Roger Federer diadalára

A Chuck Norrisos viccek talán legjobbika az, mely szerint Chuck Norris elszámolt végtelenig. Kétszer.

Tegnap óta nincs egyedül, azt hiszem, Roger Federer is elszámolt végtelenig, és asszem szintén kétszer. Legalább. Egészen egyszerűen annyira semmihez sem hasonlítható az, ami ebben a két hétben - és legfőképpen tegnap - vele történt, hogy nem találok jobb hasonlatot. Bár úgy hiszem, az egyes szám sem feltétlen helyes. Ez nem csak Roger Federer története volt, hanem Roger Federer és Rafael Nadal közös története. Nyilván Rafa nélkül is hatalmas dobás lett volna megnyerni ezt a tizennyolcadikat, pláne így, fél év kihagyás után, de így, hogy Rafát verte a döntőben, a jó barátot, az örök riválist, aki ellen sosem ment igazán, így még kap egy hatalmas csavart a történet.

Már csak azért is, mert az, hogy Roger ötben, pláne az, hogy Roger ötben és breakhátrányból, az nem szerepelt szerintem senkinek a forgatókönyvében, de még ennél is inkább azért, amilyen tenisszel és ahogyan megnyerte. Az, hogy a kulcs az a fonák volt alighanem, mely oly sokszor a Rafa elleni vereségek fő okozója volt korábban. Az, hogy végig rá mert lépni a fonákokra, még a legfontosabb pilllanatokban is, nem érdekelte az sem, hogy hibázik belőle rengeteget, egyszerűen csak nem tágított attól a taktikától, amit elképzeltek.

Meg aztán az, hogy Nadal hiába vette elő a legjobb teniszét a döntő játszmában akkor, amikor Rogernek breaklabdái voltak, hiába szórta a nyerőket, Federer nem tágított, ott volt, felépítette a breaket enpluszegyedszer is, felépítette annyiszor, ahányszor kellett. Mindenki úgy gondolta - hiszen volt miért úgy gondolnunk, rengeteg példa igazolta - hogy kettejük párharcában mentálisan Nadal az erősebb, hogy az ilyen helyzetekben rendre az ő akarata érvényesül.

Ezúttal azonban ez is másként volt.

35 évesen, fél év kihagyás után egy Grand Slam-döntőben. Külön-külön sem lett volna egy elhanyagolható teljesítmény, hát még ez a három így együtt.

És akkor most jöhetnek az ódák, hiszen bár az, hogy Roger Federer nyerhet még Grand Slamet, az kis affinitással szemlélve ezt a játékot benne volt a pakliban (mint ahogyan Rafa győzelme is), ez azonban nem feltétlen jelenti azt, hogy ez a győzelem valamikor biztosan össze is jön, azt pláne nem jelenti, hogy a győzelem Rafa ellen jön össze, azt meg legfőképpen nem, hogy ilyen körülmények között jön össze, ilyen teljesítménnyel.

Roger Federer ott állt az Everest tetején, és elindult felfelé, vagy ha úgy tetszik, Roger Federer először elért mindent, majd nyert mellé még egy Ausztrál Opent. 2017. január 30-án felébredt Lenny, a már nem olyan kis fia, odaszaladt hozzá és megkérdezte: "Apa, te most már elértél mindent?"

"Mindent is" - mosolygott vissza Roger és elindult átmozgatni.