Benyomások az AO után

Véget ért az Ausztrál Open. Mindenki, aki követte, tele van élményekkel, tapasztalatokkal és kérdésekkel. Így van ezzel Peter Bodo is, aki az ESPN oldalán osztotta meg gondolatait. Az alábbiakban ezek közül válogatunk majd.

Azonban kíváncsiak vagyunk a Ti véleményeitekre is, úgyhogy kommentben írjátok meg nyugodtan, miben értetek egyet Mr. Bodóval, miben nem. Esetleg mivel egészítenétek ki a felsorolást, vagy mit hagynátok ki belőle. (Zárójelben magam is hozzátettem ezt-azt.)

Az elmúlt hét évben mindössze másodszor indul úgy az év, hogy nem tehetjük fel azt a kérdést, vajon Novak Djokovic megcsinálja-e a naptári Grand Slam-et. Roger Federer és Rafael Nadal újra képben vannak, a szerb keresi önmagát, Andy Murray pedig úgy látszik, nem áll készen arra, hogy domináljon. Simán lehet, hogy négy különböző GS-győztesünk lesz (persze korántsem biztos, hogy ők négyen).

Két-három héttel ezelőtt mégis ki gondolta volna, hogy nem a Djokovic-Murray-rivalizálás egy újabb felvonását fogjuk majd látni?

Talán nem is az az érdekes, hogy megnyerte, hanem sokkal inkább az, hogy hogyan. Nem volt hullámzó játék, sem összeomlás vagy kínkeserves fordítás. Eloszlatott minden kétséget az életkorát, a motivációját illetően, illetve arra vonatkozóan is, hogy a rengeteg elvárás és óriási nyomás miatt már ne lenne olyan jó versenyző. Kemény ága volt, mégsem bukott egy szettet sem. Visszaszerezte a világelsőséget, és úgy tűnik megvan az étvágya ahhoz is, hogy megdöntse Margaret Court 24-es Grand Slam-rekordját.

A kemény pályák az elmúlt években kifejezetten lassúak voltak, ami a kiegyensúlyozott, védekező-felfogású játékosoknak kedvezett inkább. Az itteni gyorsabb borítás viszont azoknak feküdt jobban, akik tudnak és mernek is kockázatot vállalni, akik agresszíven teniszeznek. Ez kétségtelenül szerepet játszott Mischa Zverev menetelésében, de Federernek is jót tett. Maga a sportág pedig ebből a sokféleségből csak profitálhat.

A 25 éves amerikai lassan kezdi beváltani a hozzá fűzött reményeket, és akár Serena és Venus utódja is lehet. Hatalmas szervája, óriási alapütései vannak, jól is mozog, mi több, van benne egy jó adag harciasság is. Ráadásul többi tehetséges honfitársnőiben is felébresztheti a küzdőszellemet. Gondoljunk például Madison Keys-re, aki csuklósérülés miatt volt kénytelen kihagyni a tornát.

Bár nyilván a Federertől elszenvedett vereség megviselte, a melbourne-i teljesítménye azt sugallta, hogy visszanyerte a rejtélyes módon rég elvesztett önbizalmát. Ez remek hír a számára, hisz közeleg a salakszezon, ahol ő mindig is képes volt csodát tenni. Ne feledjük, tavaly is komoly verést mért ellenfeleire az első két körben, aztán azonban csuklósérülése arra kényszerítette, hogy feladja a tornát. Nyilvánvalóan igyekszik majd feltornázni a ranglistás helyezését, hogy bekerüljön a Garroson az első négy kiemelt közé. (Jelenleg a hatodik, 545 pont választja őt el a negyedik helytől.) 

Fotó: Europress/Getty

A bolgár iszonyatosan meggyőző volt Melbourne-ben. A tehetségét soha nem kérdőjelezte meg senki, pontosan tudtuk, hogy a kezében nagyon komoly fegyverek vannak. Eddigi legjobb szezonjában, 2014-ben már nyolcadik is volt a világranglistán, akkor ért el egyébként karrierje első GS-elődöntőjét Wimbledonban, amit most az Ausztrál Openen megismételt. (Annyiban talán nem pusztán ismétlés ez, hogy most azért a döntőbe jutás tényleg nem múlott sokon.) Az elmúlt években ahelyett, hogy Dimitrov lett volna, sokkal inkább Sharapova barátja volt, aztán meg csupán egy alul-teljesítő.

Új edzővel kezdett dolgozni. (Dani Vallverduval júniustól. Az eredmények már tavaly kezdtek jönni az év második felében, az idén pedig minden eddiginél jobb erőnléttel, nagyobb önbizalommal, pozitívabb attitűddel lépett pályára.) Újrastrukturálták a játékát, javítottak a hiányosságain, szóval úgy tűnik, megváltozott, és megértette, amit meg kellett értenie.

A korábbi világelsőnek néhány dolgot biztosan át kell gondolnia. Kezdve a versenynaptára összeállításával, folytatva az edzői team kialakításával. Vajon továbbra is jó ötletnek tartja felvezető torna nélkül elindulni egy Grand Slam-tornán? (Mr. Bodo itt alighanem tavaly Wimbledonra gondol, ami előtt valóban nem játszott warm-up tornát Djokovic. Esetleg gondolhat még a US Openre, bár előtte Torontóban és az olimpián indult, csak Cincinnatit hagyta ki, ami talán érthető még a korai riói búcsú ellenére is.) És vajon okos dolog volt megválni attól az embertől, akivel együtt érte el a legnagyobb sikereit? Ugyanis úgy tűnik, a helyzet csak tovább romlott azóta, amióta a Boris Beckerrel való szakítás megtörtént.  2:1 arányban vezetett a szabadkártyás Denis Istomin ellen, mégis kikapott tőle. Persze, Istomin jól játszott, de akkor is.

Egy dolog vitathatatlan: Djokovic nem ugyanaz a játékos, amióta megnyerte a tavalyi Roland Garrost.

Sharapova komoly előnyben volt ellenfeleinek többségével szemben az erejét, az agresszivitását illetően. Alig egy éve nem játszik, azonban máris van több olyan lány, akik alighanem felveszik majd vele a versenyt ütőerőben, plusz ők közben elegendő tapasztalatot is szereztek a tornák végső fázisaiban. Ott van például az a Vendeweghe, aki elütötte a továbbjutástól a világelső, címvédő Angelique Kerbert. Ott van továbbá Keys, Konta Johanna, Karolina Pliskova, és Garbine Muguruza is.

Mindannyian képesek lehetnek akár le is ütni Sharapovát a pályáról.