Pogba sötét időszakon van túl, de mostantól keményen dolgozik, hogy ott legyen a 2026-os vb-n

A francia középpályás pályafutása nagy veszélybe került, amikor kiderült: fennakadt az egyik doppingvizsgálaton. Pogbát az első körben négy évre meszelték el, az ítéletet azonban a CAS nemrég 18 hónapra módosította, ami azt jelenti, már a közeljövőben visszatérhet. Ha minden a tervek szerint alakul, decemberben már edzésbe állhat, márciustól pedig újra játszhat – az viszont még nem tisztázott, hol teszi ezt meg.

Egyelőre a Juventusnál nem számolnak vele, ha a klub vezetőségén múlik, akkor szerződést bontanak a játékossal, hogy megszabaduljanak az évi tízmillió eurós szerződésétől. Ez azonban még a jövő zenéje, jelenleg csak annyit tudunk biztosan, hogy Pogba optimistán készül a visszatérésre. A L’Equipe-ne adott interjúban elmondta, hogyan élte meg az eltiltás alatti hónapokat, és azt is kifejtette, milyen célokkal vág neki pályafutása utolsó szakaszának.

Elég kilátástalan volt a helyzet, bonyolultnak tűnt az út. De aztán kiderült az igazság, és felcsillant a fény.

Készenlétben álltam. Nem rajtam múlt. Zavart voltam, hirtelen nem is tudtam elhelyezni magam. Ha eltiltanak, mindent elvesznek tőled, az összes feladatod. Olyan érzés volt, mintha nem lennék futballista, mintha szünetet tartottam volna. Persze úgy éreztem, hogy az vagyok, de közben ott volt ez az egész szitu.

Nagyon is.

Naná! Ha épp átjött az egyik barátom, fogtuk a labdát és kimentünk játszani. A futball iránti szeretetem nem változott meg. Sőt: csak még nagyobb lett. Most jobban értékelem, hogy focizhatok. Állandóan meccseket néztem. Elemző lettem (nevet). De komolyan: valóban sok meccset láttam. A foci folyamatosan változik, ráadásul nagyon gyorsan, tehát tanulni akartam. Elemeztem a találkozókat, a mostani csapatomat, a válogatottat, hogy tudjam, mit kell jobban csinálnom, ha visszatérhetek.

Lamine Yamal. Sokkolt, amikor megtudtam, hogy az Európa-bajnokság alatt leckét kellett írnia. Ami persze nagyszerű! Mindenki arról álmodozik, amit ő elért. Nagyon örültem neki, annak már kevésbé, hogy a Franciaország elleni elődöntőben is betalált, de a sztorija nagyon jót tesz a labdarúgásnak.

Vagy tíz évet öregedtem. Megtapasztaltam, milyen valójában az élet. Folyamatosan változik. Az emberek már nem úgy tekintenek rád. Nem kapod meg ugyanazokat az üzeneteket, ugyanazokat a hívásokat. A fontos dolgokra koncentrálsz.

Fúúú (gondolkodik). Igen. Igen. Ki számít barátnak? Ez egy nagy szó: barát. Ma már tudom, hogy vannak olyan barátaim, akik azért szeretnek, aki vagyok, és nem azért, amit a közösségi oldalakon vagy a reklámokban látnak rólam. Látod, kik azok, akik a dicsőséges és a zűrzavaros időszakban egyaránt gondolnak rád. Ez segít felnőni. Amúgy ezt nem tartom rossz dolognak, ellenkezőleg, pozitívan fogom fel. Így megláthattam, mivel állok szemben. Több időt töltöttem a családommal, a gyerekeimmel, akiknek igazán az apjuk lehettem. Focistaként nincs erre időd. Ha megmaradt bennem a motiváció és az erő, az a feleségemnek, a gyerekeimnek és a családomnak köszönhető, mert végig mellettem álltak.

Hogy hibáztatok-e? Most itt ülök előtted, nyugodt vagyok. Hat hónappal ezelőtt azonban nem ez volt a helyzet. Volt, amikor dühös voltam. Azt gondoltam: ez nem én vagyok. Ugyanakkor nekem is megvan a felelősségem, amit szintén szem előtt tartok.

Általánosságában igen, és nem csak a doppinggyanúval kapcsolatos ügyben. Az egyik hibám, hogy túlságosan nyitott voltam. Megbízol azokban az emberekben, akiket kedvelsz, akik profik. Ilyenkor arra gondolsz: „minek ellenőrizzem újra, ha már egyszer le lett ellenőrizve?” De ettől függetlenül senkire sem voltam mérges. Nem szívesen mennék végig újra a procedúrán, de megtartom azokat a gondolatokat, amelyek érettebbé tettek.

Igen. Nem. Nem én csináltam. Nem volt szándékos. Van, amiről azt mondod, hogy soha nem fog megtörténni, mert ez igazán nem én vagyok. Mindig is profi és átlátható voltam.

Vagy egy szakemberben. Ami azt illeti: rájöttem, hogy még a profik is követhetnek el hibákat.

Megérteni azt, hogy miért történik ez velem. Hit nélkül ez nehéz, mert azon jár az agyad, mikor ér már véget. Ha viszont megvan a hited, akkor tudsz hinni valamiben, amit nem feltétlenül látsz. Nekem ez segített talpon maradni.

Úgy edzek, mintha a klubnál lennék. Azzal a különbséggel, hogy nem vagyok ott (mosolyog). Mostanság sokat utaztam, tartottam egy kis szünetet, hogy lélegzethez jussak. Mindez segített kiszakadni a mókuskerékből. Edzenem azonban kellett, amit meg is tettem. Anélkül dolgoztam, hogy tudtam volna, mit tartogat a jövőm, vagy hogy láttam volna a célegyenest. Most már látom, ami mindig ad egy kis extrát. Tudom, hogy fel kel készülnöm arra, hogy a csapattársaimmal edzhessek.

Egyértelműen fájt. Ez azt jelentené, hogy már befejeztem, nem vagyok futballista, véget ért a karrierem. Nem hinném, hogy így értette. Most ő a Juventus edzője, de még nem volt rá alkalmam, hogy személyesen, szemtől szemben találkozzak vele.

Miért ne? Ha lehetséges, akkor igen. Egyelőre azonban él a felfüggesztésem, jogi értelemben vannak dolgok, amiket nem tehetek meg. Utána viszont szerintem beszélni fogunk. Bármi is történjen, a Juve játékosa vagyok. Nem gondolok arra, mit mondott. Tovább fogok dolgozni, mert újra futballista szeretnék lenni.

Nagyon megérintett. Értékelem, hogy az edzőm kiállt mellettem, hitt bennem. Nagyon jóban vagyunk. Nyitott voltam, elmondtam neki, mi történt, az igazságot. Deschamps volt az egyik ember, aki segített nekem. Voltak mások is, például Didier Drogba. Beszéltem Zlatannal és Cristianóval is. Ők tudják, milyen ember vagyok. Azt mondták, hogy fel a fejjel.

Egy valóra vált álom a vébén játszani. Voltam már ott, nyertem is már világbajnokságot. Ezt azonban ki kell érdemelni. Márciusban lesz másfél éve annak, hogy utoljára hivatalos meccset játszottam. Keményen fogok melózni azért, hogy visszaszerezzem a helyem. Természetesen ott van a céljaim között, hogy visszakerüljek a francia nemzeti csapatba, de reálisnak kell lennem.

A múlt alapján nem.

Éspedig?

Ott volt még André-Pierre Gignac is, nem?

Viszont válasz a kérdésedre: nem, nem kell európai klubnál játszanod, hogy válogatott lehess.

Ő ilyen. Nyilván ezt viccből mondta, pontosan tudja, hogy szerződésem van a Juventusnál. A karrieremet végigkísérték azok a pletykák, hogy a PSG-hez vagy a Real Madridhoz igazolok, nincs ebben semmi új. Profi vagyok, és tiszteletben tartom a szerződésemet.

Természetesen. Ki csinál szupersztárt egy játékosból? Ez azon múlik, mit mondanak az emberek, és mit hoz ki belőlük a média. Nem rajtad múlik, neked csak alázattal kell csinálnod, amit szeretsz. Az emberek státusszal ruháznak fel, talán nagyon magas polcra helyeznek, ám hamar lefokozhatnak. Ezzel tisztában kell lenni.

Lehetett volna hamarabb a műtét, de az is előfordulhatott volna, hogy egyáltalán nincs operáció. Ez sok mindenen múlik. A mi lett volna ha az egész világot újraírhatja. Való igaz: játszani szerettem volna a világbajnokságon. Ez a része nagyon fáj. Csakhogy a sérülést nem lehet megtervezni, mint ahogyan a felépülést sem. Beszéltem az edzőmmel, és nyíltan megkérdeztem tőle, akkor is behívna-e, ha nem lennék 100%-os. Azt felelte, hogy nem valószínű, mert nem akarja elvenni a helyet azoktól, akik megérdemlik a behívót. Ilyenkor őszintének kell lenned, és én az is voltam. Elmondtam neki, nem hiszem, hogy időben felkészülök, meccsekre és ritmusra lett volna szükségem.

Ugyanez. Most is ember. Jól érzi magát. Természetesen megváltozott. Apa lett, van egy csodálatos családja, próbálja kihozni a legtöbbet a helyzetből.

Szerintem most még inkább. Ezeket a történeteket lenyűgözőnek tartják. Olyan, akár a hullámvasút. Az emberek ilyenek: nem szeretik, ha minden szép és rózsás, de azt sem, ha túlságosan sötét. Azt viszont szeretik, ha folyamatosan változik, mert ez mutatja meg igazán, milyen az élet. Vannak jó és rossz pillanatok, amivel az emberek azonosulni tudnak.

A pénz. A hírnév. A kapcsolatok. Valójában az a legnagyobb veszély, hogy nem találod meg azokat az embereket, akik megvédenek és igazán melletted állnak. Akik nem használnak ki. Manapság egy futballistának arra van a legnagyobb szüksége, hogy tisztességes emberek vegyék körbe őket.

Forrás: L’Equipe