Del Piero vs. Inzaghi - bemutatták Mártha Bence régóta várt olasz focis könyvét
/origin-imgresizer.eurosport.com/2024/12/03/image-366a44b5-89c0-41d4-9eca-a6a5ed6580ab-68-310-310.jpeg)
Publikálva 10/05/2024 - 17:20 GMT+2
Csütörtök este bemutatták honlapunk egykori szerzője, Mártha Bence Nem futball, calcio! című, az olasz klubfutball történetéről szóló könyvét. Szimpla érdeklődőként vettünk részt az eseményen, aztán másnap felkelve nem tudtuk nem megírni a Grundon tapasztalt élményeket. Benito zakóban és zavarban, az AS Roma kiejtve, Filippo Inzaghi kitárgyalva.
Mártha Bence frissen megjelent könyvének borítója
Fotó: Eurosport
Alessandro Del Piero, Filippo Inzaghi és Vincenzo Iaquinta is szóba került a Nem futball, calcio! című könyv bemutatóján. Illetve utána.
Ezzel a mondattal indul Mártha Bence Nem futball, calcio! című, régóta várt könyve, (a napirajzos Merényi Dániel kegyetlen jó illusztrációival), közel 550 oldalon, 18 fejezeten át, másfélmillió karakterben az olasz futball történetéről, amelynek csütörtök este tartották a bemutatóját a Grundon.
Ahol Benito zakót viselt.
Az esemény moderátora, a Spíler TV kommentátora, a Teljes Terjedelem-podcast egyik házigazdája, az őt elég régóta és jól ismerő Baumstark Tibor is csak másodszor látta zakót viselni Bencét: egy régebbi, megboldogult digisportos közös, március 15-i műsor után 2024. május 9-én este viselt újra zakót az ország legjobb sportújságírója.
Ünnep lett belőle. Már, hogy a bemutatóból, nem Bence zakójából (mennyiszer lehet leírni egy focis cikkben, hogy zakó, nem a vereség értelmében?). Lásd még Esterházy Péter írását, a Zakóink legtitkosabb szerkezetét Ottlik Gézáról (na, még egyszer). Nem mellesleg éppen május 9-én volt Ottlik születésnapja. Minden összefügg itt mindennel.
A Chema Rodríguez-hasonmásverseny dobogósa rendkívül zavarban volt, majdnem olyan ünneplést kapott, mint kedvenc csapata, a Juventus, amikor 1996-ban megnyerte a Bajnokok Ligáját.
Baumstark Tibi beszélgetett vele félórát, az emberek meg csak gyűltek, tényleg hömpölygött a tömeg a Grundon. Pedig itt nem pénzt osztogattak csak úgy, hanem egy olasz focis könyvet mutattak be. Amelyet a szerző magánkiadásban jelentetett meg.
Másfélmillió lépést sem kell megtenni érte, mint Rockenbauer Páléknak a legendás ismeretterjesztő televíziós sorozatukban. A hamarosan elinduló webshopon is kapható lesz, a szerző pedig a következő hetekben minden hétvégén megnéz egy meccset a Grundon, és lesz nála ebből a könyvből is.
Tibi azt mondta, ez az eddigi legjobb, magyar nyelven megjelent könyv a fociról. Később szembesítettük vele, hogy valami ilyesmit említett Szabó Christophe, Szabó Peet és Soós Márk Olvasd a játékot! c. kötetének bemutatóján is bő másfél éve. Melyik lesz vajon a következő olvasmány, amiről majd újra ezt mondja? Szmájli.
Benito több mint két órán át dedikálta a miatta sorban álló embereknek, szurkolóknak a köteteket. Állva, tollal a kezében.
Egyik első, ott elhangzott mondatában szinte mentegetőzve említette magáról, hogy ő Juventus-drukker, mintha az valami baj lenne. Később, még javában dedikált, amikor odamentünk hozzá, érdeklődve nála, hogy bírja a terhelést, közben odaszúrtuk neki, hogy "attól, hogy Juve-szurkoló vagy, még lehetsz jó ember”.
Amúgy az is. Szeretjük is nagyon.
Valszeg még most sem hiszi el, milyen szédületes este lett ebből. Pláne, hogy talán az összes könyvet elvitték a népek, amihez aznap hozzá lehetett férni.
Ott állt a sorban többek között a francia foci szakértője, felkent papja, Szabó Christophe, egy másik Szabó, az arsenalos Peet, az AS Romáért szorító Vályi Bence, a szakmából még Haraszti Ádám, a többek között Andrea Pirlo zseniális könyvének (és az Arteta Ágyúsai c. kötetnek) fordítója, Bán Tibor, meg még Kandó Tamás, Sipőcz József és Bognár Domokos is.
Meg rengeteg olasz fociért rajongó ember, idősebbek, fiatalabbak, Baggio-, Neto-feliratú mezben, vagy éppen Vincze névvel ellátott Lecce-trikóban. Milanisták és Real Madrid-osok, Csáki Csaba nyilván interes pólóban (és zakóban!).
Bence elképesztő mértékű és jól megérdemelt szeretetet kapott aznap este. Rutinos újságíró létére még csak elsőkönyves szerzőnek mondhatja magát. Viccelődtünk is, hogy a másik Bencének, a nála jóval fiatalabb Vályinak előbb jelent meg kötete (itt dicsértük a Manchester Cityről írt király cuccát), mint Benitónak. Oké, csak bő félévnyi fórral.
Közös meccsnézés is szerepelt a programban, már bőven tartott a Leverkusen-AS Roma és az Atalanta-Marseille Európa-liga-elődöntő, az első félidő közepén járhattunk, amikor elfogytak a dedikálásra várók, meg a könyvek is.
Az elég izgalmasan alakuló leverkuseni meccs utolsó 20 percét a fentiek egy részéből álló kisebb társaság állva nézte a szabadtéri kivetítő előtt. Peet és Vályi Bence lenyomott egy kisebb Premier Leaket közben a német és az olasz csapatra áthelyezve mondandóját.
Szegény Bence kedvenc csapata 2-0-ra is vezetett Xabi Alonso fenomenális Bayerje ellen, de nem tudta növelni előnyét, a Bundesliga bajnoka nyilván a hosszabbítás utolsó percében kiegyenlített, megőrizte szezonbeli veretlenségét, és továbbjutott a fináléba.
Aztán jött az after, egy asztal körül többek között a szerző és felesége, Melinda, Peet, Vályi Bence, az Útwenger blog egyik alapítója, Lantos Imi, a Hatosblog erőssége, Peresztegi Csilla, egy Feri nevű Juve-drukker, az egyik utolsó dedikálást kérő csávó, aki aztán mindenkit meghívott mindenre, és hozzánk csapódva beszélgettünk vele is éjjel 1-ig a fociról, mi másról.
Repkedtek a régi, nagy meccsek, a Milan 1994-es BL-menetelése, a Benito által látott legjobb olasz csapat által bemutatott teljesítmények, Carlo Ancelotti dicsőítése. Dejan Savićevićtől Marcelo Zalayetán át Vincenzo Iaquintáig terjedt a kitárgyalt focisták skálája, rengeteg röhögéssel.
Azt is megtudtuk a szerzőtől, Filippo Inzaghi miért nem működött úgy a Juventusban, mint később a Milanban. Röviden azért, mert Alessandro Del Piero és Inzaghi nem bírták egymást egyáltalán, nem szerettek együtt játszani, Del Pieróhoz Gianluca Vialli illett jobban, meg David Trezeguet.
Mártha Bencének sokan köszönhetünk rengeteget.
A megboldogult NST-n (Nou San Trafford) ő, Hegedűs Henrik és társaik megváltoztatták itthon a futballról való gondolkodást, és az újságírás nyelvét, a cikkek címadási módszerét (már, ahol, már, akinek, Hegyi Iván, ne nézz ide!).
Bence úgy beszél, ahogy ír, és fordítva. Elképesztő színvonalú újságírói munkásságának betetőzése a Nem futball, calcio! c. könyv (pedig még nem is olvastuk). Ő a magyar sportújságírás Megyesi Gusztávja és Váncsa Istvánja egy személyben.
Bence éveken át volt kollégánk az Eurosportnál, illetve akkor még Hosszabbításnál, minden elfogultságunkkal együtt írjuk mindezeket. Sajnos már vagy négy éve nem tagja a szerkesztőségnek, bazira hiányzik onnan.
Egy az egyben ugyanis pótolhatatlan, mint szívszerelme, Alessandro Del Piero.
Este többeknek felidéztük a Grundon, hogy az eurosportos hétindító meetingekre Bence általában bringával jött, juventusos cuccokba öltözve. Padavanja, Németh Dániel kollégánk pedig Milan-drukker, így a megbeszélések eleje azzal indult, hogy ők megvitatták előttünk, melyikük szeretett klubja volt a nagyobb hülye a hétvégén. Nyilván a másik.
Néhány hónapja Dani jött milanos melegítő felsőben egy szerkesztőségi megbeszélésre, akkor is emlegettük a régi szép időket. Mind a ketten sokat tanultunk Benitótól, a tőle hallott "nem olvastam, de biztos szar”-mondat például időnként azóta is elhangzik mindkettőnktől. A cikk szerzője például ezzel gratulált Benitónak az elkészült művéhez először.
Amikor a héten egyeztettünk Danival, hogy akkor igazából neki kéne írnia hozzánk cikket a könyvről, a brutálisan sokat melózó kollégánk többek között ezzel a mondattal hárította el ötletünket: "hogyan lehet komolyan venni egy olyan focis könyvet, amit Juventus-szurkoló írt?”
Finom utalásféleképpen.
Amikor pénteken ráírunk Bencére, hogy ez az este úgy is megérte nekünk, hogy mi kihagytuk fő sportágunkban, a vízilabdában az FTC-OSC bajnoki elődöntőt, Bence mindezt úgy kommentálta, hogy a meccs "sima volt, mint a babapopsi”. Tipikus.
"Nem hiszek a nemzet-karakterológiában, bár kétségkívül más az élet Nápolyban, mint Londonban. De azért bosszant, ha a vérbő olaszról és a hűvös angolról hallok. Evvel a megszorítással kézenfekvő, hogy egy ország futballjáról az országra magára vonjunk le következtetéseket.
A kultúra az egy: irodalom, tudomány, az utca karaktere, a rendőrök beszédmódja, a lakások berendezése, a nők öltözködése (Magyarországon a férfiak nem öltözködnek, csak ruhát hordanak), az étterem, a foci, az autóvezetési szokások: ez mind egy.
Például az olasz foci, az olyan, mint az olasz regény: nem minden olasz regény jó, de nagyon rossz nem tud lenni. (Itt az olasz vélemények nem mérvadók!) Egy olasz futballista, az is mindent tud. Így születik. Sose csetlik-botlik, legföljebb a második félidőre elfárad. Az olasz kultúrából a magyar ezt a fáradt második félidőt a maga teljes gazdagságában fölfogta. Egy olasznak nem kell tehetségesnek lenni, elég, hogy olasz" – Esterházy sorai ezek A halacska csodálatos élete c. kötetében megjelenő A káprázat országa c. írásából.
Nincs olyan hozzáértő ember, aki többet tudna itthon az olasz fociról, és a meglévő tudását olyan állati jól meg is tudná írni egy könyvben, mint Mártha Bence. Örülünk, (Vincent), hogy EP után vele is jöhet egy utazás a tizenhatos mélyére.
/origin-imgresizer.eurosport.com/2024/05/10/3965391-80502528-2560-1440.jpg)
Hol vár álllott, most könyvhalom - a boldog szerző Mártha Bence © Mártha Bence
Fotó: From Official Website
Csatlakozz az Eurosport magyar nyelvű Viber-csatornájához a legfrissebb sporthírekért, a legmenőbb videókért, játékokért és érdekességekért!
Kapcsolódó témák
Hirdetés
Hirdetés