Az angol válogatott csatárának útja a vodkától a nyomkövetőn át az Eb- és vb-részvételig

"Benyúltam a kék szatyorba, kivettem az első doboz Stellát és kinyitottam." Szokatlan első mondat egy futballistáról szóló könyvben, de ez a nyitósör nyitósor kellőképpen megadja az alaphangot Jamie Vardy önéletrajzához. A haverok, buli, vodka/sör jelszó sokáig érvényes volt az igen mélyről a legnagyobb magasságokig eljutó csatár életében, melynek több eleme inkább elrettentő lehet, miközben csettintünk, hogy így is sikerült neki. 

"Szeretem, aki mögött izgalmas, érdekes, különleges sztori van. Jamie Vardyra például ezért jó gondolni." - nyilatkozta nekünk tavalyi Tesis a világ-interjúnkban Csepelyi Adrienn, akinek idén jelent meg Belemenés címmel egy remek focis könyve. 

Elolvasva a Stuart James segítségével megírt könyvet, teljesen egyetértünk a Népszava Kultúra rovatának vezetőjével. Már az előszó beszippant, sokszor volt olyan érzésünk, mintha egy Guy Ritchie-filmbe csöppentünk volna. Jamie Vardy Sheffield-ben született, azóta is a Wednesday egyik legnagyobb szurkolója. 16 éves korában eltanácsolták a klub akadémiájáról, mert túl alacsonynak és gyengének találták. Gondoljunk bele, ha így döntöttek volna Lionel Messi, Andrés Iniesta, Xavi, vagy Luka Modric esetében is, mennyi világklasszissal lenne szegényebb a labdarúgás és mi magunk is. Vardy kénytelen volt a nyolcadik (!) osztályban szereplő Stocksbridge Park Steelshez szerződni, ahol 2007-ben tudott bekerülni az első csapatba. Három ott töltött évet követően ment át a Northern Premier League-ben (7. és 8. osztály) tanyázó Halifax Townba, 2010-ben. Itt már első szezonjában 27 gólt szerzett, és elnyerte az Év játékosa-címet. A következő idényt már az ötödik vonalban szereplő Fleetwood Townban kezdte, ahol 31 találatával ismét elnyerte az Év játékosa-címet. Itt figyelt fel rá és vitte el az akkor másodosztályú Leicester City, amely 1 millió fontot fizetett érte - ez azóta is átigazolási rekord nem profi ligában játszó játékosért. Két idény alatt feljutottak a Premier League-be, a többi pedig már történelem. 

Olyan mondatot is olvashatunk tőle, hogy "a gondolat, hogy profi labdarúgó legyek, már meg sem fordult a fejemben". De ezen nincs mit csodálkozni, ha a Stocksbirge tarcsiban fizetés nélkül játszott, és mellette pultosként dolgozott, hogy meg tudjon élni. Aztán maximum heti 120 fontos kapott a fociért. De volt ácssegéd és négy és fél éven át a Trulife-gyár alkalmazottja, ahol szénszálas protéziseket gyártott. Az Anvil kocsmacsapatában futballozott mellette, mert "ez volt az életem - foci, foci és foci." 20 évesen verekedésért felfüggesztett börtönt, házi őrizetet és nyomkövetőt kapott. Így is pályára léphetett. "Az ellenfél játékosai sem szálltak rám, mivel nem is nagyon figyeltek fel a nyomkövetőmre - az úgy nézett ki, mintha a sípcsontvédőm része lenne. Egyszer fordult elő, hogy egy srác, aki ismerte az egyik haveromat, bekiabált a társainak a kispadról: 'a bokáját rúgjátok, nyomkövető van rajta!' Utána rám nézett, én visszanéztem, aztán röhögtünk egy nagyot és ment tovább a mérkőzés. Ami azt illeti, bizonyos szempontból nem is volt rossz, hogy a meccsen rajtam volt a kütyü, mert védte a bokámat a kisebb rúgásoktól."

2011 nyarán már a hatodosztályú Halifax Town csapatában játszott, ahonnan 150 ezer fontért vette meg a Fleetwood Town. Itt napi három Monster energiaitallal pörgette fel magát, de orvosi tanácsra leállt vele. Inkább áttért a Red Bullra. Miközben imádott a McDonalds'-ban is enni. 2012 májusában lett a Leicesteré, amely akkor három osztállyal feljebb, a Championship tagja volt. Vardy lett az első, Football Legaue-n kívülről - ahol összesen kilenc évet töltött - érkező 1 millió fontos játékos. A bulizós életvitele kezdetben még megmaradt, a 26. születésnapján úgy 30 embert hívott át magához. "A buli vége felé rakétákat lődöztünk a levegőbe, és tojásokat dobáltunk a járdára az erkélyről. Nem hiszem, hogy a szomszédjaim oda voltak érte, de Mario Balotelli biztosan büszke lett volna rám."

A Vardyról szóló kötetet tavaly nyári Tesis a világ-interjúnkban Lévai Balázs  is nagy kedvvel ajánlotta figyelmünkbe, így foglalta össze az olvasottakat:

Harry Kane 19 éves volt, amikor Vardy csapattársa lett, "alig játszottunk együtt az alatt a három hónap alatt, amit a klubnál töltött." Nos, azóta mindhárman angol válogatottak lettek, Kane jelenleg a Háromoroszlánosok csapatkapitánya és egyetlen világklasszisa, aki per pillanat versenyben van a világbajnokság gólkirályi címéért is. Vardy is ott van a keretben, ahogy megjárta a 2016-os Európa-bajnokságot is, ahol Wales ellen gólt is szerzett. 

Vardy olyan részleteket is elárul nekünk, hogy a Leicesterbe igazolása után rákapott a snüsszre, ami egy dohányőrleményt tartalmazó tasak, melyet a fogínyhez kell tenni úgy tíz percre. "Segít ellazulni", írja. Ennél is korábbi szokása, hogy "mindig tartottam otthon egy háromliteres vodkásküveget, melybe egy csomó Skittles cukorkát szórtam. Amikor teljesen feloldódtak, újabb drazsékat küldtem utánuk, de volt egy fontos szabály: csak pirosat és lilát, mert a narancssárga, a zöld és a citromsárga nem ízlett. A folyamatot így ismételgettem egészen odáig, míg vagy húszcsomagnyi cukorka fel nem oldódott az italban. Ettől a vodka elveszíti a fanyar ízét, és teljesen olyan, mintha Skittles cukorkát iszogatnánk. Esténként, amikor unatkoztam egymagamban, töltöttem egy pohárral, és elszürcsöltem." Aztán állandó szokása lett, hogy megiszik egy pohár portóit a meccsei előtti este. Egyszer pedig hét sör elfogyasztása után tudott mintát produkálni egy meccsét követő doppingteszten. Ahogy már a könyv első mondatában is olvashatjuk, a sör amúgy is meghatározó Jamie Vardy életében, a 2010-es világbajnokság angol-német meccsén például Frank Lampard meg nem adott góljánál a tévéjéhez vágta a sörét. Idén erre nincs lehetősége, mert már ő is ott van a nyolcaddöntős angol válogatottban. A Van-e nálatok alkohol?- kérdésre ő egy hatalmas igennel válaszolhatott sok éven át, főleg, miután otthon is kialakított egy bárt. 

Megismerhetjük az általa az élete meccsének nevezett, a Manchester United felet aratott 5-3-as győzelem történetét, amelyet egy góllal és négy assziszttal zárt. Ez volt egyébként az első mérkőzése kezdőként a Premier League-ben. Az első válogatott meghívó sztorijának leírása is nagyon érzékletes, ahogy az általunk is kedvelt Boring James Milner Twitter-oldal említése is. 

A Leicestert óriási meglepetésre bajnoki címig kormányzó menedzser, Claudio Ranieri nagyon szép szavakat kap Vardytól, ahogy az azóta a labdaszerző középpályások egyik legjobbjává váló N'Golo Kanté is. Legkeményebb ellenfelének az MU védőjét, Chris Smallingot nevezte meg, aki - vele ellentétben - nem került be az angol válogatott vb-keretébe. Szintén a Manchester Unitedhez köthető az a rekord, amit Vardy megdöntött. Zsinórban 11 PL-meccsen szerzett gólt, ezzel pedig az MU csatára, Ruud van Nistelrooy csúcsát adta át a múltnak. A holland támadó Twitteren és személyesen is gratulált az angolnak. Első kézből tudhatjuk meg, hogyan lett bajnok a Leicester 2016-ban, Vardy úgy foglalta össze a lényeget, hogy a jó csapatszellem és az önbizalom volt a sikerük kulcsa. "Egyszerűen csak kimentünk a pályára, élveztük a játékot, és hogy úgy mondjam, magasról tettünk rá, ki is éppen az ellenfél."

Első válogatottbeli gólja igen emlékezetesre sikeredett, de hát ez már csak így van, ha Vardy pályafutását végignézzük. A világbajnok Németország otthonában "három perccel a beállásom után a szélvészgyors Nathaniel Clyne megindult a szélen, lehagyta a védőjét, és beadta a labdát a kapu elé. Én ezzel egy időben középen leváltam a középhátvédről, Antonio Rüdigerről. A labda egy kicsit mögém érkezett, úgyhogy az egyetlen lehetőségem az volt, ha kapásból kapuba sarkazom. A mozdulat nem is sikerülhetett volna tökéletesebbre: a labda Manuel Neuer mellett a rövid sarokba vágódott." Azon a meccsen nem mellesleg Harry Kane is gólt lőtt. 

A Balotellit említő mondathoz hasonlóan nagyon szerettük ezt is egy klubmeccsével kapcsolatban: "Egyetlen hely kínálkozott lövésre, ezért kihúztam magam, hogy a lehető legjobban hasonlítsak Thierry Henryra, majd szépen betettem a labdát a hosszú sarokba." Elképesztő küzdeni akarásáról, játékkedvéről pedig az alábbiak tanúskodnak: "Sorozatban 45 Premier League-mérkőzésen léptem pályára kihagyás nélkül, mely időszak alatt eltört a csuklóm, fájdalomcsillapító injekciókat kaptam az ágyékomba, és még egy műtéten is átestem."

Minden korábbi sérülésére, mellőzésére, az őt ért jogtalan kritikára gyógyírt jelenthetett aztán a Leicester 2016-os angol bajnoki címe. 2016. május 2-án, ha a Chelsea pontot rabol a Tottenhamtől, bajnok a City. Jamie Vardy was having a party. A klub csatára közös meccsnézős bulit szervezett a házába arra az estére, melyről remek beszámolót olvashattunk a csapat osztrák védője, Christian Fuchs jóvoltából. Vardy is megírta a saját szemszögéből: "A házunk szinte beleremegett az euforikus ünneplésbe. Sikerült azt, amit mindenki elképelhetetlennek tartott. Megcsináltuk! Hogy ez volt-e a valaha volt legnagyszerűbb történet, azt nem tudom, de bizonyosan ez volt a legnagyszerűbb érzés - a Premier League bajnokának lenni olyan társakkal, akik bármit megtennének a másikért."

Vártuk, mikor bukkan fel a könyvben a remek Kasabian zenekar, amely leicesteri, és sokszor felbukkant a nevük két éve is. A 282. oldalon találkozhatunk velük. "Ez volt az a nap, amely rengeteg embernek csalt mosolyt az arcára. A telefonomat elárasztották a gratuláló üzenetek, köztük a Kasabian gitárosától, Serge Pizzornótól, aki nagy Leicester-drukker és személyesen is jól ismerem: 'Köszönet a szép napokért, testvérem' - írta." A város csapatának aranyérmet köszöntő ünnepségén, a nyitott buszos felvonuláson közel negyedmillió ember várta Vardyékat, természetesen a Kasabian is fellépett az eseményen.

Az Epilógusból kiderül, hogy bár Jamie Vardy és családja már iskolát is keresett Londonban a gyerekeinek, mégsem fogadta el az Arsenal hívását és maradt a Leicesterben. Azóta is ott játszik és olyan parádés gólokat szerez, mint tavaly ősszel a Spurs ellen, amelyet Gazdag József, a kitűnő futballszakíró így jellemzett: "Vardy-féle munkásbalett a Tottenham ellen: ez volt az egykori gyári melós 100. bajnoki gólja."

A 2016-os Eb után az idei vb-n is bekerült az angol keretbe, és már pályára is lépett a nemzeti együttesben a tornán, pedig még csak hat éve profi labdarúgó. Meseszerű története tovább folytatódik.