"Az edzők istennek akarják érezni magukat" - hátat fordított Guardiolának, és Európa egyik legizgalmasabb edzője lett
Publikálva 26/09/2024 - 18:11 GMT+2
Henrik Rydström négy évvel ezelőtt kapta meg első vezetőedzői állását felnőtt szinten, de hamar nagy hírnévre tett szert Svédországban. Első két szezonjában az alsóházban tengődő Kalmart az élmezőny közelébe vezette, 2023-ban pedig már a Malmőt irányítva ünnepelhetett bajnoki címet. A 47 éves svéd szakembert azonban nem az eredmények különböztetik meg, hanem az extrém játékstílusa.
Henrik Rydström szokatlan stílussal vezette győzelemre a Malmőt a svéd bajnokságban - fotó: Anders Bjurö
Fotó: AFP
2006. július 15. A svéd élvonalban szereplő Kalmar FF meglepetésre hazai pályán 1-0-ra győz a holland Twente ellen az Intertotó-kupában. A nagy sikert azonban nem követi folytatás: a visszavágón egyértelműen a Twente játszik fölényben, és ugyan a vendégek egyenlítenek a második félidő közepén, a hollandok hat perc alatt eldöntik a meccset. A találkozónak a két együttes drukkereit leszámítva nem sokan tulajdonítanak jelentőséget, pedig valaminek a kezdete.
A svéd középpálya tengelyében robotoló Henrik Rydström fejében szöget üt a gondolat: a futball egyszeregyeként belénevelt irányelvek talán hibás gondolatra épülnek. Mi van akkor, ha az edzők nem maximalizálják a játékosaik képességeit, mert túlságosan is arra fókuszálnak, hogyan csökkentsék a kockázatokat? Lehetséges, hogy a vereségtől való félelem olyan szinten elvakítja az edzőket, ami már a hatékonyság rovására megy?
Rydström igazi csapatembernek számított, aki inkább a szívósságával és a vezetői képességeivel tűnt ki, mintsem a fineszes megoldásaival. Önmagát így jellemezte egy blogbejegyzésben: „A kapusunk egyik haverja rám gondol, miközben a barátnőjével szexel. Azért teszi ezt, nehogy túl korán ejakuláljon. Ennyire nem szexi a játékstílusom.” A szurkolók azonban minden hiányosságával együtt imádták a kapitányukat, a klub pedig a visszavonulása után visszavonultatta a 8-as mezszámot is.
A középpályás népszerűségében – mindamellett, hogy alapembere volt a 2008-as, története első bajnoki címét megszerző Kalmarnak – az is szerepet játszott, hogy a stílusa közel állt a szurkolók ízléséhez. A svéd futballra komoly hatást gyakorolt a ’70-es évek angol bajnoksága, mivel a Tipsextra nevű műsorban szombat délutánonként leadták az egyik angol bajnokit a fordulóból – a két futballkultúra ezen a ponton összefonódott.
Mi a franc, ezt így is lehet?
Az angol futballra akkoriban Charles Reep elvei gyakorolták a legnagyobb hatást, aki azt vallotta: az a leghatékonyabb módja a játéknak, ha minél gyorsabban eljuttatják a labdát a tizenhatoson belülre. Az adatelemző súlyos módszertani hibák sorát elkövetve dúcolta alá a tézisét, az 1966-os világbajnoki győzelmet követően pedig az Angol Labdarúgó-szövetség is meggyőződött a modell helyességéről. Ez aztán évtizedes viszonylatban tévútra terelte az angol futballt.
A hosszú labdákra építő, direkt és fizikális játék azonban nem csak a szigetországra volt hatással, de a svéd futballnak is az alapjává vált, csakúgy, mint a 4-4-2-es játékrendszer. „Nekem azt tanították játékosként” – magyarázta Rydström – „hogy a lehető leggyorsabban előre kell játszani a labdát, megszerezni a második labdákat, utána visszatámadni, majd védekezni.” Ezért is volt akkora kultúrsokk, amikor szembesültek a holland játékstílussal.
Rydström szerint a végeredmény hízelgő volt a Kalmarra nézve, és úgy érezte, közük sem volt a meccshez. Éppen ez volt az, ami elültette a bogarat a fülében, és olyan vizekre terelte, amely felderítetlen régiónak számított a svéd labdarúgásban. Visszavonulását követően a Kalmar utánpótlásában kezdett el dolgozni, és szép lassan testet öltött az a futball, amit ő helyesnek tartott – egy bátor, agresszív, támadó játékstílus.
/origin-imgresizer.eurosport.com/2024/09/26/4044752.jpg)
Henrik Rydström 2009-ben, a Kalmar játékosaként - fotó: Andreas Hillergren
Fotó: AFP
Eleinte az ő elképzeléseire is nagy hatással volt Pep Guardiola. „Kezdetben nagyon is pozíciós voltam. Töltsd fel az öt folyosót. Maximum szélesség. Minden megvolt” – magyarázta a Sky Sportsnak. Rydström azonban így sem volt elégedett az eredménnyel, és idővel rájött: voltaképpen nem is az fogta meg leginkább, amit a Twente a labdával csinált, hanem az, ahogyan végrehajtották a játékosok az utasításokat.
Önfeledten, felszabadultan, a játékot maximálisan élvezve.
Svédországban azonban nem volt egyszerű feladat erre az útra lépni – a közeg legalábbis szkeptikusan fogadta az újításokat. 2021-ben átvette a Kalmar felnőtt csapatát, ahol – miután alaposan tanulmányozta Marcelo Bielsa játékrendszereit – egy gyors passzokra építő, támadó felfogású stílust alakított ki. A játék nem csak látványosnak, de hatékonynak is bizonyult, az alsóházban tengődő Kalmarral az első szezonjában hatodik, a másodikban pedig negyedik lett.
2022 decemberében Svédország legeredményesebb klubja, a szezont a hetedik helyen záró Malmö kereste meg egy ajánlattal az ígéretes edzőt. Rydström elfogadta a felkérést, ám a kinevezését nem követte eufória: sokan úgy gondolták, hogy az általa képviselt elveket lehetetlen megvalósítani egy olyan klubnál, ahol fontosabbak az azonnali sikerek, mint az esztétikus játék. Az edző azonban hitt abban, hogy a saját elveivel is sikeres lehet.
A dél-amerikai játék egy angolos futballkultúrában
A helyzet némileg hasonló volt ahhoz, mint amiben Arrigo Sacchi találta magát, amikor 1987-ben leült az AC Milan padjára. Az olasz másodosztályból előkapott edző nem elégedett meg azzal, ha nyer a csapata – legalább annyira fontosnak tartotta, hogy a saját elvei szerint igázzák le a világot. Sacchi ráadásul egy istenkáromlással felérő manőverrel megkérdőjelezte az olasz taktikai gondolkodás felsőbbrendűségét, és a hollandok totális focijából merített ihletet.
Végül ő nyert, és így tett Rydström is.
A két szakember természetesen egészen más dimenzióban bizonyított: Sacchira lényegesen nagyobb nyomás nehezedett, hiszen világklasszis játékosokkal dolgozhatott, egy világviszonylatban is meghatározó klubnál, és a legkisebb kisiklásukra is kíméletlenül lecsaptak a kritikusok. Azt viszont Rydström is a saját bőrén tapasztalta, hogy a mainstreamtől eltérő gondolkodása miatt több volt a negatív hang a rosszabb eredmények után, mint más kollégák esetében.
Rydström játékfelfogása ráadásul menet közben új szintre lépett, ami már nem csak a svéd ligához szokott szemeknek volt szokatlan látvány. Jamie Hamilton írásai nyomán megismerkedett a brazil élvonalban szereplő Fluminense-t irányító Fernando Diniz munkásságával. Hamilton valósággal megszállottja lett a dél-amerikai (leginkább brazil) stílust újragondoló, modernizáló harcmodornak, és úgy gondolta, idővel méltó konkurenciája lehet az európai futballt leuraló pozíciós játéknak.
Diniz maga is előszeretettel állítja azt, hogy az általa képviselt elvek éles ellentétben állnak a Guardiola-féle iskolával. „Az, ahogyan Pep szereti kialakítani a labdabirtoklást, az ellenkezője az én rendszeremnek. Az ő stílusa pozíciós, míg az enyém anti-pozíciós” – mondta egy interjúban. „A Twitteren terjedni kezdett néhány klip” – mondta a kezdetekről Rydström. „A pozíciók elcseszettnek tűntek. Mégis mi ez?”
Diniz rendszerében nincsenek kötött posztok, így az európai focihoz szokott szemnek valóban úgy tűnhet, mintha össze-vissza rohangálnának a játékosok. A különbség – bár kétségtelenül nagy – azért nem ennyire jelentős: a futballistáknak ugyanúgy rendszerben kell mozogniuk, hogy a szerkezet stabil maradjon. A terület felosztása azonban nem is lehetne különbözőbb: amíg a pozíciós játékban fix (és sokszor kötött) posztok vannak, a Fluminense játékában a labda jelenti a referenciát.
Guardiola (és a többi pozíciós játék-hívő) a pálya kiszélesítésével próbál területet nyitni a kreatív játékosok előtt, Diniz viszont a lehető legközelebb rakja egymáshoz a kreatív játékosait, így erősítve közöttük a kapcsolatot. Innen ered az elnevezés is: relacionizmus. Rydström első pillantásra beleszeretett a Diniz-féle szervezett káoszba, nem utolsósorban azért, mert meglátta benne azt, amit játékosként a legjobban hiányolt a futballból.
„Védekezésben azt akartam, hogy közel legyenek egymáshoz a játékosok. Minden edző ezt akarja. De aztán elkezdtem azon gondolkozni, mi lenne akkor, ha támadásban is közel állnának a labdához? Utána kialakulnának a kapcsolatok, ami alapján elkezdhetnénk megoldásokat és fejlődési lehetőségeket keresni.”
Rydströmnek azonban nem volt egyszerű feladata, hiszen ehhez a játékosok gondolkodásán is változtatni kellett. Sőt: az alapvető labdarúgó ösztönöket kellett elnyomni magukban. „Ez a játék szembemegy a logikával. Mert a logika azt diktálja, hogy a terület érdekében meg kell nyitni a pályát. Néha én is azt érzem, hogy oldalt kell váltanunk, mégis maradunk ott, ahol a nyomás van. Jó érzés a nyomástól messze játszani. De többnyire később úgyis elveszíted, és ilyenkor túlságosan széthúzódsz.”
Hogy milyen problémákkal szembesültek a pozíciós játékon nevelkedett játékosokkal, azt érzékletesen szemléltette Niklas Moisander szenvedésén keresztül. „Mint minden védő, ő is elkérte a labdát. Nekem! Nekem! Megkapta a labdát, és átforgatta a másik oldalra, ahol egy játékosunk volt. Anders Christiansen pedig nézett rám, hogy ez mi a franc, most át kell rohannom a másik oldalra. Szóval mindenki áttolódott, Niklas újra elkérte a labdát, és aztán megint a túloldalra forgatott.”
- mondta nevetve.
Rydström úgy látja, hogy a játékosok kreativitását és a kapcsolataikban rejlő potenciált kihasználva olyan megoldásokra jöhetnek rá, ami más felfogásban nem lenne lehetséges. Szerinte sokan azért félnek ettől, mert az edzők arra törekednek, hogy a lehető legtöbb játékszituációra kész válaszokat dolgozzanak ki és el is lássák azokkal a játékosaikat. A relacionista felfogás alapján viszont – legalábbis ebből a szempontból – nagyobb a pályán lévők felelőssége.
„Szerintem az edzők olykor istennek akarják érezni magukat, ezért is annyira népszerű a pozíciós játék. Ami persze egy nagyon is jó játékfelfogás. Edzőként azt szeretnéd érezni, hogy mindenre megvan a válaszod. Én viszont itt nem tudok minden szituációra válaszolni. A megoldásokat a játékosoknak kell megtalálniuk. Nekem és nekik is ez volt a legnagyobb kihívás, de már látszik, hogyan sikerült szép dolgokat felszabadítani.”
A taktikai forradalom a bonyodalmak ellenére sikeresen lezajlott. Rydström csapata tavaly hatalmasat meccselt a bajnoki címért az Elfsborggal, az Allsvenskan utolsó fordulójában még hátrányban voltak a riválisuk mögött. A bajnoki szezon utolsó meccsét azonban épp egymás ellen játszotta a két bajnokesélyes, a döntőnek is beillő találkozót pedig a Malmö nyerte 1-0-ra Isaac Kiese Thelin büntetőjével.
Rydström tehát az első csatát megnyerte, azonban úgy érzi, hogy ez csak az út kezdete, és rengeteg kiaknázatlan lehetőség rejlik még a labdához pozícionált játékban. Csapata épp úton van a címvédés felé a bajnokságban - hat fordulóval a vége előtt nyolc pont az előnyük - a kupát már májusban bezsebelték, nemzetközi szinten pedig playoffig jutottak a BL-ben, ahol a Sparta Prahától kaptak ki 4-0-s összesítésben.
A Malmö számára azonban nem ért véget az európai kupaszezon, hiszen az Európa-ligában főtáblára jutottak, ahol a Rangers elleni hazai mérkőzéssel kezdik meg a szereplésüket.
/origin-imgresizer.eurosport.com/2024/03/14/3929172.png)
Csatlakozz az Eurosport Magyarország Viber-csatornájához!
Fotó: Eurosport
Kapcsolódó témák
Hirdetés
Hirdetés