Carla Suárez Navarro bevállalós jellemét jól ismerhetjük a teniszpályáról, idén nyáron viszont kénytelen volt magánéletére koncentrálni, miután kiderült róla, hogy Hodgkin-limfómával küzd. A spanyol azóta átesett a kemoterápiás kezelésen, amit január végén fejezett be. A Players' Voice legújabb részében a korábbi világranglista-6. elmeséli, hogyan reagált a diagnózisra, miért volt fontos a tenisz ebben a helyzetben, és az olimpiai álmaira is kitért.

Azokat a szavakat nem akarod hallani, de ha te vagy soron, hát akkor te vagy soron.
Mielőtt nyáron megtudtam volna a diagnózist, edzések alatt gyakran fáradt voltam, és napról napra egyre jobban émelyegtem. Elvégeztettünk egy PCR tesztet, hogy ellenőrizzük, koronavírusos vagyok-e, ám mindegyik negatív lett, ezért az egyre fájdalmasabb gyomorpanaszaimmal elmentem orvoshoz, aki azt mondta, talán gyomorhurutom lehet. Mivel változatlanul rosszul éreztem magam, más dokikat is felkerestem, egyikük megemlítette a limfómát a lehetőségek között, az eredményekre azonban várnunk kellett. Elvégeztek mindenfajta tesztet, biopsziát, mire végül közölték velem a rossz hírt.
Australian Open
Nincs szponzora, éveken át ugyanazzal az ütővel játszott, mégis övé volt az AO egyik legnagyobb
24/02/2021 15:46
Az az igazság, hogy nem emlékszem tisztán, mire gondoltam akkor, de az első reakcióm biztosan az volt, hogy megkérdeztem, hogyan tudnék meggyógyulni. Nem hiszem, hogy ennél tovább jutottam volna - még csak azt a kérdést sem tettem fel, milyen betegségről van szó, miért alakulhatott ki, vagy hogy mi zajlik a szervezetemben. Csak azt akartam tudni, mire van szükségem a gyógyuláshoz.
Azt hiszem, ezen a ponton segített, hogy teniszező vagyok. Mivel a tenisz egyéni sportág, hozzászoktunk a gyógyulás folyamatához.

Carla Suárez Navarro a 2020-as Qatar Openen.

Fotó: Eurosport

Nem vettem elő a telefonomat, hogy elkezdjek információkat gyűjteni, mert biztos voltam benne, hogy lennének olyan dolgok, amiket még csak nem is értek. Az orvosom korábban már elmagyarázta, mit jelent a limfóma. Reményt és magabiztosságot adott, ami nagy segítségnek bizonyult.
Számomra nehezebb volt fizikálisan megküzdeni ezzel a folyamattal. Mentálisan az ember tudja, mire számíthat, megtanulja, hogyan nézzen szembe a helyzettel, a testi hatásokkal kapcsolatosan azonban több a kérdőjel. Nem tudtam, hogyan reagálok majd erre az új és példátlan helyzetre, és bizony voltak olyan napok, amiket testben nagyon nehezen viseltem, fejben viszont nagyon jól kezeltem.
Fontos volt, hogy megosszam a hírt a nyilvánossággal, mert a teniszezői és a sportolói léten túl mindannyian normális emberek vagyunk, és szerettem volna megosztani ezt az üzenetet. Az emberek amúgy is látták, hogy nem edzek, valamint feltűnt volna a hiányom a US Openen és a Roland Garroson, így hát mindenkinek elmondtam, hogy egy darabig távol leszek.
Igaz, hogy ilyesfajta hírt senki sem szeretne olvasni, és ez független attól, hogy ismered-e az adott személyt, vagy sem. Bizonyos mértékig számítottam arra, hogy kapok majd bátorító szavakat, de meglepett, végül mennyi üzenetet kaptam. Örökké a szívemben lesznek ezek a szeretetteljes szavak.
Azt mondták, hogy az aktivitás segít, így hát a kezelésem előrehaladtával elkezdtem sportolni is. Akár még többet is mozogtam volna, legyen szó fociról vagy kosárlabdáról, de a covid megnehezítette, hogy nagyobb csoporttal érintkezzek. Így hát a végén visszatértem a teniszhez, egy embert mégiscsak könnyebb volt felhívni. Jártam edzőterembe is, de akadtak olyan napok, amikor nem volt hozzá kedvem, és inkább csak otthon maradtam.
A bátyám kiválóan főz, ami azt jelentette, hogy be sem kellett tennem a lábam a konyhába, emellett a szüleim is otthon voltak, szóval együtt tévéztünk vagy sakkoztunk. Sokat olvastam, illetve mandalákat festettem - ezzel elég sok időt sikerült elütni.
Most már a gyógyulás utolsó szakaszában járok. Január 25-én, hétfőn volt az utolsó kemoterápiás kezelésem és mostanra a radioterápiát is elkezdtük. Utána már nagyon remélem, hogy minden véget ér.
A diagnózis előtt eldöntöttem, hogy 2020-ban felhagyok a profi tenisszel, de nagyon fontos nekem, hogy elbúcsúzhassak a teniszpályától. Nem szeretném, hogy az emberek úgy emlékezzenek rám, mint aki a kórházból köszönt el tőlük. Most tehát az van a fejemben, hogy ha minden jól alakul, remélhetőleg el tudok úgy búcsúzni, ahogyan szeretnék.
Amikor az Australian Openre gondolok, a 24 órás repülőút vagy a jet lag nem hiányzik annyira, nem úgy a csapattársaim, a rivalizálás, a szurkolók...

"...minden sportolónak az az álma,

hogy ott lehessen az olimpián."

Idén elég jó esélyem lesz arra, hogy pályára lépjek Tokióban, és minden sportolónak az az álma, hogy ott lehessen az olimpián. Ez azonban nem rajtam múlik, a világranglista szabja meg: egyéniben csak négyen lehetnek a főtáblán, így ha Garbine (Muguruza), Paula (Badosa), Sara (Sorribes) és Aliona (Bolsova) jól teljesítenek az év elején, kiestem. Abban azonban reménykedhetek, hogy ha Garbine jól áll a párosok között, együtt elindulhatunk.
Végezetül szeretném megragadni a lehetőséget, hogy köszönetet mondjak mindenkinek a kedves szavakért, a szeretetért és a támogatásért. Remélem, hogy nagyon élvezni fogjátok az idei Australian Opent.
Carla Suárez Navarrót Twitteren (@CarlaSuarezNava) és Instagramon (@carlasuareznava) követhetitek.
Australian Open
Akkora volt a nyomás az Ausztrál Open versenyigazgatóján, hogy még a családját is elköltöztette
23/02/2021 13:22
Australian Open
Bevételei több, mint harmadát elvesztette az Ausztrál Open a Covid miatt
23/02/2021 04:44