A Tokióban világcsúccsal paralimpiát nyerő magyar távolugrót vízilabdázó öccsei is motiválták

Frissítve 08/10/2021 - 10:25 GMT+2

Az Ekler családban adott két OB I-es vízilabdázó fiútestvér, a Honvédban pólózó, 21 éves Bendegúz és a 18 esztendős, az UVSE-ben játszó Zsombor. Nővérük, a 22 éves Luca azok után, hogy már világbajnokságot és Európa-bajnokságot is nyert a parasportolók között, Tokióban világcsúccsal lett aranyérmes távolugrásban a paralimpián. Mindhármukkal beszélgettünk a saját és egymás pályafutásáról.

Ekler Luca a tokiói fellegekben

Fotó: MTI

Három testvér, két sportág, tehetség, szeretet és példás összetartás.

Ritkák az olyan családok, ahol három gyerekből is nagyon tehetséges sportoló válik. A szombathelyi Ekler família ilyen. A 18 éves Zsombor és bátyja, a 21 esztendős Bendegúz vízilabdázik, míg nővérük, a 22 éves Luca atletizál.

Szeptemberben eszünkbe jutott, hogy jó lenne mindhármukkal beszélni, és egy héten belül sikerült is velük interjút készíteni.

Paralympics

Mégis kitiltják az oroszokat - a sportolók biztonsága miatt keményítettek be a paralimpia szervezői

03/03/2022 - 09:40

Zsombi és Bende a 9-9-es döntetlennel véget ért Vasas-Honvéd OB I-es pólómeccs után állt a rendelkezésünkre, ahol a honvédos idősebb Ekler tesó a vízben szerepelt, az UVSE-ben játszó öccse pedig a lelátón ült.

Egy hétre rá az UVSE-Honvéd partin egymás ellen játszottak az Ekler fivérek, a Kőér utcában pedig ott szurkolt nekik az idei tokiói paralimpián távolugrásban világcsúccsal aranyérmes Luca, akit megszólítottunk és elsőre kötélnek állt. Következzenek tehát az Ekler tesók, szigorúan fordított születési sorrendben.

Ekler Luca, Ekler Zsombor és Ekler Bendegúz

Fotó: facebook

Ekler Zsombor az AVUS színeiben már 14 (!) esztendősen bemutatkozott az OB I-ben. Idén nyáron pedig korosztálya egyik legnagyobb tehetségeként szerződött az UVSE-be, mindössze 17 évesen. Először arról érdeklődtünk, hogy érzi magát eddig az új csapatában, amelynek kapásoldalára érkezett.

"Az AVUS-ban is a felnőttek között tudtam már játszani, igaz, ott az OB I/B-ben. Örülök neki, hogy Vincze Balázs bá’ megkeresett, korábban már dolgoztunk együtt Szombathelyen. Nagyon jól érzem magam az UVSE-ben, sikerült beilleszkednem a csapatba is. Sok játékos elment nyáron, érkeztünk is páran, látom a potenciált a csapatban. Idővel szeretnék meghatározó játékos lenni az Újpestben, védekezésben és kondiban még van hova fejlődnöm, ezekben szeretnék előrelépni idén."

Ekler Zsombor - Fotó: Varga Jennifer/UVSE

Fotó: facebook

Zsombi bátyja a nála három évvel idősebb Bendegúz a második idényét kezdte meg a Szivós Márton által irányított Honvédban. Vajon mennyire tudják követni egymás pályafutását a testvérével?

"Amikor tudunk, ellátogatunk egymás meccseire, bár erre a Vasas-Honvédra épp hogy ideértem a saját edzésünkről. Ő is ott volt az OSC-vel vívott mérkőzésünkön, tartjuk a kapcsolatot. Tavaly volt nehezebb, amikor én még Szombathelyen voltam, ő pedig már a Honvédban játszott, de csak egy év telt el így. Az mondjuk kicsit fájt, hogy nem tudtam ellene játszani abban a szezonban az OB I-ben, idén viszont többször is összefutunk majd.

Próbálok ellesni tőle dolgokat, ahogy az UVSE-ben is vannak olyan játékosok, akiktől sokat lehet tanulni, ráadásul az edzőnk is ilyen. Ha otthon vagy itt, Budapesten találkozunk, akkor is sokszor szóba jön a vízilabda, de azért mindig próbáljuk elterelni róla a szót, amikor családi összejövetel van."

Hogyan alakulhatott ki Eklerék gyerekkorában, hogy éppen a vízilabda lesz a közös sportága a srácoknak?

"A nővérünk, Luca Győrben született, mi Bendével Sopronban. Amikor egyéves lettem, akkor költöztünk Szombathelyre, ahová a szüleink valók. Anyukánk úszó volt, szerette volna, ha mi is megtanulunk úszni, ez már óvodában sikerült. Bende elsős volt, amikor elvitték egy vízilabdaedzésre, megtetszett neki, és mivel neki bejött, én is elkezdtem. Luca teniszezett, majd atletizált."

Ekler Zsombor az OSC elleni Magyar Kupa-meccsen - Fotó: Varga Jennifer/UVSE

Fotó: facebook

Nem is akárhogy, Luca nővérük a tokiói paralimpián világcsúccsal lett aranyérmes távolugrásban. Sejtettük a választ, de azért megkérdeztük, hogy mennyire tudta követni testvére szereplését a nyári felkészülés alatt?

"Luca első tokiói versenye a 100 méter volt, én akkor éppen a Margitszigeten voltam az 1 nap vízilabdán, és az ifi csapattársaimmal néztük az edzőteremben hajnali fél 4-kor a futamát. Az nagyon jó élmény volt. Másnap délben ugyanott néztük meg a 100 méter döntőjét is.

A távolugrást pedig akkor rendezték, amikor Szentes-Szeged túrán voltunk épp. A Szentessel játszottunk edzőmeccset, amikor végeztünk, elkéredzkedtem Balázs bá’-tól, hogy hadd nézzem meg az eredményt. Pont akkor lett vége a versenyének, ahol világcsúccsal lett paralimpiai bajnok. Hihetetlen még mindig, de megdolgozott érte."

Ekler Zsombi lövés előtt - Fotó: Varga Jennifer/UVSE

Fotó: facebook

Áttérve Ekler Bendegúzra, kezdésnek arról érdeklődtünk, hogy mire lehet képes idén a Honvéd?

"Nagyon az elején vagyunk még a bajnokságnak. Messzemenő következtetéseket nem vonhatunk még le ezekből a meccsekből, az viszont biztos, hogy nagyon jól startoltunk. Megyünk tovább. Azért dolgozunk minden nap, hogy jó eredményt érjünk el. Ha nálunk jobb csapattól tudunk pontot elcsenni, ahogy a Vasas ellen tettük, azokért megéri."

Érdekes, hogy Zsombi és Bende is azonos poszton, kapásoldalon szerepel. Ennek a helyzetnek a kommentálására is megkértük Bendegúzt.

"Úgy gondolom, hogy mi ketten valamilyen szinten más játékstílust képviselünk. Ő inkább szeret emberről játszani, bebújni az embere elé, és onnan tovább menni és akciógólokkal befejezni a támadásokat. Én inkább az a típus vagyok, akinek inkább alájátszanak a többiek, inkább befejező embernek gondolom magam.

Nyilván én is szeretném azt a játékstílust fejleszteni nálam, amit Zsombi képvisel. Ebben ő is tudna tanácsokat adni. Nagyon szép jövő áll előtte. Ha tudok, eljárok a meccseire, ha úgy adódik, elmondom neki az észrevételeimet és tapasztalataimat, hogy így is tudjam segíteni. De az UVSE-ben olyan szakmai stábbal dolgozik Vincze Balázs vezetésével, hogy nem tudok túl sok újdonságot mondani neki."

Ekler Bendegúz - Fotó: Honvéd

Fotó: facebook

És persze tőle is megkérdeztük, hogy élte meg Luca nővére nagy nyári sikerét.

"Röstellem bevallani, de éppen edzésen voltam, amikor aranyérmes lett Tokióban. Ahogy végeztem, rohantam a telefonomhoz, csekkoltam a közösségi oldalakat, ami először kezembe akadt. Addigra már nagyon sok ismerős megosztotta, hogy Luca nyert. Nagyon boldog voltam, én is megosztottam az eredményét.

Talán másnap beszéltem Lucával. Küldött egy képet a szöges cipőjéről, amelyre a szűk családtagok nevei voltak felírva. Nekem ez azóta is egy nagyon szép és megható élmény. Felemelő volt az az egy hét a nyáron, amikor a paralimpián szerepelt. Azok után, amiken átment, Luca nagyon megérdemelte az aranyérmet. Amit az élet elvett tőle, azt most visszaadta. Közhely, de egyetértek vele."

Ekler Bendegúz - Fotó: Honvéd

Fotó: facebook

És végül, de nem utolsósorban következzék Ekler Luca, aki 21 éves korára már világ- és Európa-bajnoknak mondhatta magát távolugrásban a paraatléták között, és még a 23. születésnapja előtt kiegészült a kollekciója a paralimpiai aranyéremmel, amelyet ráadásul világcsúccsal nyert meg Tokióban. Ilyen előzmények után vajon milyen célokkal utazott Japánba?

"Mivel ez volt az első paralimpiám, úgy mentem, hogy versenyezni szeretnék a legjobban. De azt is mondhatom, hogy nem lettem volna elégedett, ha nem egy aranyéremmel jövök haza, ez is bennem volt. A legjobban viszont tényleg azt vártam a Covid után, hogy versenyezhessünk végre."

Luca sikerének értékét növeli, hogy világcsúccsal nyert. Ez esetleg rátett még egy lapáttal az élményre?

"A világcsúcsra már nagyon régóta várok. Körülbelül két évvel ezelőtt állítottam fel az előzőt, és az összes, azóta rendezett itthoni versenyen megugrottam ezt. Éreztem, hogy bennem van ez az eredmény. Eddig általában edző nélkül versenyeztem, Tokió volt az első világverseny, ahol az edzőm, Szalma László is velem volt, ez sokat dobott a szereplésemen. Ki tudtam hozni, ami bennem volt, de úgy gondolom, hogy még mindig maradt bennem. Ez inkább a jobbik eset, mert így is sikerült megjavítanom kétszer is a világcsúcsot. Ennek nagyon örültem, de van még feljebb."

Ugrás a tokiói paralimpián

Fotó: AFP

Azt hogyan élheti meg a TFSE versenyzője, hogy ilyen fiatalon már mindent megnyert a sportágában?

"Tényleg elég durva, hogy 23 éves leszek, és amit a sportban lehet, már elértem. Úgy gondolom, hogy csoda, ami eddig velem történt, hihetetlenül örülök neki, meglátjuk, hányszor tudom még megismételni. Jövő augusztusban lesz a világbajnokság, az a következő nagyobb világverseny. Most még próbálok a megkereséseknek eleget tenni, vinni a parasport, a paralimpia hírét. Próbálom visszatölteni magamba a rengeteg erőt, amit kaptam, illetve másoknak is próbálok adni belőle. Az az igazság, hogy a mostani pihenő alatt már nagyon várom, hogy újra elkezdjek edzeni, hiányzik. Célokból van elég, nagyon szeretnék hat métert ugrani, ezért még dolgoznunk kell."

Ahogy mondta, élete első paralimpiája volt a tokiói. Hogyan viselte Luca a szokatlan körülményeket?

"Voltak dolgok, amelyek miatt izgultam, például az időjárás meg az időeltolódás, és az ezzel járó átállás. Erre próbáltam már itthon készülni, úgy feküdni és kelni. Nem tudtam, hogy mire számítsak a faluban, de nagyon élveztem. Olyan volt, mint egy kisváros, minden volt benne. Nagyon készültek ránk, a rendezők, az önkéntesek is nagy szeretettel vártak minket. Lelkesen szurkoltak nekünk."

Ekler Luca a leérkezés előtt

Fotó: AFP

Végül beszéltünk a vízilabdázó testvéreiről, és arról, hogy mennyire tudják követni egymás pályafutását.

"Amikor lehet, jövök a meccseikre. Ha nem tudok, akkor online követem a mérkőzéseiket a gép előtt, vagy a telefonomon. Nézzük egymás meccseit, versenyeit, szurkolunk egymásnak. Ha ők nem is tudnak ott lenni az én versenyeimen, az első üzenetek között vannak, amiket tőlük kapok. És ez mindig nagyon jó. A Covid alatt mindhárman otthon voltunk, nekem nagyon sokat jelentett, hogy együtt edzhettünk rengeteget, ez nagy motivációt adott.

Ahogy az is sokat adott nekem, hogy mindketten korosztályos válogatottak, világversenyekre utazhattak. Nekik nagy szerepük van abban, ameddig eljutottam. Mindketten tehetségesek, nagyon szurkolok nekik. Remélem, egyszer együtt jöhetünk majd haza egy olimpiáról, paralimpiáról. Ez teljes beteljesülés lenne mindannyiunk számára. De ha nem így alakul, én akkor is nagyon büszke vagyok rájuk azért is, amit eddig elértek."

Ekler Luca a tokiói aranyéremmel

Fotó: AFP

Minden nap hírlevelet küldünk az olvasóinknak, amiben az előző nap legfontosabb sporthíreit, az elemzéseinket és persze sok más érdekességet is megmutatunk. Az Eurosport hírlevelére ezen a linken lehet feliratkozni.

Paralympics