330 millió forintot kapsz egy világcsúcsért, csak doppingolnod kell – tényleg ez a sport jövője?
Frissítve 06/01/2026 - 14:22 GMT+1
Magyarországon doppingolimpia néven terjedt el a sajtóban az Enhanced Games, ami egyre több élsportolót vonz. Bukta Zsuzsannával, az ELTE egyetemi adjunktusával és Petróczi Andreával, az ELTE tudományos főmunkatársával, doppingkutatóval jártuk körül a témát a Hosszabbítás podcastben: milyen hatásai lehetnek a hagyományos sportra, és milyen előnyöket, veszélyeket rejteget a projekt?
Világcsúcsok, mérföldkövek, történelmi pillanatok - Ők voltak 2025 bajnokai
Videó forrása: Eurosport
Az interjú a Hosszabbítás podcastben készült – a teljes beszélgetés meghallgatható ide kattintva:
Mennyit tud a közvélemény az Enhanced Gamesről és mi is ez pontosan?
Nagyon keveset. Az az alapvető benyomásunk, hogy még nagyon-nagyon friss a téma. Abból a feltételezésből indult a kezdeményezés, hogy ha már úgyis mindenki doppingol az élsportban, akkor csinálják nyíltan, és nézzék meg, hogy ezt hogyan lehet tudományosan csinálni és az emberi teljesítőképesség határát meddig lehet feszegetni. Három sportról beszélünk, amire leszűkült az egész: sprintszámok úszásban és atlétikában, illetve a súlyemelés. Arra fókuszálnak, hogy ezeken a területeken, ahol nyilván a doppinghasználat közvetlenül tud eredményt hozni, meddig lehet feszegetni az emberi teljesítőképesség határát, és innen jön az óriási pénzdíj is. A részvételért is fizetnek a szervezők, illetve van egy egymillió dolláros, átszámítva nagyjából 330 millió forintos prémium azoknak, akik világcsúcsot döntenek. Fontos tudni ezzel kapcsolatban, hogy ez egy magánkezdeményezés, üzletemberek finanszírozzák, nem kapcsolódik sportági szövetségekhez.
Milyen hatása lehet az élsportra és a tömegsportra?
Ha sikere lesz, akkor ennek hatása lesz a sportra – a tradicionális sportra, ahogy mi ismerjük. Ez a hatás nem feltétlenül kell, hogy negatív legyen, ugyanis arra kényszerítheti a hagyományos sportot és a doppingellenes küzdelmet, hogy egy kicsit megvizsgáljuk, valójában hogyan működik az egész és hogyan lehetne még jobban csinálni. Valóban fenntartható-e az, hogy esetleg nem kapnak a sportolók olyan javadalmazást, amit megérdemelnek vagy amit gondolnak? Nyilván van, ahol kapnak, van, ahol nem, ez sportágfüggő. Az biztos, hogy az Enhanced Games felkavarja az állóvizet, és hogy ez jó vagy rossz lesz, az attól függ, hogyan fognak reagálni rá azok, akik a hagyományos sportot védik.
Az egyes sportági szövetségek azt mondják, hogy aki az Enhanced Gameshez már versenyzett, az nem indulhat többé a hagyományos sportági versenyeken. Nagyon úgy néz ki – legalábbis a mostani lista alapján –, hogy közülük elég sok sportoló vagy már visszavonult a hagyományos élsporttól, vagy nem szeretne még egy olimpiát végigcsinálni. Számukra ez még egy lehetőség arra, hogy nem kevés pénzt keressenek. Valljuk be: az egymillió dolláros prémium életstílust meghatározó, rendkívül nagy összeg. Ez még azoknak is komoly pénz, akik egyébként jó körülmények között élnek a nyugati világban.
Ha valaki azt mondja, hogy már nem készül olimpiára, de itt még pénzt kereshet, akkor jogos a kérdés: tulajdonképpen mi a veszítenivalója?
Az atléták között ráadásul már most is találunk két olyan sportolót, akit korábban eltiltottak. Ha az eltiltás négy évre szól, akkor abba már nem fér bele egy olimpia, még akkor sem, ha szeretnének indulni. Ebben az esetben is felmerül a kérdés, hogy mi a veszítenivalójuk?
Az a sok bizonytalanság és kérdés, ami most bennünk is kavarog arról, hogy ez az egész micsoda, részben eloszlana, ha az eseményt valóban sikerülne megrendezni. Ha 2026-ban megvalósul, akkor pozitív irányba mozdíthatja el a kezdeményezést, és sokkal többet fognak beszélni a tudományos hátteréről, mint pusztán a pénzdíjakról.
Ezek a cikkek is érdekelhetnek a témában:
- Őrült pénzek, örökös eltiltás, világcsúcs: hatalmas a balhé, de jön a doppingolimpia
- Csillagászati pénzt ajánlottak az olimpiai bajnoknak, csípőből nemet mondott a doppingolimpiára
- "Végre úgy versenyezhetek, hogy megbecsülnek anyagilag" – újabb vb-érmes úszó választotta a doppingolimpiát
- "Be fognak bukni" – a miniszterelnök és a 9-szeres olimpiai bajnok Carl Lewis is kiosztotta a doppingolimpiát
Hogyan fogadja a társadalom a kezdeményezést?
A társadalom többsége elutasító. Az angliai kutatás megkérdezettjei közül például hatvan-valahány százalék mondja azt, hogy ez nem igazán jó ötlet, míg harminc-valahány százalék úgy véli, hogy miért ne. Megkérdeztük azt is, hogy ha lesz egy ilyen esemény, és rendszeressé válik, akkor az emberek hogyan fogják besorolni: sportversenynek tekintik-e, az olimpia egyfajta változatának – akár "doppingolimpiának" –, vagy inkább a szórakoztatóipar részeként? A válaszadók többsége azt mondta, hogy inkább a szórakoztatóiparhoz, a show-műsorok világához tartozhat, mint a hagyományos sportversenyekhez. Rövid távon egyáltalán nem látjuk, hogy az Enhanced Games igazán hasonlítani tudna az olimpiára vagy a jelenlegi hagyományos sportszerkezetre. A versenyt 2026 májusára tervezik, és maga a helyszín is egyértelmű üzenet a show-jelleggel kapcsolatban: nem véletlen, hogy Las Vegasban talált otthonra az esemény.
Ami viszont valódi változást hozhat a hagyományos sportversenyek megítélésében, az az, ha kiderül, hogy tudományosan ellenőrzött körülmények között olyan sportolók vesznek részt, akik korábban nagyon elismert versenyzők voltak. Az úszók például kifejezetten megbecsült, korábban olimpiai eredményeket elért sportolók, olyan edzőkkel, akiket szintén nagyra tartanak a sportvilágban. Komolyan lehet venni őket. Nyilván kellett egy erős motiváció ahhoz, hogy ezt egyáltalán kipróbálják, de a tudományos hatása és jelentősége sokkal nagyobb lehet annál, mint hogy egy drágán megfizetett cirkuszt lássunk. Nem arról van szó, hogy bárki, akinek a hagyományos sportversenyeken nem volt esélye, hirtelen elérhetne valamit. Ez a történet azt is bebizonyíthatja, hogy nem döntheti el bárki – mondjuk olyanok, akik soha nem úsztak komolyabban –, hogy elkezd szereket szedni, és utána elindulhat egy ilyen versenyen. Erről szó sincs.
Mennyire hiteles a tudományos, orvosi háttere?
Az orvosi stáb neve nyilvános, fent van a weboldalukon, bárki elolvashatja, megnézheti, és eldöntheti, mennyire bízik bennük. A nagy kérdés azonban visszavezet az egymillió dollárhoz és az új világcsúcshoz. Ezek rendkívül erős motiváló tényezők. Mi a garancia arra, hogy azok a sportolók, akik ebbe beleálltak, kizárólag azt használják, amit orvosi ellenőrzés mellett kapnak? Ez rögtön megkérdőjelezi a tudományos eredmények hitelességét és értékét.
Ha nem tesztelik a sportolókat, akkor soha nem fogjuk megtudni, hogy valóban csak azt használták-e, amit az orvos biztosított számukra, vagy kaptak-e "egy kis pluszt" máshonnan. Ha viszont tesztelik őket, akkor az egész rendszer nagyon hasonlítani kezd a jelenlegi doppingellenőrzésre, csak más keretek és más szabályok között.
Gondoljuk bele, milyen ironikus lenne, ha valakit doppingolás miatt kizárnának az Enhanced Games-ről. Ez egyáltalán nem kizárt, hiszen az alapszabályukban szerepel az átláthatóság. Ugyanakkor az emberi természetet ismerve már láttunk olyat a sporttörténelemben, hogy valaki akkor is rásegített, amikor már kapott valamit.
Ez súlyosan aláásná az esemény hitelességét. A dopping kérdéséről régóta folyik a vita: hogyan lehetne hitelesebbé tenni a sportot, és egyáltalán mit lehetne engedélyezni. Gyakran elhangzik az az érv is, hogy nem feltétlenül a zéró tolerancia a megoldás. Az amerikai sportligákban sincs minden esetben abszolút zéró tolerancia, mégis szabályozzák, hogy mit lehet és mit nem.
A kulcs az átláthatóság lenne: pontosan mit szednek, hogyan szedik, és milyen keretek között. Egyelőre azonban ezt még nem tudjuk. Nem tudjuk pontosan, mivel doppingolják majd a sportolókat, legfeljebb sejtéseink vannak – például tesztoszteronnal, szteroidokkal.
Mi is a dopping fogalma valójában?
A WADA-kódex szerint egy szer akkor kerül a tiltólistára, ha a három kritérium közül kettőnek megfelel. A három kritérium: az adott szert teljesítményfokozó vagy potenciálisan teljesítményfokozó; káros az egészségre vagy potenciálisan káros az egészségre; illetve a sportszellemmel ellentétes. Nem kell feltétlenül teljesítményfokozónak lennie, és nem kell feltétlenül egészségkárosítónak sem lennie.
Az olimpiai sportágakban a zéró tolerancia nem azt jelenti, hogy semmit nem lehet használni, hanem azt, hogy azokat a szereket nem lehet használni, amelyek az adott időszakban, adott évben szerepelnek a tiltólistán. Ez azt jelenti, hogy más teljesítményfokozó hatású anyagok — legyenek azok gyógyszerek, étrend-kiegészítők vagy bármi más — amennyiben nincsenek rajta a tiltólistán, elvileg bárki által, bármilyen mennyiségben használhatók. A tiltólista ráadásul folyamatosan változik. Ez egy élő dokumentum, amely évente módosul: jellemzően több anyag kerül fel rá, mint amennyi lekerül, de arra is van példa, hogy egy szer lekerül a listáról. Mindig az adott évre érvényes szabályok szerint kell versenyezni.
Erre az egyik legjobb példa a koffein. A koffein — és így a kávé — hosszú ideig szerepelt a tiltólistán egy bizonyos koncentráció fölött, majd később lekerült róla. Ez nem azt jelenti, hogy a koffeinnek nincs teljesítményfokozó hatása, hanem azt, hogy már nem felelt meg azoknak a kritériumoknak, amelyek alapján indokolt lett volna a tiltólistán tartani.
Ezek a cikkek is érdekelhetnek a témában:
- Aki elindul, meghalhat - kőkeményen betiltaná a doppingolimpiát, azaz az Enhanced Gamest a WADA elnöke, Witold Banka
- "Mintha eddig börtönben lettem volna" – a világbajnok robbantotta a bombát, irány a doppingolimpia
- "A doppingolimpia gúnyt űz a sportból" – kiakadt a szövetség az Európa-bajnok úszó döntésén
Mekkora javulás érhető el a sportolóknál a doppingnak köszönhetően?
Ez valószínűleg akkor fog igazán kiderülni, amikor meglátjuk a világcsúcsokat: éppen csak megdöntik őket, vagy jelentős mértékben javítanak rajtuk. Ez a jövő kérdése. Ha azonban kiindulunk abból a dokumentumfilmből, amelyet az Enhanced Games készített egy úszóval — Kristian Gkolomeev görög úszóval —, akkor abból az látszik, hogy ő technikailag már eleve kiváló úszó volt. Ez alapfeltétel. Ez visszacsatol arra, amiről korábban beszéltünk: sokan szeretnének részt venni egy ilyen eseményen, akár pénzért, akár más motivációból, de a szervezők nyilván csak azokba fektetnek komoly összegeket, akiknek valódi esélyük van világcsúcsot dönteni.
A dokumentumfilmből számomra két fontos dolog derült ki. Az egyik az, hogy az 50 gyors világcsúcsát csak hajszálnyival döntötte meg, ráadásul edzéskörülmények között — tehát nem nagyságrendekkel gyorsabban úszott. A másik pedig az, hogy ő maga is azt mondta: valójában többet tudott edzeni. Gyorsabban regenerálódott, nagyobb edzésterhelést bírt el, és a teljesítményjavulása ebből fakadt.
És itt jön a kérdés: mennyire elfogadható az, ha valaki azért használ szereket, hogy többet tudjon edzeni, és ennek eredményeként javuljon a teljesítménye? Ezt mindenki döntse el maga. A dopping önmagában nem tesz valakit győztessé. Még ha mindenki ugyanazt is csinálná, a teljesítménykülönbségek akkor is megmaradnának.
A szakértők szerint a valódi különbség nem az országos szint és az olimpiai kvalifikáció között van, hanem az olimpiai döntőbe jutás és az éremszerzés között. Ez az a határ, amely sokakat a dopping felé terel. Ugyanakkor azt sem tudjuk pontosan, hogy a sportolók mekkora hányada doppingol. Annyit tudunk, hogy több, mint amennyi a pozitív tesztek aránya, de biztosan nem annyi, mint amit az Enhanced Games kommunikál. Szeretnénk hinni abban, hogy a többségük nem doppingol, bár ez sportáganként nagyon eltérő.
Megkérdőjelezhetik az emberek a WADA által ellenőrzött sportolókat, ha az Enhanced Gamesen nem születnek látványosan jobb eredmények?
Akkor lenne igazán reális a kép, ha nagyságrendekkel jobb eredmények születnének, de erre nem nagyon látunk esélyt. A kutatásaink alapján ugyanakkor sokan pozitívnak tartják, hogy végre másképp lehet beszélni a doppingról. A válaszadók 40-50%-a elutasító, de a többiek kíváncsisággal, innovációként tekintenek rá, és úgy gondolják, hogy a tudomány is profitálhat belőle. Senki sem idealizálja már a sportot mint teljesen tiszta és becsületes rendszert.
Érdekes látni, hogy egy nyitott kérdésre szinte minden válaszadó írt valamit — ez ritka. Látszik, hogy az embereknek van véleményük, és szeretnék újraértelmezni ezt a kérdést. Az Enhanced Games alapszabálya is a sport szellemének védelméről beszél, ugyanazokat a kifejezéseket használva, mint a WADA. Így áll szemben egymással két rendszer, amelyek mindketten azt állítják, hogy ők képviselik a sport szellemét.
A kérdés az, hogy a WADA mennyire veszi ezt komolyan. Jelenleg inkább elutasító a reakció, de hiba nem foglalkozni vele. Ha megrendezik az eseményt, az ott születő eredményeket magyarázni kell majd a közönségnek. Nem fekete-fehér a kép, és ezt kommunikálni kellene.
A WADA helyében kutatási pénzeket lehetne fektetni ebbe, és meg lehetne vizsgálni, miért mennek át a sportolók, és milyen szerepe van ebben magának a doppingellenes rendszernek is. Az eltiltások sokszor olyan helyzetbe hozzák a sportolókat, ahol nincs valódi alternatíva számukra.
Milyen a társadalmi megítélése a doppinghasználatnak és a doppingteszteknek?
A kutatásunk szerint a válaszadók 56%-a úgy gondolja, hogy az Enhanced Games elősegítheti a társadalmi vitát a dopping teljes tiltásáról. A szőnyeg alá söprés helyett talán bele kellene állni ebbe a párbeszédbe. Nyilván borzasztó nehéz bebizonyítani, hogy mi volt szándékos, és mi nem volt szándékos, de a sportolót tesztelő szervezet vagy a nemzeti doppingellenes szervezet szabja ki a büntetést, és ha a WADA úgy gondolja, hogy ezzel az ítélettel nem ért egyet, akkor fellebbez.
Van a közvéleménynek egy része, aki aggódik a sportolók egészsége miatt – többen aggódnak, mint ahányan lelkesednek, hogy a tudomány gazdagabb lesz. Fel kell tenni ugyanakkor a kérdést: maga az élsport, a munka és a teljesítmény mennyire egészséges?
Sokan arról is beszélnek, hogy a sport valójában az egészségről kellene, hogy szóljon, és arról, hogy jól érezzük magunkat, rekreációs céllal. Ennek pont a dopping kapcsán az egyik szomorú ellenpéldája az, hogy valójában a doppingszerek társadalomra gyakorolt negatív hatása sokkal nagyobb az edzőtermekben, illetve az ellenőrizetlen módon a piacon keringő szerekkel kapcsolatban, amelyeket egy átlagember – aki mondjuk csak szeret lejárni a konditerembe – be tud szedni, ha nem figyel oda. Ennek sokkal negatívabb a társadalmi hatása, mint az Enhanced Gamesre készülő néhány élsportoló ellenőrzött doppinghasználata.
Borzasztóan veszélyes összemosni utóbbit a rekreációs használattal, mert ha a WADA-szabályozást nézzük, akkor a doppingellenesség egy etikai pozíció. Persze benne van az egészségvédelem is a három feltétel között, de elsősorban a dopping: csalás. A rekreációs szférában megjelenő doppingszerek használata viszont nem csalás, mert ott nincs versenyhelyzet, és semmi nem tiltja, hacsak jogilag nem esik valamilyen szabályozás alá maga a szer, ez pedig országonként változik.
Lehetnek még példaképek azok a sportolók, akiket már bejelentettek az Enhanced Gamesre?
Olyan sportolókat látunk, akik rengeteget edzenek, tudományos alapon készülnek, és akik mögött olyan pályafutás van, amit nem lehet zárójelbe tenni. James Magnussen például éveket hagyott ki, majd visszatért, hogy kipróbálja magát itt. Ez nagyon inspiráló. Ha ezt jól tudja közvetíteni az Enhanced Games, akkor lehetnek példaképek, különösen azért, mert már volt egy pályafutásuk, ami alapján példaképek voltak.
Az egészet lehet úgy keretezni, hogy a sportot és a sporttudományt akarják előrevinni – jó lenne azt hinni, hogy nem bűnbakokat keresünk majd, nem pellengérre állítjuk őket. Nem lenne jó, ha ez mind fekete-fehér lenne. Ne gondoljuk, hogy az Enhanced Games sportolói csalók lennének: egy szabályrendszert fogadnak el, és azon belül próbálnak teljesíteni. A sportolók megítélésében nemcsak az eredmény, hanem az út is számít. Ők is a tökéletességet keresik, és ez egy út, egy kísérlet efelé.
Kapcsolódó témák
Hirdetés
Hirdetés