Egy elátkozott sánc, vagy buta statisztika? Az igazság a kettő között van

A sarkkör közelében lévő finn kisvárost a jéghideg téli időjárás, a rénszarvasok és az északi fény teszik egyedi úti céllá, ahova nem csak a kalandvágyó turisták, hanem a síugró-világkupa mezőnye is minden évben szeret ellátogatni.

A városhoz közeli rukai sánc már jóval megosztóbb. Az szélviszonyok miatt az itteni versenyeket gyakran törölni kell, de ha lehet is ugrani, általában akkor sem egyszerűek a körülmények. A helyszín az ugrók körében is megosztó, de ha van, akiknek különösen nem fekszik, azok a lengyel versenyzők. Olyan szinten, ami a puszta véletlennel már aligha magyarázható.

Dawid Kubacki két győzelemmel a háta mögött érkezett Rukába, az első két versenyen kiemelkedett a mezőnyből. Finnországban mégis csak egy negyedik és egy hatodik hely jött neki össze, honfitársai közül pedig csak Piotr Żyła teljesített jól, ő egyszer a dobogóra is odafért. Ez persze önmagában nem hangzik vészesnek, de helyezzük kontextusba.

Lengyel versenyzők a világkupa története során eddig összesen 28 helyszínen tudtak győzni, 30 állomáson pedig soha. A győzelem nélküli helyszínek nagy része viszont már réges-rég nincs a naptárban, amikor ezeken a helyeken versenyt rendeztek, a síugrás még csak néhány lelkes úttörő sportja volt Lengyelországban. Mások, mint az idén is szerepet kapó Lake Placid vagy Barcarozsnyó pedig vagy hosszú idő után térnek vissza a világkupába, vagy eleve nem régi helyszínek. Ruka viszont minden évben ott van.

Az is ritka, hogy egy lengyel versenyző egyáltalán dobogóra álljon a finn sáncon, Zylán és Kubackin kívül ez korábban csak Kamil Stochnak és Adam Małysznak sikerült. A jelenség az Eurosport helyszíni stábjának figyelmét sem kerülte el, meg is kérdezték róla Kubackit a verseny után.

- mondta erre az ugró.

Ha hiszünk neki, és a mentális nyomást kizárjuk, akkor az okokat máshol érdemes keresni. A lengyelek új szövetségi kapitánya, Thomas Thurnbichler már kézelfoghatóbb magyarázatot adott.

- mondta a szakember, hozzátéve, hogy Rukában ez az önbizalommal is szorosan összefügg, annak hiányában főleg a kevésbé tapasztalt ugrók túl konzervatívak lesznek.

A sánc jellegzetessége, hogy az elrugaszkodásból nagyon rövid az átmenet a repülő pozíció felvételéig. Artur Bała szakíró egy kicsit jobban kifejtette a dolgot.

Bala két további tényezőt is kiemelt. Egyrészt szerinte a korábbi szövetségi kapitány Stefan Horngacher olyan stílust tanított a lengyeleknek, ami nem passzol a sánchoz, másrészt pont a rutin fontossága miatt itt nagyon kijön, hogy az osztrák vagy szlovén riválisaikkal ellentétben a lengyel ugrók nem 7-8 éves koruktól síugrónak készülnek.

„Persze a profi versenyzők között – elvileg – a legtöbben tudnak alkalmazkodni a különböző sáncokhoz. Persze mindig van hatása, ahogy a balszerencsének és a szélnek is, meg ezernyi más faktornak. Az, hogy a lengyelek nem nyertek még itt, csak egy statisztika” - vallja egy másik szakértő, Wiktor Pekala.

Statisztikának mindenesetre érdekes. Ahogy érdekes az is, hogy a következő két helyszín, ahol korábban még nem született lengyel győzelem – a már említett Lake Placid és Barcarozsnyó – majd februárban egymást követő hétvégéken következnek a naptárban.

Addig viszont még rengeteg verseny van hátra, elsőnek mindjárt Titisee-Neustadtban. A következő hétvége két férfi egyéni versenyét pénteken és vasárnap rendezik meg, míg szombaton vegyes csapatverseny került a programba. Valamennyit élőben közvetítjük majd az Eurosport 1-en és az Eurosport Applikáción keresztül!

Forrás: TVP Sport