Ha nincs hó, jöhet a show! De vajon afelé haladunk, hogy nem lesz többé téli sport a síugrás?

Andreas Wellinger átrepül a telt házas Maracanã Stadion felett? Ryoyu Kobayashi egy dubaji stadionban szárnyal? Most még fura belegondolni, de amikor Sandro Pertile a síugrás jövőjéről beszél, valahogy úgy tűnik, ebbe az irányba haladunk.

„Volt most egy Négysáncversenyünk zöld dombok között. Lehet, hogy ez egyszeri eset volt, de lehet, hogy nem” – mondta sejtelmesen a Nemzetközi Síszövetségen (FIS) belül a férfi síugró-világkupa versenyigazgatója, aki azt vallja: „nyitottnak kell lennünk az új megoldásokra”.

A Négysáncverseny bischofshofeni állomásán Pertile részletesen felvázolta, hogyan nézhetnek ki ezek az új megoldások az ilyen hóhiányos időkben. Az olasz sportvezető arról beszélt, hogy a világ minden tájára el lehet vinni a síugró-versenyeket egy mobil síugrósánccal. „Lehetne például a brazíliai Maracanában, ahol hatalmas showműsort lehetne rendezni" – mondta. Kína lehet még egy másik piac az ilyen show-versenyek számára, de például elképzelhető egy műhavas fedett létesítmény Dubajban is.

Erre a mobilsáncra már el is készültek az első tervek. Pertile szerint egy olyan sáncról lenne szó, amin akár 150 méteres ugrásokat is meg lehetne ugrani. Természetesen mindez egyelőre még csak elmélet. „Mindenképpen szükség van egy ötéves tervre – és aztán meg is kell finanszírozni a projektet. A cél az, hogy tíz éven belül készen legyen" – mondja Pertile.

A lelkesedését nem igazán osztják a síugrók.

„Nekem személy szerint nem kell Dubajba repülnöm ahhoz, hogy ugorjak, így ezt egy kicsit értelmetlennek tartom” – mondta Philipp Raimund, de azt is hozzátette, hogy egyébként érdekesnek találja a felvetést.

Stephan Leyhe szintén szkeptikus volt: „Hogy őszinte legyek, nem tudom, hogy a brazilok tudnak-e bármit is kezdeni a síugrással" – és ezzel a felvetéssel valószínűleg nem is lőtt nagyon mellé.

Zöld mezők, nyári síugró-versenyek, de a klímáról vagy még inkább a klímavédelemről nem szólt egy szót sem Pertile. Az energiazabáló fedett síközpontok Németországban már régen megvalósultak, ahogy Dubajban is már évek óta működik például jégkorong-liga, de hogy ez az ötlet valóban a jövő lenne-e, vagy csak egy ábránd, az egyelőre jó kérdés.

Az viszont biztos, hogy a biatlonnal vagy a sífutással ellentétben a síugrás működik valódi hó nélkül is: tavaly már télen is rendeztek világkupa-versenyt műanyag szőnyegen Wislában, júniusban pedig a lengyelországi Európa Játékok programjában is szerepelt már síugrás.

Pertile éppen ezért úgy véli, hogy akár egy nyolchónapos síugró-szezon is lehetséges lenne.

„Az egyik terv az lehetne, hogy a világkupát egy hibrid időszakkal kezdjük. Októberben lehetne kezdeni három vagy négy versenyszámmal a műanyag sáncon" – mondta.

Leyhe ezzel kapcsolatban is kifejtette az ellenérzését: „Egy bizonyos ponton az emberi testnek is megvannak a korlátai. Egyetlen sportoló sem lesz képes nyolc hónapig egyfolytában ugrani. Szüneteket kell majd tartania".

Merre tart tehát a síugrás? Hamarosan akár nyári sportággá is válhat? Pertile erre azért még nem mondott igent: „a milánói olimpiáig biztosan téli sport vagyunk” – állította magabiztosan. „Mi érzelmeket, emóciókat kínálunk, és éppen ezért lehet vonzó ez a sportág akár Brazíliában is” – tette hozzá.

Forrás: Spox.com