Novak Djokovic nemcsak a szeretetet szomjazza, hanem a gyűlöletet is

Djokovic akkor, – már vesztett állásban – gyakorlatilag végigzokogott egy térfélcserét, fejét a törölközőjébe temetve, mert annyira váratlanul érte, hogy talán életében először megkapta azt, amire vágyott. A világ legnagyobb teniszstadionja neki szurkolt, az ő nevét skandálta.

Gyanítom, többet ilyen nem lesz.

Mert bár ennek a szappanoperának – mely minden bizonnyal az egyetemes sporttörténelem egyik legnagyobb botránya lesz idővel – Novak Djokovic nemcsak okozója, hanem elszenvedője is egyben, az teljesen nyilvánvalóan látszik, hogy erről az utóbbiról a szurkolók java része nem nagyon hajlandó tudomást szerezni.

Azt, hogy Ausztrália miniszterelnöke – aki néhány nappal ezelőtt még Viktória állam belügyének nevezte Djokovic belépését az országba – felismervén az ügyben rejlő lehetőségeket, feltörölteti a padlót a világ legjobb teniszezőjével, azt vagy figyelmen kívül hagyják, vagy ami még rosszabb: jogos büntetésként élik meg.

Simán, gond nélkül elhiszi mindenki, hogy Djokovic - alsó hangon is húsz fős - stábja, a világ egyik legjelentősebb manager irodájával a hátában, olyan amatőr, hogy nem megfelelő vízumot igényel, és egy kamu orvosi bizonyítvánnyal akarja kijátszani Ausztrália éber határőrségét.

Azok után, hogy csak Privat Jettel úgy harmincszor körberepülték már a földet.

Simán jogosnak érzik, hogy Djokovicnak egy menekültszállón kell várakoznia hétfőig, olyanokkal együtt, akik nyolc éve dekkolnak ugyanott.

Persze mindez egyáltalán nem meglepő, és még csak túlontúl érdekesnek sem mondanám. Annak, hogy a Federer-Nadal-Djokovic szurkolók lassan csak Fradi-Újpest relációban tudják elképzelni a teniszvilágot, lassan évtizedes hagyománya van. És azért azon sem lepődünk meg, hogy néhány politikus simán hajlandó átgázolni bárkin és bármin, ha néhány olcsó, könnyen megszerezhető szavazatot szimatol.

Márpedig Ausztráliában azért nem csak néhány Federer és Nadal szurkoló van, akik most alighanem komoly Scott Morrison támogatók lettek hirtelen. Utóbbi volna Ausztrália miniszterelnöke - aki nyilvánvalóan felrúgta a Djokovic – Viktoria állam megállapodást.

Hiszen a napnál is világosabb, hogyha az ügyvédei esetleg ki is tudják bulizni, hogy belépjen Ausztráliába, (amit azért ne zárjunk ki teljesen, hiszen mégiscsak egy jogállamról beszélünk, ahol azért nem minden a Miniszterelnök szava, és ha az ügyben eljáró bíró jogosnak ítéli meg az igényt, akkor igenis be fogja engedni Nolét, és magasról tesz Morrison szavazóira.) Novakot akkor is egy olyan gyűlölet cunami várja majd, amire még nem volt példa sem a torna, sem a sportág történetében.

Neki ez az egész világ ellenem, mindenki ellenem közeg, a hazai pálya. Ilyenkor a legjobb, ilyenkor szinte verhetetlen. Ebből építkezik. Nagyon titkon a lelke mélyén talán szereti is az ilyen helyzeteket. Nem ritkán szerintem keresi is.

Ezért vállalja a karanténszállót, nem pedig azért, mert úgy gondolja, ha itt most nem játszhat, akkor komoly veszélybe kerül a 21. Grand Slam. Egyszerűen nem hiszem, hogy az utóbbiba belegondol egyáltalán. Mint ahogyan nem gondol bele abba sem, hogy oltatlanul lehet Párizsban sem játszhat majd.