Eltékozolt tehetség-e Paul Pogba?

Paul Pogba már fiatalon sem számított egyszerű esetnek. A szélesebb közönség valószínűleg 2012-ben találkozott először a nevével, amikor – még tulajdonképpen utánpótlás játékosként – kisebb balhé alakult ki az új szerződése körül. A Manchester United szeretett volna hosszabbítani a tehetséges középpályással, aki a felnőttek között is bemutatkozhatott, de a játékos ügynöke, Mino Raiola nem könnyítette meg a tárgyalásokat.

"Van egy-két ügynök, akit egyszerűen nem szeretek, és Mino Raiola közéjük tartozik" – mondta Sir Alex Ferguson egy 2015-ös interjúban. "Pogbával hároméves szerződést kötöttünk egyéves opcióval, amit szándékunkban állt aláírni. De aztán hirtelen megjelent Raiola, akivel már az első tárgyalás kudarcba fulladt. Olyanok voltunk, mint a tűz és a víz. Onnantól befellegzett nekünk, mert Raiola maga mellé állította Pault és a családját, a játékos pedig aláírt a Juventushoz."

Pogbát nagyon sok kritika érte Angliában, és talán jogosan, azzal azonban nehéz lenne vitatkozni, hogy a karrierje szempontjából tökéletes döntést hozott. Ferguson a bajnoki címmel végződő 2012/2013-as szezont követően visszavonult az edzősködéstől, amely a Manchester United hosszan elhúzódó – és mind a mai napig tartó – válságát eredményezte. Manapság a Juventus sincs sokkal jobb passzban, 2012-ben azonban egyértelműen felfelé ívelő pályán volt.

A francia játékosnak Torinóban is várnia kellett arra, hogy nagyobb szerepet kapjon, de már az első szezonjában fontos játékosnak számított. Antonio Conte 18-szor tette be a kezdőbe a bajnokságban – ami a félelmetesen erős Pirlo-Marchisio-Vidal trió mellett nagy dolog volt egy 19 éves játékosnál – a 2013/14-es idényben pedig már ő volt a középpályás hármas egyik fix eleme. Andrea Pirlo, Arturo Vidal, Paul Pogba – a Serie A mezőnyének esélye sem volt egy ilyen Juventus ellen.

Pogba a torinói időszakában szinte értelmezhetetlen számokat hozott. Egy box-to-box nyolcashoz képest rendkívül gólerősnek számított (már a legelső idényében betalált ötször, a következő három évben 23 bajnoki gólt tett hozzá), és az előkészítések terén is a csapat egyik legjobbja volt (négy szezon alatt 23 gólpassz). Ezek a számok azonban még mindig nem írják le eléggé, miért gondolták sokan azt, hogy csak idő kérdése, mikor kerül hozzá az Aranylabda.

Miközben Pirlo a technikájával és a játékintelligenciájával emelkedett ki, Vidal elsősorban a kemény munkával és a fizikumával vált Conte egyik kedvenc futballistájává. Pogbában mindkét játékos erényei megtalálhatóak voltak: a kreativitás terén a legjobb irányító középpályásokkal is felvette a versenyt, csak épp az ő zsenialitását egy védekező középpályás testébe csomagolták. 2013 és 2016-ban Pogba állt a legközelebb ahhoz, amit tökéletes középpályásnak nevezhetünk.

Volt akkoriban egy ki nem mondott alapszabály a Juventusnál: aki menni akar, az mehet. Így aztán, amikor 2016-ban Pogba iránt a világ leggazdagabb klubjai kezdtek szaglászni, és a francia sztár nyitott volt a váltásra, csak az volt a kérdés, mennyi pénzt tudnak begyűjteni érte. Giuseppe Marotta végül alaposan megizzasztotta a Manchester Unitedet, és elégedetten dörzsölhette a tenyerét a 105 milliós profit láttán, de valószínűleg az Old Traffordon sem érezték úgy, hogy rossz üzletet kötöttek.

Az MU besült igazolásait tartalmazó, nem annyira rövid listán szerepelnek sokkal nagyobb és egyértelműbb lehúzások, Pogba pedig eleget törlesztett az árából ahhoz, hogy ne tekintsük befuccsolt transzfernek. Az azonban tagadhatatlan, hogy egy korszakosnak gondolt játékostól – aki Torinóban tényleg olyan szinten játszott, ami a középpályások új minőségének tűnt – kevés volt az az örökség, amit a nagy visszatérése során alkotott.

Torinóban a négy év alatt négy bajnoki címet nyert (kétségtelenül kevésbé versenyképes környezetben) és 2015-ben BL-döntőbe jutott a Juventusszal, Manchesterben azonban csak két trófeához járult hozzá: 2017-ben az Európa-ligát és a Ligakupát sikerült behúzniuk. (Amit Ferguson aligha nézett jó szemmel: egy olyan csapattal, amelyben hemzsegtek a Mino Raiola által menedzselt játékosok.)

A francia játékos oroszlánrészt vállalt az EL-sikerből – bekerült a szezon legjobb csapatába is – a manchesteri időszakát azonban többnyire a csalódások jellemezték. Pogbát egy kultúrát meghatározó – sőt: azt megváltó – igazolásnak szánták, erre a szerepre azonban alkalmatlannak bizonyult. Időnként bizonyította, mennyire remek játékos, egyénileg a 2018/19-es szezonja is remekül alakult a 13 bajnoki góllal, a közeg azonban lassacskán őt is maga alá temette.

Pogba példája tökéletesen szemlélteti, mennyire fontos minden labdarúgó életében, hogy a megfelelő környezetben játszhasson. Torinóban a világ egyik legjobban menedzselt klubjában futballozott, vezérek és győztesek társaságában, egy példátlan sikerszéria legelején. Manchesterben pedig a fejetlenség, a szervezetlenség és az átmeneti megoldások fogadták, csak épp még nagyobb elvárások és teljesíthetetlen küldetések mellett.

A francia játékos népszerűségi indexe azt is megérezte, hogy időszakosan Manchesterben is megvillantotta a zsenijét, voltak hibátlan mérkőzései és fantasztikus sorozatai, a kiegyensúlyozottság terén azonban meg sem közelítette a torinói időszakát. A jelenség részben a közegnek tudható be: Pogbával sokszor kísérleteztek az edzői, és rendre ugyanazt a konklúziót voltak kénytelenek levonni: vagy a védelem elől, vagy a kapu elől hiányzik a francia középpályás.

A stabil játékrendszer, játékstílus és szerepkör hiánya aligha segített, hogy megfelelően kibontakozzon, ám a hullámzásban ő is vastagon benne volt. A 2018-as világbajnokságon nem csak a francia válogatott, de az egész torna egyik legjobb teljesítményét nyújtva megmutatta, hogy ha kellően motivált, akkor tényleg pokoli nehéz határt szabni a játékának. Erre a Manchester United akkori edzője, José Mourinho is utalt.

- jelentette ki a portugál.

Mourinho nyilatkozatából hiányzik némi önreflexió, valamire azonban alighanem rátapintott. A környezet – és itt jön képbe az edzői felelőssége, amit a portugál elhárítani igyekezett – sokat számít, Torinóban ő is sokkal egyenletesebb teljesítményt nyújtott. Lehetséges, hogy a pályája elején még éhesebb volt a sikerre. Vagy talán a Juventus győztes kultúrája tartotta fenn az érdeklődését. Az sem kizárt, hogy a csúcsra érés érzetét már attól megkapta, hogy a világ egyik legdrágább játékosa lett.

Ha Pogbát abban a reményben igazolták, hogy a győztes kultúrát is hozza magával, akkor egyértelműen rossz lóra tettek. Nem tudta úgy inspirálni a társait, ahogyan azt várták volna, idővel pedig maga is beleszürkült a Manchester United mindenféle inspirációt nélkülöző közegébe. Nem Pogba volt az egyetlen, akinek náluk hunyt ki időszakosan vagy végleg a csillaga, de mind közül ő volt a legnagyobb sztár. A 105 milliós céltábla.

Talán már a gyakori sérülések is ennek a nem optimális állapotnak voltak köszönhetőek. Az Olaszországban töltött négy éve alatt 14 mérkőzést kellett kihagyna, Manchesterben viszont minden szezonra jutott egy-egy hosszabb kihagyás. A boka- és a combhajlító-sérülések idővel krónikus problémává váltak, ami miatt már Manchesterben felmerültek a kérdés, lesz-e még belőle teljes értékű futballista valaha.

A választ részben megkaptuk a Juventusnál, ahova 2022-ben – ismételten átigazolási díj nélkül – írt alá. A második torinói időszakában már csak nyolc mérkőzésen tudott pályára lépni, így a rossz gazdálkodás terhét nyögő klubvezetők alighanem felsóhajtottak a Juventus székházában, amikor kiderült, hogy megbukott az egyik doppingvizsgálaton, és hosszas huzavona után sikerült felbontani a szerződését.

Pogba négyéves eltiltását a Nemzetközi Sportdöntőbíróság 18 hónapra mérsékelte, melynek értelmében 2025 márciusában lejárt a büntetése, azóta szabadon igazolható. A francia játékost több csapattal szóba hozták, és a Monaco végül szerződést kínált neki, amit szombaton – két kitörő sírás között – alá is írt. Látszik, hogy tényleg nagyon mélyen járt az elmúlt két évben, mint ahogyan az is, mennyit jelent neki a visszatérés lehetősége.

2016 ikonikus hashtagkampánya, a Manchesterbe való visszatérésre utaló #Pogback most egészen más megvilágítást kap. Ma már nem egy sztárként visszatérő, tékozló fiú történetéről mesél, hanem egy sokat elért, de a teljes potenciálját ki nem aknázó srác kétségbeesett kísérlete arra, hogy kihozzon még magából néhány emlékezetes, de legalábbis értékelhető szezont. És talán egy világbajnokságot, ha minden csillag szerencsésen áll.