Szerény bajnok, Valieva-könnyek és Trusova-kifakadás – az orosz műkori 2022-ben

Tonya Harding és Nancy Kerrigen történetét az 1994-es lillehammeri olimpián azóta már megfilmesítették, az Én, Tonya című filmet Magyarországon is bemutatták. 1998-ban Naganoban minden Tara Lipinski aranyáról és az életkoráról szólt, halkan jegyezzük meg a nyári ISU kongresszus napirendjére tűzött korhatáremelés ellenérveként, hogy az amerikai fiatalabban nyert aranyérmet, mint – esetleges győzelme esetén - tegnap Valieva. A 2002-es olimpia Salt Lake City-ben, műkorcsolyában az olimpiák történetének egyik legnagyobb meglepetésére hozta Sarah Hughes győzelme, ráadásul először láttunk női olimpiai versenyen tripla-tripla kombinációt.

2010-ban, Dél-Koreában megállt az élet Yuna Kim szabadkorcsolyázása miatt, míg 2014-ben Szocsiban az ő veresége és a hazai csillag, Adelina Sotnikova aranya szolgáltatott beszédtémát a világsajtónak. Na meg a pontszámok megkérdőjelezése, melyhez muníciót adott az is, hogy az orosz pontozóbíró a verseny után bátorkodott gratulálni és átölelni a friss bajnokot.

Ehhez képest négy éve Phjoncsangban a két Eteri Tutberidze-tanítvány Evgenia Medvedeva és Alina Zagitova párharca semmi sem volt ahhoz képest, amit a pekingi olimpián láthattunk a női versenyen.

Kamila Valievával kapcsolatban itt a honlapunkon főként a tényekre szorítkoztunk, a tegnapi kűr után az összeomlását és a könnyeit látva az együttérzés mellett a kérdés jogosan fordulhat meg bennünk, hogy vajon 30, 50 éve is ilyen világot éltünk, vagy akkor talán egy 15 éves kislány tönkretételéhez a sportvilág és a média nem asszisztált volna.

Minden idők egyik legtehetségesebb műkorcsolyázójának, Katarina Wittnek a szavait idézve egy fényesen tündöklő üstökösként berobbanó sportoló összeomlását láthattuk élőben, egyenes adásban. Feltételezve azt, hogy nem önszántából – még ha jogilag nem is kényszer vagy fenyegetés hatása alatt – került doppingszer a szervezetébe, feltételezve azt, hogy nem önszántából adta elő ennek magyarázataként a finoman szólva is életszerűtlennek tekinthető történetét a nagypapa szívgyógyszeréről, a cikk szerzője mindezek ellenére is igazi hősnek tartja. Igen, így a maga 15 életévével is.

Négyfordulatos ugrások elsajátításában, vagy éppen egy program művészi összbenyomásában a dopping nem segíthet, ez nyilvánvaló.

Azok után, hogy felnőttek – vélhetően – az egészségét veszélyeztették, megvezették, meghurcolták, azok után, hogy aki él és mozog a műkorcsolya világában, mindenki róla beszélt és mennyien elítélték őt azért, hogy itt van Pekingben, ő jégre lépett. Tette ezt azután, hogy a verseny előtt két nappal, hatórás éjszakába nyúló meghallgatáson vett részt a Nemzetközi Sportdöntőbíróság előtt, másnap viszont már edzett és azután is sírva nyilatkozott az orosz állami televíziónak.

Kamila Valieva ennek ellenére kiment, harcolt és végtelen bátorsággal fiatalkora ellenére megpróbálta megmutatni a tudását, a tehetségét. Nézők millióinak megpróbálta bebizonyítani, hogy miért tartják úgy sokan, hogy nála tehetségesebb nem született még ebben a sportágban.

Az összeomlása ellenére is egy hős, akit a világ megszerethet, vagy ahogy a kétszeres olimpiai bajnok Evgeni Plushenko fogalmazott, tegnap Valieva nagyszerű sportoló lett, akit az egész világ szeret. Így állt ki a doppinggyanúba keveredett sportoló mellett:

Nehéz nem egyetérteni Plushenko szavaival. Anna Shcherbakovát októberben a Budapest Trophy-n mi is láthattuk kvadrával próbálkozni, akkor még elesett a flipjéből, most kétszer is megcsinálta azt az olimpiai kűrben. Ráadásul az első flipje után még a kombináció is összejött egy tripla toelooppal.

Nem úgy az ezüstérmesen, Alexandra Trusován, akinek az arcán viszont a mérhetetlen csalódottságot lehetett látni. Akik a verseny után nem kapcsoltak át a férfi curling elődöntőkre, az Eurosport Playeren, vagy az EUROSPORT4 dedikált olimpiai csatornán, netán az EUROSPORT 4K adásán a harmadik számú Tutberidze-tanítvány kirohanását nézhették.

– Mindenkinek van aranyérme, csak nekem nincs! Utálom ezt a sportot, soha többé nem megyek jégre! Ennek nem lett volna szabad megtörténnie, mindenkit utálok! – kiabálta a 17 éves orosz lány, és azt, hogy gyűlöli az egész világot, többször is megismételte.

Hiába, élsportolók küzdelmét láttuk, tele érzelemmel és feszültséggel, hiszen életük versenyén vettek részt, amit Valievánál nem győztem hangsúlyozni, itt is ki kell emelni: ők valójában még gyerekek.

Trusovának abban igaza van, hogy a legjobb kűrt futotta a kűr során a mezőnyben, ugyanakkor az ötből két négyfordulatos ugrása (a flip és a második lutz) is élhibásra sikerült, kevesebb pontszám volt rá adható. Ráadásul a tripla axelből történő esésének is köszönhetően a rövid program után eleve közel hat pont hátránnyal várta a folytatást Shcherbakovával szemben. És akkor még az ötkomponens pontszámba ne is menjünk bele, kevésbé szakavatott szemeknek is szembeötlő lehetett, hogy mennyivel szebben és művésziebben korcsolyázott edzéstársa, vagy éppen a bronzérmet megszerző Kaori Sakamoto.

Kifakadása kapcsán azért érdemes az előzményekre is kitérni. A kétszeres junior világbajnok felnőttként két Európa-bajnokságon és a tavalyi világbajnokságon is csak a bronzéremig vitte annak ellenére, hogy programkomponensekben messze a legnehezebb kűröket futotta, csak éppen nem hibátlanul. Most viszont az olimpiai kűrjét lehozta esés nélkül, úgy érezte, ellenfele így csak Valieva lehet a mezőnyben.

Ráadásul sokak meglepetésre az olimpiai csapatversenyben – ellentétben például a harmadik helyen zárt japánokkal – nem történt csere az oroszoknál, Valieva futotta mind a rövid programot, mind a kűrt. A döntéssel a Valieva mintáját vizsgáló stockholmi labor egy hónapos késedelme folytán akkor még biztosnak látszó csapataranytól fosztották meg Trusovát, és lehet talán nem véletlenül.

2020 májusában a világjárvány első hónapjaiban, a lemondott világbajnokság után Trusova úgy érezte, hogy az elmúlt évek valamennyi világverseny orosz női győztesét adó edző, Eteri Tutberide nem fordít rá kellő figyelmet, emellett elégedetlen volt a csoportban elfoglalt helyével is, ezért edzőt váltott, Plushenko akadémiájához csatlakozott. Ehhez képest egy évvel később, a világbajnoki bronz után visszakéredzkedett Tutberidze csoportjához, belátva azt az olimpiai szezon előtt, hogy vélhetően az orosz műkorcsolyázás jelen helyzetében máshogy nem érvényesülhet.

A győztes (?) orosz csapatba azonban így sem válogatták be, az egyéni után pedig ezek után szimbolikus volt: még a kamerák kereszttűzében sem engedte, hogy Tutberidze átölelje őt.

Folytatás következik mind Valieva, mind Trusova, mind az orosz női műkorcsolyozás jövőjét illetően, utóbbit még a nyári ISU kongresszus is érintheti a korhatár emelés kapcsán.