Alexander Zverev, aki levette a fukszait

Talán érdemes egyébként az egész két évvel ezelőtti írást visszaolvasni ismét (szg69# - Alexander Zverev: Aki sosem lesz elég jó), már csak azért is, mert érdekes, hogy mit változtat meg egy Grand Slam-győzelem, és mit nem. Érdekes úgy olvasni azokat a sorokat, hogy az ember arra figyel, mi az, ami még mindig érvényes, és mi az, ami most már nem.

Annak az írásnak például ez volt az utolsó mondata: ”Az a kérdés, hogy képes-e levetni a fukszait.”

Alexander Zverev konkrétan ugyan nem vetette le a fukszait, ott van a nyakában mind a háromnegyed kiló még mindig, ám talán nem véletlen, hogy a döntőben ez egy pillanatig sem látszott. Vagy ha elő is villant pár pillanatra véletlen, gondosan takargatta. Korábban nem nagyon volt ellenére, hogy számos aranylánca közül az egyik orrba vágja egy-egy fonák egyenes közben, ám most olyan szűk nyakú pólót gyártott neki az Adidas, melyben ez egyszerűen nem volt elképzelhető. Pedig játszatták őt már – frappánsan – asszonyverőben is 2021-ben az Ausztrál Openen – fél évvel azután, hogy Olya Sharypova Ben Rothenbergnek vallott arról, hogy milyen volt 13 hónapon keresztül Alexander Zverev barátnőjének lenni. (Az asszonyverő egyébként, mármint a kifejezés az izompólóra, azt hiszem, leginkább tükörfordítás, még mielőtt valaki erőltetettnek gondolná a párhuzamot.)

A Sharypova-ügy a két évvel ezelőtti írásból ugyanúgy érvényes mind a mai napig, mint ahogyan Zverev másik bántalmazási ügye, a Brenda Patea elleni is, mely végül peren kívüli megegyezéssel zárult. Gyermeke édesanyjának 450 000 eurót fizetett, és további 200 000-et a német államnak. Ezek az események ott vannak, és ott is maradnak Alexander Zverev múltjában, akárhány Grand Slam-tornát is nyer életében.

Persze lehet mondani, hogy ezek most az ünneplés percei, hogy most méltatni kellene őt, hiszen micsoda nagyszerű sikert ért el, hogy mekkora győzelmet aratott, és fogjuk is méltatni nyilván, de kiindulópontnak rögzíteni kell: mivel azok az esetek kivizsgálva megfelelően sosem lettek, ezért innen indulunk.

Zverevnek az a szerencséje, hogy az ATP csak idén vezette be a Safeguard-programját – ha ezt két évvel korábban teszi, lehet, Zverev nem is játszhatna egyáltalán. Ha könyvelő lenne vagy bankár, már réges-rég nem dolgozhatna a cégnél, akármilyen kártérítésben is állapodott meg akárkivel.

Legyünk pontosak:

Miután mindezeket rögzítettük, utána beszélhetünk Alexander Zverevről, a teniszezőről. Aki egyébként nagyon szépen beszél, szellemes az interjúszobában, és aki messziről tök jó fejnek látszik. És aki olyan sportsikert ért el, amiről kétségtelenül beszélni kell.

Csodagyereknek lenni sosem könnyű. Önmagában már attól összeroppanhatsz, ha nem tudod teljesíteni a rád nehezedő elvárásokat. Márpedig Zverevnek elvárásokból jutott bőven, hiszen az, hogy milyen kvalitásokkal áldotta meg a sors, az elég hamar látszott. Majd két méter magas, ennek megfelelően szervál, csodálatos fonákja van, termetéhez képest pedig kiválóan mozog és hihetetlenül labdabiztos – akárki látta őt tizenpár évesen, a jövő nagy bajnokaként emlegette.

És úgy is indult.

20 évesen már top 10-es teniszező volt, 1000-es tornákat nyert, 21 évesen világbajnok lett úgy, hogy az elődöntőben Federert, a döntőben Djokovicot verte, csak a Grand Slam-tornákon haladt döcögősebben. Bár 2021-ben olimpiai bajnok lett (az elődöntőben megint csak Djokovicot legyőzve), és innentől azért válaszolhatta azt a Grand Slam-győzelem hiányát firtató kérdésekre, hogy ő bizony az olimpiai aranyát oda nem adná semmiért, de az igazság azért az volt – amit vasárnap este, a meccslabdát követően könnyei egyértelműen bizonyítottak is –, hogy

Vagy hát legyünk őszinték: azon a szinten, ahol Zverev mozog, az ő tehetségével, csak ezek számítanak.

Semmi nem indokolta egyébként, hogy Alexander Zverevnek gondjai legyenek a Grand Slamekkel. Kiváló erőnlétű játékosról van szó, aki nagyon sokat melózott világéletében, és akinek ennek megfelelően remek mérlege volt az ötszetteseken. Csak valahogy belesodródott ebbe az egészbe. Valahogy úgy alakult, hogy a Grand Slameken magához képest sosem teljesített jól. Viszonylag későn játszotta az első negyed- és elődöntőjét is Grand Slamen, és még csak arról sem volt szó, hogy mindig összeakadt Federerrel, Nadallal vagy Djokoviccsal, mert általában kiesett már előbb. A mából visszatekintve talán azt mondhatnánk, hogy egyszerűen köré nőtt a probléma, olyannyira, hogy idővel kérdésessé vált, meg tudja-e oldani egyáltalán valaha.

Nyilván nem segített, hogy a Federer–Nadal–Djokovic-hármast felváltotta Sinner és Alcaraz uralkodása, de azt hiszem, nem ez volt a döntő. Hanem az, hogy Alexander Zverev egy jó darabig, minden egyes Grand Slam-tornán elkövette ugyanazokat a hibákat. Az ő tudásához képest nímandok ellen bonyolódott négy-ötszettes meccsekbe a torna korai szakaszában, értékes játékperceket töltve a pályán, a korai fordulókban elégetett energia pedig hiányzott a végjátékban.

Talán a 2024-es Garros volt az a torna, amikor belátta, hogy ez így nem mehet tovább, hogy a torna elején is jobban kell figyelni, csak akkor már ott voltak Sinnerék, és ott volt a csomag a vállán, ami semmiképpen sem könnyítette meg a helyzetét.

A csomag pedig akkorára nőtt, hogy idén, amikor nem volt ott Alcaraz, aztán hirtelen Sinner és Djokovic sem, akkor kérdésessé vált, hogy ezzel a csomaggal együtt, ezt így meg lehet-e oldani egyáltalán. Hogy képes lehet-e Alexander Zverev majd tíz év kudarcával a háta mögött, megszámlálhatatlan sebet szerezve Grand Slam-tornákon, öt meccset nyerni zsinórban salakon?

Toronymagas favoritként.

Hiszen onnantól kezdve, hogy Djokovic kiesett, teljesen nyilvánvaló volt, hogy Zverev ezt a tornát csak elveszítheti. Már a szónak abban az értelmében, hogy innentől ez élete lehetősége, és nyerni nem tud semmit, csak veszíteni. Vagy ahogyan John McEnroe fogalmazott nagyon pontosan:

És azért ez, legyünk őszinték, ez nagyon komoly teher. És ha valamiért egyértelműen jár a kredit Zverevnek, akkor az az, hogy ezt a terhet el tudta viselni. Hogy ilyen körülmények között is meg tudta nyerni azokat a meccseket, amiket meg szokott nyerni egyébként is. És ez azért nem kevés.

Igaz, nem is minden.

Az szg# sorozat további írásait itt találjátok!

#senki sem kérdezett már a YouTube-on is