A jó, a rossz és a megható - a síugró szezon pillanatai

Év legjobbja

• Vb-cím nélkül mit érek én…? Halvor Egner Granerud egyértelműen uralta az idei szezont, az összetett világkupa mellett a Négysáncversenyt és a Raw Air-sorozatot is behúzta. A világbajnoki arany viszont ezúttal sem jött össze, Planica előtt pedig nem véletlenül beszélt arról, hogy a legnagyobb események és nem a világkupa határozzák meg egy versenyző örökségét. Ha lett volna egyértelmű sztárja a vb-nek, akkor nálam ő vitte volna a szezon legjobbja címet, de Granerud teljesítménye ettől függetlenül elismerésre méltó. (SZB)

• Ez megint egyértelmű: Granerud. Meglett a Négysánc és az összetett világkupa is, bár a világbajnokságon nem jött össze az arany, de nem volt olyan versenyző, aki ennyire kiegyensúlyozott lett volna az egész szezonban. (MR)

Legnagyobb csalódás

• Lehetne Kobayashi Ryoyu, de az ő szezonja legfeljebb a saját fantasztikus mércéjével csalódás. Sajnos egyértelműbb választás Kamil Stoch. Tavaly a lengyel csapatot írtam, ők viszont idén új szövetségi kapitánnyal szépen visszapattantak a mélypontról. De nem a legnagyobb sztárjuk, aki egyéni dobogó nélkül hozta le az idényt, és ezúttal már a nagy eseményeken sem villogott. Stoch már 35 éves, nem nagyon látom, hogy neki van visszaút a csúcsra. (SZB)

• Hova lettek a németek? Elsősorban Karl Geiger volt az, akitől a nagy eredményt várták, de Markus Eisenbichlerben is mindig benne van egy-két kiugró verseny. Idén viszont gyakorlatilag semmi. Andreas Wellinger remek évzárása ugyan sokat dobott a hangulaton, de előtte csak szenvedés volt a szezon. (MR)

Felfedezett

• Most mondjam, hogy egy évvel le vagyok maradva? Réka tavaly írta Daniel Tschofeniget, számomra idén vált egyértelművé az ő tehetsége. Megszerezte első egyéni dobogóját a világkupában, része volt a csapatversenyek nagy részét uraló osztrák négyesnek, az év végi összetettet pedig a kilencedik helyen zárta. Mindezt 20 évesen, szóval tényleg övé a jövő. (SZB)

• Idén nem igazán volt a semmiből feltűnő fiatal a mezőnyben. Tschofenig stabil csapattag lett az osztrákoknál, a sírepülő sáncokon kiemelkedő eredményeket tudott mutatni. Mellette Timi Zajc stabilitását lehetne kiemelni, ő még mindig csak 22 éves, a hazai, planicai győzelem pedig további motivációt jelenthet számára a következő idényre. (MR)

Legjobb verseny

• Visszatérő tematika az évértékelőkben, de szeretem a nagy visszatérőket. Andreas Wellinger Lake Placidben 2018 után nyert először, ráadásul ezt egy héttel később Barcarozsnyón még egy győzelemmel megfejelte. Mégsem ezeket, hanem a számára világbajnoki ezüstöt hozó normálsáncos versenyt hoznám Planicáról. Elképesztően szoros verseny volt, amit a német akár meg is nyerhetett volna, de Zyla arányak is lehet örülni, Wellinger pedig ezzel remélhetőleg végre újra beindítja karrierjét. (SZB)

• Hát ebben sem lesz nagy vita köztünk. A planicai normálsáncos verseny és Zyla második ugrása valami egészen durva volt. Ráadásul a németek is remekeltek végre, Wellinger és Geiger dobogós helyével mindenki boldog lehetett a top háromból. (MR)

Legmeglepőbb/emlékezetesebb pillanat

• Recency bias a javából, de a szezon utolsó heteit annyira uralták a Dawid Kubackival és a feleségével történtek, hogy nem tudok elmenni mellette. Szép volt látni a rengeteg üzenetet is, amit a társaktól kapott, de Anze Lanisek húzása, aki a világkupa összetett dobogójára a riválisát ábrázoló kartonbábuval állt fel, tényleg jeles gesztus. (SZB)

• Elképesztő volt az összetett díjátadója. Lanisek gesztusa egészen emberi és megható volt, de már előtte is lehetett látni, hogy az egész közösség mennyire beállt a Kubacki család mögé. Reméljük, hogy a sok pozitív energia és támogató üzenet meghozza a hatását és Marta felépül. (MR)