A Liverpoolt már forradalmasította, de az egész európai focit átformálná egy "unalmas" adathalász

Frissítve 15/11/2023 - 16:59 GMT+1

Ian Graham tíz éven át volt a Liverpool adatelemző csapatának vezetője, ami alatt a klub visszajutott az európai foci csúcsára. Az elemző szerint a munkájukat máshol is utánoznák, de a foci valójában messze van ettől a gondolkodástól, ezen pedig az új amerikai klubtulajdonosok is csak lassan változtatnak. Graham most saját cégével tesz ezért, de őrült elképzelései is vannak a futballforradalomról.

FC Liverpool

Fotó: Getty Images

Hiába van kulcsfontosságú munkájuk, az adatelemzők jelentőségét még mindig kevesen ismerik fel.

Ha azon gondolkodunk, mik manapság a foci világának legmeghatározóbb konfliktusai, alapvetően három dolog jut eszünkbe. Lionel Messi vagy Cristiano Ronaldo a jobb játékos? Szükség van-e VAR-ra a labdarúgásban? Jó irány-e, ha egyre inkább az adatok és statisztikák határozzák meg a játékot?

Most tegyük félre az első kérdést, ahol leginkább a szurkolói logika és a szekértábor-gondolkodás érvényesül, és vegyük észre a hasonlóságot a másik kettőben. Mind a VAR, mind pedig az adatok vezérelte játék esetében az lehet a vita forrása, hogy a szurkolók többsége egyáltalán nem ismeri a ezeknek a folyamatoknak a működését, a hátterét. Így pedig természetes módon ellenséges az újjal, az idegennel szemben.

Premier League

Merre tovább, Liverpool? Zökkenőmentes váltás jön, vagy a Ferguson utáni United útjára lépnek?

24/05/2024 - 18:48

Hogy a VAR esetében mi az oka ennek az információhiánynak, és mit lehetne tenni ellene, arról mostanában elég aktív a diskurzus. Ami az adatok világát illeti, a közbeszédben egyre jobban teret nyernek az olyan figurák, akik ennek fontosságát hirdetik, de komoly probléma, hogy maguk a terület dolgozói és a munka, amit elvégeznek, szinte egyáltalán nincs a nyilvánosság előtt. Így az emberek még az olyan tényleg úttörő figurákat is legfeljebb csak névről ismerik, mint Ian Graham.

Hogy kicsoda? Le merjük fogadni, hogy a többségben most ez a kérdés merült fel. Pedig Graham 2012 és 2022 között tíz éven át dolgozott a Liverpoolnál. Annál a csapatnál, ami ebben az időszakban, éppen elsősorban az adatalapú megközelítésére építve, mindent megnyerve újra Európa topklubjai közé került, és aminek mára Szoboszlai Dominik miatt újabban minden magyar fociszurkoló látens rajongójává vált. Mégsem ismerjük a nevét.

Persze a dolog nem véletlen. Graham a liverpooli évei alatt szinte elérhetetlen volt a sajtónak, így az átlagos szurkolóknak is. Ezért is számít nagy dolognak, hogy egy évvel a tavaly novemberi, váratlan távozása után az ESPN egyik újságírója végre meg tudta szólaltatni őt. Az interjú pedig épp olyan érdekesre sikeredett, mint ahogy arra számítani lehetett.

Az első kérdés, ami felmerült a beszélgetés során, az volt, amit ugyan más hangsúllyal, de alighanem egy átlagos szurkoló is feltenne: ha Graham ilyen meghatározó figura volt a Liverpool sikerében, miért nem alkalmazta azonnal egy másik klub? A válasz meglepően egyszerű: mert az adatelemző nem akarta.

„Néhány Premier League-csapat megkeresett, hogy meg tudnám-e ismételni, amit a Liverpoolnál megcsináltunk. Mindig is a Liverpool volt a kedvenc csapatom, szóval az a munka lényegében az álommeló volt számomra, még ha időnként rémálomba is fordult. Semmi motivációm nem volt arra, hogy ugyanezt máshol is megcsináljam.”

A balhátvéd Andy Robertson a Graham-féle adatelemző csapat egyik legnagyobb találata volt.

Fotó: AFP

Graham ráadásul úgy gondolja, máshol nem is igazán lett volna meg a lehetősége, hogy véghez vigye ugyanezt. Szerinte a klubok többsége még mindig a kapcsolati hálójára építve, tulajdonképpen ad hoc hoz döntéseket, a tudatos tervezés nagyon kevés csapatra jellemző.

Ahhoz, hogy Liverpoolban ez sikerülhetett, számos tényezőnek kellett összeállnia. Egyrészt ott volt a tulajdonosi kör, a Fenway Sports Group, akik a baseballban elterjedt moneyball-filozófiára építve tették újra sikeressé a Boston Red Sox csapatát, így Liverpoolba is kifejezetten ezzel az adatvezérelt gondolkodással érkeztek.

Ehhez pedig jól választottak embereket. A sportigazgatónak kinevezett Michael Edwards nyitottan állt a kérdéshez, a menedzsernek pár évvel később szerződtetett Jürgen Klopp pedig Németországban már hozzászokott, hogy edzőként nincs teljhatalma az igazolások felett. Így működhetett az a koncepció, hogy a Graham és csapata által az adatok alapján javasolt játékosok közül az edző, a sportigazgató és a tulajdonosi kör együtt döntötte el, hogy kit szerződtessen a klub.

„A tulajdonosok komolyan invesztáltak az adatalapú megközelítésbe, ami más csapatoknál nincs így. Tapasztalatból tudom, hogy erre a fentről jövő bizalomra szükség van, különben nem fog működni a dolog.”

Az igazán furcsa, hogy egy évtizednyi liverpooli sikersztori után a csapatok többsége egyáltalán nem vette át ezt a módszert. Graham szerint az általa kapott ajánlatok kimerültek annyiban, hogy csinálja meg ugyanazt, mint tette a Vörösöknél. Az adatelemző úgy látja, ténylegesen mindössze két klub vette át a ’Pool módszerét: a Brighton és a Brentford, akik ennek hála alacsonyabb osztályú csapatból stabil felsőházi PL-együttesekké váltak.

A Brighton lett a liverpooli adatalapú módszer legsikeresebb követője a Premier League-ben.

Fotó: AFP

Graham úgy látja, hogy Angliában még így is messze jobban terjedt el ez az új megközelítés, mint az európai foci más, meghatározó országaiban.

„Akik a focit irányítják, azokat nem érdekli (ez a módszer). Az egójuk és a szakértelmük vezeti a döntéshozatalt. Spanyolország még Olaszországhoz és Franciaországhoz képest is le van maradva. Meglepő módon Németország is, még a Red Bulnál is csak mostanában kezdték el használni az adatokat.”

A helyzet azonban változóban van, méghozzá egy jól látható ok miatt. Az európai fociban egyre több az amerikai tulajdonos, akik hozzák magukkal az üzleti alapú megközelítést és ezzel a kiszámíthatóbb, adatalapú működésre való igényt.

„Általában befektetési bankok, jelenlegi és potenciális tulajdonosi körök keresnek hasonló kérdésekkel, a többségük pedig amerikai. A mi megközelítésünk az amerikai sportkultúra alapja” - mondja Graham.

Az adatelemző szerint ezek a befektetési csoportok szeretnének hasznot látni a beleölt tökéjükért cserébe. Ebből adódik, hogy az általuk megvett klubok lehetőségei legtöbbször szűkösebbek, mint mondjuk a közeli-keleti pénzből felépített, vagy szórakozó milliárdosok tulajdonában lévő csapatoké. Ez kihat a döntéshozatalra is, ami kiszámíthatóbb, mondhatni unalmasabb a gazdagabb riválisokéhoz képest.

„Egy üzletet vezetni sok szempontból elég unalmas. Sok döntés, amit a Liverpoolnál meghoztunk, elég unalmas volt, sokkal szórakoztatóbb lett volna úgy igazolni játékosokat, mint mondjuk ahogy a Chelsea-nél tették.”

Graham és a már említett Edwards jelenleg a közösen alapított Ludonautics nevű cégükkel mégis azon dolgoznak, hogy ezt az „unalmas” megközelítést honosítsák meg egyre több csapatnál.

Ez persze nem azt jelenti, hogy az elemzőnek a legtöbb, kicsit elvont figurához hasonlóan ne lennének szokatlan, merész elképzelései arról, hogyan lehetne forradalmasítani a focit. Graham elgondolása az, hogy a több támadó játszatása jobb eredményekhez vezetne.

Szerinte hasonló, újító megoldások kipróbálására a jelenlegi elképesztően sűrű menetrend mellett a csapatoknak esélye sincs, ugyanakkor ha egy tulajdonos megkeresné, hogy nyitott az 1-2-7-es formációra felépített csapatának tervére, örömmel vágna bele a projektbe.

Persze nem valószínű, hogy ez egyhamar meg fog történni, de Graham és társai enélkül is komoly változásokat értek már el a fociban. Ha pedig még többen ismerik és értik meg a munkájukat, ez a hatás ennél is komolyabb lehet.

Premier League