Lionel Messi elbúcsúzott az argentinoktól, Neymar helye kérdéses a braziloknál, Chile a kijutás közelébe sem került a dél-amerikai vb-selejtezőben

A dél-amerikai kvalifikációt a végig egyenletesen teljesítő világbajnoki címvédő Argentína nyerte meg biztos előnnyel.

Az előző vb-n is résztvevő Ecuador úgy végzett a második helyen, hogy Byron Castillo korábbi útlevél-hamisítási ügye miatt a csapat hárompontos levonással kezdte a sorozatot. Kijutott még a tornára a menet közben hosszú veretlenségi szériát is felépítő Kolumbia, a Marcelo Bielsa által vezényelt Uruguay, a kvalifikáció alatt három különböző szövetségi kapitányt foglalkoztató Brazília, valamint a tornára 16 év után visszatérő Paraguay – utóbbi négy csapat azonos pontszámmal végzett.

A pótselejtezőt érő hetedik helyre némi meglepetésre a hazai meccseit 4150 méteres tengerszint feletti magasságban vívó Bolívia ért oda, miután az utolsó fordulóban megelőzte a története első vb-részvételéért küzdő, korábban utánpótlástornákon jelentős eredményeket elérő Venezuelát. Velük ellentétben a 2018-as vb-n dicséretesen szereplő Peru és az egy évtizeddel ezelőtti sikercsapatára már nyomaiban sem emlékeztető Chile jócskán lemaradt.

Az argentin válogatott ugyan az előző selejtezősorozatot veretlenül abszolválta, a héten befejeződött szériában pedig a 18 meccsből négyszer kikapott, így is körökkel a vége előtt bebiztosította a kijutást és az első helyet, a végelszámolásnál kilenc ponttal előzte meg a második helyezettet. Lionel Scaloni vb-címvédő legénysége tavaly nyáron sikerrel megvédte a címét a Copa Américán. Ráadásul idén márciusban igazi örömfocit bemutatva ütötte ki az ősi rivális brazilokat 4-1-re, amely a játék képe alapján ennél is sokkal simább mérkőzés volt.

Lionel Messi lejátszotta az utolsó hazai vb-selejtezőjét, a társai pedig bíznak benne, hogy a világbajnokságon még ott lesz velük. Jól látható, hogy a 38 éves klasszisnak már csak a személyes jelenléte is rengeteget számít fiatalabb honfitársai számára, jó részük példaképként tekint a nyolcszoros aranylabdásra.

"De már majdnem ott tartunk, izgatott és motivált vagyok, hogy játsszak. Meglátjuk, hogyan alakulnak addig a dolgok. Napról napra próbálom jól érezni magam, és mindenekelőtt őszinte vagyok magamhoz. Amikor jól érzem magam, élvezem a játékot, de amikor nem, akkor egyre kevésbé érzem jól magam a pályán. Még nem hoztam döntést a világbajnoksággal kapcsolatban. Hamarosan vége a szezonnak, utána előszezon, és akkor még hat hónap lesz hátra a világbajnokságig, ekkor hozhatok majd talán döntést" – jegyezte meg az argentin válogatott a csapatkapitánya, aki nyolc góljával a sorozat legeredményesebb játékosa lett.

Scaloni az elmúlt három évben hozzálátott a keret fiatalításához, a világbajnok csapat kiegészítő emberei közül többen kikerültek a névsorból, a hazatérő Ángel Di María pedig tavaly nyáron lemondta a válogatottságot. Az új generáció képviselői közül Thiago Almada, Franco Mastantuono vagy éppen Valentín Carboni egyre inkább helyet követel magának az Albiceleste soraiban, és a 2026-os vb-n is meghatározó szerepet játszhat. Az argentinokkal alighanem ismét az esélyesek között kell számolni.

Az ötszörös világbajnok brazil válogatott meglehetősen hektikus vb-selejtezőn van túl. A Selecao az eddigi leggyengébb teljesítményét nyújtotta a mostani lebonyolítási rendszerben, a 18 forduló alatt szerzett 28 ponttal két egységgel elmaradt a 2002-es kvalifikáció eredményeitől – melyet követően aztán világbajnok lett. A létszámemelésnek köszönhetően a vb-szereplés egy pillanatig sem forgott veszélyben, de a válogatott gyengélkedését jól mutatja, hogy az elmúlt két évben két szövetségi kapitánytól is idő előtt el kellett köszönniük.

A sorozatot a hazájában hatalmas népszerűségnek örvendő Fernando Dinizzel kezdték meg, azonban a válogatottal párhuzamosan a Fluminensét is vezető "forradalmárral" mindössze hat meccs után szakítottak. Őt követte a brazil kluboknál örök beugróként számon tartott Dorival Júnior, akivel 16 meccsből csupán csak kettőt vesztettek el, de az argentinok elleni arcpirító fiaskó után nem lehetett maradása.

A brazil labdarúgó-szövetség ezt követően a Real Madridtól távozó Carlo Ancelottit nevezte ki a kapitányi posztra. A rutinos olasz szakember tulajdonképpen felkészülési meccsnek használhatta az utolsó vb-selejtezőket (két győzelem, egy-egy döntetlen és vereség volt a mérleg), és kedvére próbálgathatta játékosait.

"A modern futball az intenzitásról szól mind labdával, mind labda nélkül. A letámadás nagyon fontos, mert nem engedi az ellenfélnek, hogy úgy játsszon, ahogy szeretne. A letámadáshoz azonban futni kell, elkötelezettség és tökéletes hozzáállás szükséges, de ezeket az első mérkőzésein meg is valósította" – fogalmazott Ancelotti.

Ugyanakkor Neymart akkor sem hívta meg, amikor a Santosba visszatérő rutinos támadó már újra egészséges volt, és a hírek szerint a 33 éves klasszis nem vette jó néven a mellőzését. Alaphelyzetben egy egészséges Neymarra még mindig nagy szüksége lenne a brazil válogatottnak, amelyből úgy tűnik, hogy Vinícius Júnior vagy Raphinha jelenléte ellenére, hiányzik egy igazán karizmatikus vezéregyéniség, aki a fontos pillanatokban vállára vehetné a csapatot és a többiek csukott szemmel beállhatnának mögé (amilyen például Messi az argentinoknál).

Nagy kérdés, hogy a szebb napokat is látott Neymar még képes lehet-e betölteni ezt a feladatot. Bár Ancelotti klubszinten mindent megnyert és kiváló szakember, sokat kell dolgoznia, hogy a világbajnokságon ütőképessé váljon a mostani brazil válogatott.

A dél-amerikai sorozat előkelő második helyén záró Ecuador története során hatodszor kvalifikálta magát a világbajnokságra. Másodszor fordult elő, hogy az egyenlítői ország válogatottja egymás után kétszer is ott lesz a tornán (korábban 2002-ben és 2006-ban volt rá példa). Az ecuadoriak kispadját a tavaly nyári Copa América után a fiatal argentin Sebastián Beccacece vette át, aki folytatta elődje, a spanyol Félix Sánchez ígéretes építkezését.

A "La Tri" mindvégig elképesztő stabilitást mutatott, a 18 mérkőzésből 13 (!) alkalommal gólt sem kapott, és egyetlen meccsen sem szenvedett el egynél több találatot. Ecuador mindössze öt kapott góllal zárta a kvalifikációt, ami messze a legkevesebb volt a kontinensen, és valószínűleg világviszonylatban is egyedül az óceániai selejtezőt 26-1-es gólkülönbséggel abszolváló Új-Zéland juthat ki náluk kevesebb bekapott góllal. Hernán Galindez kapus a tíz meccséből nyolcszor lehúzta a rolót. Ráadásul az utolsó fordulóban legyőzték a világbajnokot és komoly fegyverténynek számított, hogy nyerni tudtak Bolívia ellen is a magaslaton.

Az amerikai kontinensre visszatérő tapasztalt Enner Valencia eredményességét olyan fiatalabb, Európában is bizonyító játékosok segítik, mint Moisés Caicedo (Chelsea) vagy Piero Hincapié (Arsenal), de nagy jövőt jósolnak a Chelsea-től kölcsönben az RC Strasbourgban szereplő Kendry Páeznek is, aki már megszerezte az első góljait a válogatottban.

A kolumbiai válogatott a sokadik virágzását élő James Rodríguez hathatós közreműködésével nagyon közel állt 2024-ben a kontinensbajnoki címhez, csak hosszabbításban vesztette el a Copa América döntőjét, de a Real Madrid és a Bayern München egykori középpályását megválasztották a torna legjobb játékosának.

Menet közben egy világrekord közeli, 31 meccses rendes játékidős veretlen sorozatot is futottak, melynek tavaly októberben Bolíviában szakadt vége. Akkor ugyan a Los Cafeteros kisebb hullámvölgybe került, és öt meccsen belül négyszer kikapott (ez volt az összes vereségük a selejtezők alatt), de Néstor Lorenzo újból felrázta az együttest és az utolsó két meccsüket egyaránt háromgólos különbséggel nyerték meg.

Luis Díaz hét góllal második lett a kontinentális vb-selejtező góllövőlistáján, James Rodríguez pedig hét gólpasszával a térség legjobbjának bizonyult. Az utolsó fordulóban a Venezuela ellen aratott 6-3-as siker során a közelmúltban a Sporting CP-hez szerződő Luis Suárez 25 perc leforgása alatt jutott el klasszikus mesternégyesig.

A Copa és a kvalifikáció alapján a 2022-es vb-ről lemaradó Kolumbia joggal reménykedhet a sikeres szereplésben, és akár a 2014-es negyeddöntő megismétlése vagy felülmúlása sem tűnne lehetetlen küldetésnek.

Az egykori kétszeres világbajnok Uruguay a negyedik helyen végzett ugyanolyan mérleggel, mint Kolumbia (hét-hét győzelem és döntetlen, négy vereség). Marcelo Bielsa csapata tavaly nyáron bronzérmes lett a Copán, a világbajnokságra pedig most először tudta sorban ötödik alkalommal kvalifikálni magát, így ők is bizakodva tekinthetnek a folytatásra.

Az ígéretes kezdés és a kifejezetten markáns, harcias mezőnyjáték ellenére az uruguayi válogatott teljesítményét hullámvölgyek tarkították. Bár legyőzték az argentinokat és a brazilokat, többször is előfordult, hogy három-négy mérkőzésen keresztül gólképtelenek maradtak. Végül az utolsó három fordulóban a három lemaradó ellen begyűjtött hét ponttal biztosították be a vb-szereplést.

Menet közben elbúcsúztak a 2010-es vb-negyedik csapat utolsó mohikánjaitól, és már végképp a jelenkor szereplőin múlik a Celeste sikeressége. A Real Madridban is húzóemberré váló Federico Valverde mellett fontos szerepet kap Manuel Ugarte és Maximiliano Araújo, míg a Liverpooltól Szaúd-Arábiába szerződő Darwin Núnez öt találatával a kvalifikáció góllövőlistája élmezőnyében végzett.

A dél-amerikai kontinens nagy vb-visszatérője Paraguay, amely 16 év után jutott ki ismét a világbajnokságra. Az elmúlt években jobbára csak gyengélkedő Albirroja az aktuális vb-selejtezőt is szerényen kezdte (az első hat meccsén csak öt pontot szerzett), majd a Copa América után kapitányt váltott, a korábbi ecuadori szövetségi kapitány, Gustavo Alfaro színre lépésével pedig minden megváltozott.

Az új kormányos vezetésével Paraguay csak a brazilok elleni, idegenbeli meccset vesztette el, a másik 11 találkozójából hatot megnyert (ötször döntetlent játszott), beleértve Argentína 15 és Uruguay 18 év után való legyőzését.

Noha a paraguayi válogatott már korántsem bír olyan egyéniségekkel, mint egykoron José Luis Chilavert vagy Roque Santa Cruz volt, de Alfaro egy rendkívül egységes, küzdeni tudó csapatot hozott létre, amely a Premier League-ben is bizonyító Julio Encisóval és Miguel Almirónnal a soraiban bárkire veszélyes lehet.

Az említett hat csapat kijutása nem forgott veszélyben, ám a dél-amerikai selejtezősorozat legnagyobb kérdése egészen az utolsó fordulóig nyílt maradt, hogy melyik válogatott éri el az interkontinentális pótselejtezőt érő hetedik helyet. Végül Bolívia a brazilok elleni győzelmével megelőzte a hazai pályán veszítő Venezuelát, így a La Verde vb-reményei maradtak életben.

A bolíviai válogatott erre a selejtezősorozatra tovább erősítette a hazai pálya előnyét, és azok után, hogy korábban La Pazban 3650 méteres tengerszint feletti magasságban játszotta az otthoni meccseit, bevetettek egy még magasabban fekvő stadiont, és az elmúlt kiírás nagy részében már a 4150 méteren fekvő El Altóban fogadták a levegőért kapkodó vendégeket. Ennek is köszönhetően a megszerzett 20 pontjukból 17-et odahaza gyűjtöttek be, miközben Brazíliát és Kolumbiát is legyűrték a rettegett magaslati körülmények közt.

A venezuelai válogatott sokáig az automatikus kijutásért is reális eséllyel küzdött, a brazilokkal mindkét meccsen döntetlent játszott, az utolsó három meccs elvesztésével azonban a pótselejtezőről is lemaradt, így továbbra is a térség egyetlen országa, amely sosem járt a világbajnokságon. A Vinotinto a tavalyi Copa Américán százszázalékos teljesítménnyel nyerte meg csoportját, de végül a negyeddöntőben búcsúzott, majd a selejtezőben is a végén bukott el. A fájdalmas vb-lemaradás után megköszönték Fernando Batista szövetségi kapitányi munkáját, aki különböző pozíciókban már három éve a venezuelaiaknál dolgozott.

Bolívia ezzel részt vehet a hatcsapatos interkontinentális pótselejtezőn, rajtuk kívül eddig Új-Kaledónia helye biztos a jövő márciusi minitornán.

A 2014-ben és 2015-ben Copa Américát nyerő Chile és az előző vb-pótselejtezőt csak tizenegyesekkel elveszítő Peru egyaránt messze lemaradt a többiektől a mezőny legalján. A chilei válogatott meg sem tudja közelíteni az előző generáció minőségét, bizonyára így fordulhat elő az is, hogy Alexis Sánchez és Arturo Vidal még jócskán 35 éves kor felett is időről időre szóhoz jut a nemzeti csapatban.

A peruiaknál is hasonló a helyzet, mivel még mindig Paolo Guerrerótól várják a gólokat, aki 41 évesen már érthető módon egyre többet küzd fizikai problémákkal. A három lemaradó válogatott egyetlen meccset sem nyert meg idegenben, Peru pedig mindössze hat gólt szerzett a selejtezők alatt, vagyis átlagban csak minden harmadik meccsén talált be.

Jelen állás szerint az utolsó két csapat minősége messze elmarad a vetélytársakétól, ráadásul nekik olyan biztos aduász sincs a kezükben, mint Bolíviának a magaslati meccsrendezés. Chile sorozatban harmadszor, Peru az egymást követő második vb-től marad távol.

A 2026-os labdarúgó-világbajnokságot június 11. és július 19. között rendezik meg az Egyesült Államokban, Kanadában és Mexikóban. Ez lesz az első torna, melyen 48 ország válogatottja vehet részt, beleértve hat (vagy hét) együttest az összesen tíz világbajnoki címet számláló dél-amerikai kontinensről.