Menni vagy maradni, az itt a Vardy

A szigetországi sajtó (Zlatan Ibrahimovic mellett) napok óta azzal van tele, hogy vajon a Leicester Cityvel parádés szezont futó, az angol válogatott Európa-bajnoki keretében is ott levő Jamie Vardy elmegy-e az Arsenalba, vagy marad-e a bajnoknál. Az Ágyúsok a hírek szerint kifizetnék a 20 millió fontos kivásárlási árát, de a támadó még nem döntött, hogyan tovább. Röviden igyekeztünk összefoglalni az érveket, amelyek a maradása és amelyek a távozása mellett szólhatnak.

A Rókák részben azért tudták óriási meglepetésre megnyerni a Premier League-et, mert tökéletesen megtestesítették az "egy mindenkiért, mindenki egyért" elvet. Ahogy azt a szezon végi, közös ünneplésből is láthattuk, fantasztikus, ritkán látható kötelék alakult ki a szezon folyamán a játékosok között, és Vardy is feltette magának és másoknak is azt a kérdést, hogy megéri-e ezt a közösséget otthagynia.

"Most nyertük meg a bajnokságot, jövőre a Bajnokok Ligájában fogunk játszani, ráadásul boldog is vagyok itt. Elmondtam már korábban is, de most is elmondom, tényleg olyanok vagyunk egymásnak, mint a testvérek. A csapatunk nem arról szól, hogy edzés után beülünk a kocsijainkba és hazamegyünk, aztán majd másnap találkozunk, hanem folyamatosan beszélgetünk, elmegyünk együtt enni, stb. Azt hiszem, ez az, ami elvezetett minket ehhez az eredményhez. Sokan sok nevet be fognak dobni a nyáron, ki távozhat, ki érkezhet, de én nagyon remélem, hogy a mostani együttes együtt marad, és közösen tudunk belevágni az új kalandba, a Bajnokok Ligájába" - mondta a csatár május közepén egy szponzori eseményen.

Azzal, hogy 24 gólt szerzett a Leicester első bajnoki címét jelentő szezonban, már most a Rókák történelemkönyvének első oldalaira kívánkozik a neve. Most viszont jön a BL, és a címvédésre tett kísérlet, szóval akad bőven újabb kihívás előtte jelenlegi állomáshelyén is. Ha úgy dönt, visszautasítja az ajánlatokat, és inkább marad Leicesterben, hogy megpróbálja még több sikerhez hozzásegíteni a csapatot, a tekintélye és az öröksége még magasabbra hághat. A szurkolók már így is imádják, és úgy tűnt, ő is imádja a szurkolókat.

"Elképesztő, amit a szurkolóknak jelentett ez a bajnoki cím, mindenki láthatta, hányan vonultak ki a város utcáira ünnepelni, hányan lógtak a háztetőkön, az ablakokban, és mindenhol. Micsoda nap volt!" - summázta a győzelmi parádét a válogatott csatár.

Nagy kérdés, hogy ha elmegy az Arsenalhoz, ott milyen szerepet szán neki Arsene Wenger, illetve az ő játékstílusa mennyire illeszkedne az Ágyúsokéba. A Leicester minden korábbi bajnoktól eltérő taktikát alkalmazva úgy nyerte meg a bajnokságot, hogy feladta a labdabirtoklást és villámgyors kontrákkal operált. Ennek a játékrendszernek kulcsfigurája volt Vardy, az elképesztő gyorsulásával és sebességével képes volt bármelyik védelmen pillanatok alatt áttörni - a csapat egyértelműen köré épült, arra, hogy ezt kihasználják.

Ezzel ellentétben az Arsenal sokkal inkább a labdabirtoklásra alapozza a játékát, letámadja az ellenfeleket már az ő térfelükön, hatalmas nyomást helyezve rájuk. Nagy kérdés, Vardy illene-e ebbe a rendszerbe, mindenesetre az, hogy nagyon jó százalékkal lövi be a helyzeteit, nagyon csábító lehet Wenger számára. Persze egyáltalán nem biztos, hogy játszana, hiszen Olivier Giroud és Theo Walcott is ott vannak a középcsatár szerepére, a szélen pedig, ahol esetleg még számításba lehetne venni, Alexis Sánchezzel, Walcottal, Joel Campbellel, valamint Alex Oxlade-Chamberlainnel is meg kellene küzdeni a helyéért...

Ha valaki azt mondja, hogy Vardy egy "nagy klubhoz" szeretne igazolni, a Leicester-szurkolók manapság csak legyintenek, és azt mondják, mindenki nézzen rá az előző évi végeredményre, amikor pontosan tíz pont volt a különbség a Leicester és az Arsenal között a tabellán. Persze ez szép és jó és jól hangzik, csak ami a Leicesternek maga volt a csoda (és itt most a BL-helyezésre gondolunk), azt az Arsenal lassan 15 éve rutinból szállítja. Egy olyan játékos számára pedig, aki néhány éve még egy ligán kívüli csapatban focizott, az Emirates-t mondani hazai pályájának maga lenne a megvalósult álom. Az Arsenal nem csak Anglia, hanem Európa egyik leggazdagabb klubja, és 29 évesen nem biztos, hogy még egyszer lesz ekkora lehetősége egy ilyen együtteshez szerződni. Nagyobb fizetés (bár a Leicester is emelne a pénzén), biztosabb háttér, folyamatos BL-indulás, (papíron) nagyobb esély a bajnoki címre - ezek mind-mind vonzó tényezők lehetnek az angol számára, aki már a válogatottban is megmutatta, készen áll a nagyobb feladatokra.

Az Arsenal esetében mondjuk pont ezt felhozni indokként elég meredek, hiszen a csapat több mint tíz éve nyert utoljára bajnoki címet, igaz, FA-kupát kettőt is elhódítottak ez idő alatt. Azt azonban látni kell, hogy a Chelsea, a Manchester United, a Manchester City és talán a Liverpool sem lesz még egyszer olyan kutyaütő, mint amilyen ebben az idényben volt - erre ha más nem, a csapatok edzői is garanciát jelentenek. És akkor ott van még a Tottenham...

Minden idők egyik legkeményebb és legkiegyensúlyozottabb Premier League-idénye vár az angol klubokra, amiben nem biztos, hogy a Leicesternek még egyszer osztanak lapot. Az Arsenalnak sem biztos, de az esélyük nagyobb rá.

Ugyan Claudio Ranieri, a Leicester menedzsere mindent megtesz azért, hogy az idei sikercsapat magját megtartsa még legalább egy évig (szeretné, ha játékosai nála tapasztalnák meg a BL-érzést), ez minden lesz, csak könnyű nem. Márpedig, ha az idei siker három fő letéteményeséből a másik kettő (Riyad Mahrez, akinek a maradására az ügynöke szerint ötven százalék esély van, illetve N'Golo Kanté, aki az Eb-n a házigazda franciákkal még dobhat egy jó nagyot az értékén) elmegy, akkor Vardy könnyen egyedül maradhat. Társak nélkül pedig hiába villámgyors, ha nem kap megfelelő labdákat, nem fog gólt lőni sem. Akkor pedig vélhetően nagyon bánni fogja, hogy nemet mondott egy gigaajánlatra.