdonban vannak, konkrétan üzleti vállalkozások, az adófizetők pedig legfeljebb néhány turisztikai ügynökségen keresztül tesznek bele némi pénzt, imitt-amott.

Ezzel szemben Magyarországon az adófizetők pénzét arra fordították, hogy a busás pénzdíjakon felül még fellépti díjat fizettünk dollármilliomosoknak (hiszen szinte minden top teniszező az), ráadásul azt sem közvetlenül, hanem ügynökökön keresztül. (Stefan Cvetkov évente 570 000 eurót számlázott a Szövetségnek, most 1 millióra perli azt.) Így sikerült elérni például, hogy 2017-ben a Budapest Openen az egyik szabadkártyát Fabio Fognini kapta Balázs Attila helyett, a főtáblán pedig egyetlen magyarként Fucsovics Marci indulhatott. Ami azért, valljuk be, finoman szólva is visszatetsző egy olyan verseny esetében, amit szinte kizárólag az adófizetők finanszíroznak.

Ám ezekre a feladatokra, a már emlegetett látványberuházások mellett már nem sok maradt. Effektív az volt a vezetés hozzáállása az utánpótlásteniszhez, hogy 16 éves korig finanszírozza a gyerek játékát a szülő, és ha tehetségesnek bizonyul, teljesíti a ”mérföldkőprogram követelményeit”, akkor ezután segít majd a szövetség is. Marozsán Fábiánnak, Udvardy Pannának ez jelentett némi segítséget nyilván, de azt sem szabad elfelejteni, hogy ebben a sportágban eljutni 16 éves korig, az majd’ tíz év finanszírozást jelent: ezalatt egy gyerek teniszoktatására el lehet verni egy lakás árát, ami azért – valljuk be – aligha elvárható mindenkitől.

Ettől még persze nem szabad elhallgatni azt sem, hogy a profi tenisz terén előreléptünk ez alatt az időszak alatt némiképp. Nem szabad elhallgatni, hogy Fucsovics Marci bejött a százba a világranglistán, hogy Babos Tímea Grand Slameket nyert párosban, hogy Piros Zsombor, Gálfi Dalma, Stollár Fanny szép eredményeket ért el a junioroknál. Ám azt is ki kell mondani, hogy ezek közül az eredményekhez a szövetségnek talán annyi köze volt, hogy felkarolták a kétszázadik hely környékén stagnáló Fucsovicsot és odatették mellé (értsd: fizették) Sávolt Attilát edzőnek.

A többiek – és javarészt Marci is – a sikereiket leginkább maguknak és a családjuknak, támogatóiknak köszönhetik.

Ráadásul a szövetség és a profi játékosok viszonyát is a transzparencia teljes hiánya jellemezte, mint ahogyan az MTSZ működését más területeken is. Részben ennek köszönhetően Richter Attila főtitkár összeveszett előbb Fucsoviccsal, majd Sávolttal is, majd Babos Tímea is fellázadt, így a végén már nemhogy a budapesti ATP- és WTA-tornákon nem játszott egyikük sem, de a Davis- és Fed-kupában sem.

Mindezek ellenére, ha egyetlenegy okot kell mondani, hogy a Szűcs Lajos-féle vezetés miért bukott meg, akkor azt mondanám, hogy azért, mert megromlott a viszonya Szabó Tündével, aki akkoriban az EMMI-nél sportért felelős államtitkár volt. Pedig volt itt még NAV-vizsgálat és büntetőfeljelentés is hűtlen kezelés gyanúja miatt.

2020 júliusában aztán megérkezett Lázár János a szövetség élére, aki tényleg csődközeli állapotban vette át az irányítást, ráadásul jelentős kötelezettségvállalásokkal együtt, hiszen Szűcsék még – szintén eurómilliókért – leszerződtek a Fed-kupa döntőjének megrendezésére és bérbe vették a mallorcai füves pályás (!!!) verseny rendezési jogát is. Lázár azonban nemcsak konszolidációt ígért, és nagyívű terveket vázolt fel a sportág fejlesztését illetően is, hanem felelősségre vonásról is beszélt, ami már csak azért is volt figyelemre méltó, mert a NER idején ilyesmi azért nem túl gyakran történt. Ha történt egyáltalán. Ma már azonban szinte mindenki úgy látja a sportág környékén, hogy mindez nem volt több, mint

Lázár hiába indította perek sorozatát az előző vezetés ellen, a sportágon belül ma az az általános nézet, hogy valójában egyetlen feladata volt: eltakarítani Szűcs után a nyomokat és bevédeni a Fidesz egykori képviselőjét. Az az általános vélemény, hogy kifelé hiába követelt példás büntetést Szűcsnek és Richternek, hiába válaszolta az előző elnök felelősségét firtató kérdésre azt, hogy: ”ne vicceljen, ő volt az elnök, hogyne lenne”, az egyetlen valós motivációja a szövetség elnökeként mégis a takarítás volt. Az, hogy végül nehogy valakit felelősségre vonjanak.

A Magyar Tenisz Szövetség elveszítette gyakorlatilag az összes polgári pert, amit indított. A 24.hu információi szerint a szövetség

A Szűcs-érában megkötött főbb nemzetközi szerződések kapcsán a szövetség 2020 decemberében peren kívül egyezett meg a világ egyik legnagyobb teniszverseny-jogtulajdonosával, az IMG-vel. Lázárék felmondták a 2020–2022-re megkötött WTA-versenyek közül a 2021-es és a 2022-es megrendezését. Emiatt az IMG 365 ezer amerikai dollárt és 440 ezer eurót követelt az MTSZ-től. A peren kívüli megállapodás értelmében Lázárék végül 253 millió forintnyi valutát fizettek ki” – írják.

Bár ezt kívülről nyilván nehéz eldönteni, de egy iratanyagot ismerő, neve elhallgatását kérő informátorunk szerint a magyar ügyeket nehezebb volt elveszíteni, mint megnyerni. Lehet, maga Lázár János is erre gondolt, amikor úgy nyilatkozott, hogy ”Magyarországon nem igazságszolgáltatás van, hanem jogszolgáltatás” (a cikk 2024 májusi – a félreértések elkerülése végett).

Nyilván más jellegű ügyek voltak azok, melyeket nem magyar, hanem külföldi szereplőkkel ”vívott” az MTSZ, néha külföldi bíróságokon: Ion Tiriac 80,6 millió forintot kapott végül a szövetségtől a 2020-as lemondott ATP-torna miatt, Szeles Mónika 100 000 eurót, az ITF pedig 12 millió dollárt a Nemzetközi Sportdöntőbíróság ítéletét követően.

Így a soha meg nem rendezett Fed-kupa- (ma már Billie Jean King-kupa-) döntő összesen mintegy 20 millió dollárjába, azaz mintegy 6 milliárd forintjába fájt az adófizetőknek. A polgári perek már lezárultak, volt, akikkel peren kívül egyeztek meg (a mallorcai füves pályás torna jogtulajdonosai így 111 millió forintot kaptak, nagyjából a semmire, ám jogszerűen), egyetlenegy kérdés van már csak nyitva: mi lesz a Lázár János által 2021-ben indított büntetőfeljelentéssel?

Az MTSZ nevében ismeretlen tettes ellen csalás, gazdasági csalás, sikkasztás és hűtlen kezelés gyanúja miatt tett feljelentést egy hazai gazdasági társaság és az MTSZ közötti jogviszonyokhoz kapcsolódóan, ám a Nemzeti Adó- és Vámhivatal az ügy állásával kapcsolatban a 24.hu-nak azt a választ küldte, hogy a feltett kérdéseikkel kapcsolatban nincs nyilvánosságra hozható információ.

Az, hogy öt év alatt az ügyben semmi nem történt, és a nyilvánosság azt sem tudhatja, sor került-e tanú- vagy gyanúsítotti kihallgatásra, az ilyen esetekben remek táptalajt jelent a különböző összeesküvés-elméleteknek. Mint ahogyan az is, hogy Lázár János látványosan sehol nem jelent meg, ahol egy szövetségi elnöknek meg illett volna jelennie. Nem találkozott a francia, a német és az amerikai kollégájával sem, amikor azok a Davis-kupa-találkozókon itt jártak. És az is azt a nézetet erősíti, hogy Lázárt valójában csak a perek és az ügyek elsikálása érdekelte, hogy az új szakmai vezetés által kidolgozott Körmöczy Zsuzsa-programból sem lett semmi. Az meg pláne, hogy a magyar tenisz most már öt éve nagyjából csak vegetál. Pedig milliárdos állami támogatásból kellene működnie elvileg, csakhogy a pénz java része elmegy az elbukott perek után fizetendő kártérítésekre.

A nagy kérdés nyilván a hogyan tovább. Május 28-án közgyűlést tart az MTSZ, bár tisztújítás nem szerepel a napirenden, hiszen Lázár mandátuma 2028-ig tart. Persze ettől még akár le is mondhatna, vagy a küldöttek is visszahívhatnák, ha a tagság kétharmada így döntene, ám pillanatnyilag egyikről sem hallani. Az viszont biztos, hogy a helyzet alapjaiban változott meg. És itt nem pusztán arra gondolok, hogy egyetlen sportági szakszövetségnek sincsen semmiféle szüksége fideszes politikusra az elnöki székben, olyanra pedig pláne, aki látványosan nem foglalkozik azzal a sportággal, ahol elnökké választották, hanem arra, hogy felmerülhet a kérdés:

Ha lenne is még bármiféle ráhatása arra a büntetőfeljelentésre, amit egyébként maga tett 2021-ben, akkor akarna-e vele foglalkozni? Egyengetné-e az útját? Vagy úgy gondolja, az ő feladata eddig terjedt. Akármi is volt az.

Most pedig jöjjön, aminek jönnie kell.

SZG#152 – Senki sem kérdezett

Az szg# sorozat további írásait itt találjátok!

#senki sem kérdezett már a YouTube-on is!

Illetve podcast-formában az összes nagy szolgáltató felületén is megtaláljátok.