Malinin és Shiffrin is összeomlott: az olimpia súlya a legnagyobb sztárokat sem kíméli, de miért?

Ezeket a szavakat Kós Hubert mondta 2024. augusztus 3-án este a La Défense Arenában, a 200 méteres hátúszás döntője után, amikor olimpiai bajnok lett. Szintén aranyérmet szerzett a párizsi játékokon Koch Máté párbajtőrvívó, aki a csapatverseny előtt túlizgulta az egyénit, holott regnáló világbajnokként, első kiemeltként lépett pástra – ő így emlékezett vissza a Hosszabbítás podcastben arra, hogy mi történt a Grand Palais-ban:

Az utóbbi években a sportvilág legnagyobb sztárjai közül egyre többen és egyre őszintébben beszélnek a mentális felkészültség és a lelki egészség fontosságáról, hiszen ez legalább annyira, sőt, talán még jobban meghatározza a teljesítményt és az eredményt, mint az őstehetség vagy a fizikális háttér. Teniszezők, úszók, egyéni és csapatsportolók hónapokat hagynak ki, hogy fejben rendbe jöjjenek, feltöltődjenek. Persze ez nem mindenkire igaz – másokon az érezhető, hogy bármi is történjen, bármekkora is a tét, az adott verseny, megingathatatlanok, annyira lazán kezelik a kiélezett szituációkat, a nagy nyomást.

Ettől még ők is emberek, akik olykor hibáznak. Főleg egy olimpián, ami csak négyévente van, ahol akkora a külvilágból származó vagy a sportoló által saját magára tett teher, mint sehol máshol. Ha fejben nem vagy ott, ha fejben valami nem stimmel, lehetsz te bármilyen verhetetlen, sebezhetővé válsz.

Az idei téli olimpián mintha ez még inkább igaz lenne, mint máskor.

Ki hitte volna, hogy az az Ilia Malinin (az utolsó csoport nagy esélyeseihez hasonlóan), akit az elmúlt két évben nem győztek le, aki olyan dolgokat művel a jégen, mint még soha senki, elizgulja a kűrjét a férfi műkorcsolyázóknál és végül csak nyolcadik lesz?

Ki hitte volna, hogy a kétszeres olimpiai és nyolcszoros világbajnok Mikaela Shiffrin, minden idők egyik legjobb alpesi sízője kedvező helyzetből bátortalanul teljesít, és a csapatkombinációban, majd az óriás-műlesiklásban sem áll dobogóra? (megjegyzés: és ettől még simán lehet, hogy február 18-án megnyeri a műlesiklást, sőt!)

Ki hitte volna, hogy a versenyeit sorra nyerő Marco Odermatt arany nélkül távozik Bormióból, vagy hogy a toronymagas esélyes női svéd sífutóváltó Ebba Andersson hihetetlen bukása miatt mégsem győz?

"Az olimpiai esélyesség súlya és a folyamatos médiafigyelem végül túl nagy tehernek bizonyult számomra" – mondta Malinin. "Ez nem kellemes érzés, őszintén szólva még most is próbálom megérteni, pontosan mi történt. (...) Az egész verseny előtt végig jól éreztem magam, stabilnak. Azt hittem, csak ki kell mennem, és bíznom a munkában, amit elvégeztem. De az olimpia nem olyan, mint bármelyik másik verseny. Kívülről ezt nehéz megérteni. A nyomást és az idegességet csak belülről érzi az ember igazán. Egyszerűen elborított, és úgy éreztem, kicsúszik a kezemből az irányítás.

Malinin láttán minden idők egyik legnagyobb műkorcsolyázójának, Evgeni Plushenkónak eszébe jutott a saját példája:

A listát folytathatnánk, akár olyanokkal is, akiket köztudottan valamilyen egyéb mentális gát hátráltatott a legfontosabb pillanatban. Lindsey Vonn a súlyos bukást hozó lesiklás előtt saját állítása szerint fejben felkészültebb volt, mint valaha, de az, hogy készen állt, nem garantált semmit, míg – szintén az alpesi sízőknél maradva – Atle Lie McGrath lelkiállapotát a nagypapája halála határozta meg az egész műlesikló-versenye alatt, ahol az első helyről esett ki a második futamban.

Utóbbival kapcsolatban Shiffrin is elmondta a véleményét, és saját magára is reflektált.

Persze mindeközben sorolhatjuk azokat is, akik nagy esélyesként annyira higgadtan kezelték a terhet, hogy hibátlan teljesítménnyel nyertek – a példa kedvéért elég csak Franjo von Allmenre, Mikaël Kingsburyre, Xandra Velzeboerre, Jordan Stolzra, vagy épp arra a Johannes Høsflot Klæbóra gondolni, aki a cikk megírásának pillanatában immár kilencszeres olimpiai bajnok, néhány napon belül nagy valószínűséggel minden idők második legtöbb olimpiai aranyéremmel rendelkező sportolója lesz, és aki egyébként pont az olimpia előtt nyilatkozott arról, hogy bármennyire is furcsának tűnik, nagyon ideges a legnagyobb versenyek előtt.

"Hiába a rutin, még mindig nagyon izgulok. Volt olyan a múltban, hogy ez majdnem ráment a versenyzésemre, hiszen beképzeltem, hogy beteg vagyok és úgy éreztem, hogy minden egyes nyelésnél baj van a torkommal. Ez általában a verseny előtt 24 órával szokott előjönni. (...) Ez olyan dolog, amivel egyszerűen meg kell küzdeni, úgy fogom fel, hogy ez az élsporttal jár. Nálam így megy, másoknak talán másképp. Nehéz kérdés, hogy megpróbáljak-e megszabadulni tőlük vagy hagyjam, hogy három hétig uralkodjon rajtam. A válogatott csapattársak közül is van, aki nem alszik jól a verseny előtti éjszakán, Jan Thomas Jenssen például állandóan hányni szokott.

A témában megkérdeztük a Penge podcast műsorvezetőit, a háromszoros olimpiai bajnok kardvívó Szilágyi Áront, valamint a korábban többek között a magyar férfi vízilabda-válogatottal és a veszprémi férfi kézilabdacsapattal is dolgozó Kenyeres András sport mentáltrénert.

"Több olyan esetet is látunk, ahol egy nagy sportoló, aki egyébként utcahosszal szokta verni a mezőnyt, a fontos pillanatban megremeg" – kezdte Szilágyi Áron. "Létezik a külvilág és a saját maga által generált nyomás, amikor a sportoló valami olyasmit próbál elhitetni, ami lehetetlen: tökéletes mítoszt, legyőzhetetlenséget, azt, hogy én nem hibázhatok. Tokióban nem nyomott agyon az egyéni versenyben az, hogy háromszoros olimpiai bajnok lehetek zsinórban, Párizsban igen, hogy négyszeres. Ilyenkor megpróbálsz még jobban odafigyelni arra, ami természetesen kellene, hogy jöjjön, és amit egyébként százszor, ezerszer, évtizedeken keresztül gyakorolsz."

Személyiségfüggőnek tartja, hogy az adott sportoló beengedi-e az olimpia atmoszféráját.

Kenyeres András szintén kiemelte Bolt és Phelps eltérő stílusát.

Szerinte egy olimpia remek alkalom arra, hogy megvizsgáljuk, hogyan kezeli a fókuszt egy-egy sportoló.

(Utóirat: a cikk megjelenésekor azt írtam Shiffrin kapcsán, hogy "Ettől még simán lehet, hogy február 18-án megnyeri a műlesiklást, sőt"! Így is történt, hibátlan teljesítménnyel, fölényesen verte a mezőnyt, így 2018 után ismét olimpiai aranyérmet szerzett – és kétség sem férhet hozzá, ehhez azért kellettek a négy évvel ezelőtti és a mostani olimpia csalódásai.)