9 új tehetség a francia bajnokságból, akire érdemes figyelni

Szinte napra pontosan egy éve gyűjtöttük össze a francia bajnokság 11 legnagyobb tehetségét. Itt volt az ideje frissíteni a listát.

klubja: Monaco

poszt: belső hátvéd

kire hasonlít a játékstílusa: Issa Diop

Benoit Badiashile-ben benne van, hogy olyan karriert fog futni, mint Raphael Varane, de az is, hogy Issa Diop sorsára jut. Évek óta rendszeres és megkerülhetetlen tagja a francia U21-es válogatottnak, miközben az AS Monacónál is beverekedte magát a kezdőbe. A legnagyobb gyengesége, hogy néha rosszul olvassa a játékot és egyszer nem tolta be a székét egy sajtótájékoztató után. Bal lába miatt önmagában véve is egy érdekes választás lehet egy Bournemouth / Fulham szintű csapatnak. Ha a francia válogatottra rájár a rúd vagy az istenek haragja, a sok kidőlő hátvéd miatt ott lehet a katari világbajnokságon is.

klubja: Lens

poszt: támadó középpályás

kire hasonlít a játékstílusa: Eberechi Eze

Vannak játékosok, akik alanyi jogon jók, és vannak, akiknek kell a jó környezet, hogy ki tudjanak teljesedni. A portugál David Pereira Da Costa inkább az utóbbi kategóriába tartozik: 168 centije mellett még viszonylag cingár is, cserébe gyors és van egy erős alaptechnikája, ami esztétikailag sem néz ki rosszul. Az ilyen labdarúgó hajlamos eltűnni meccsek közben, ha nincsenek kapaszkodói, olyankor túl sokat fut „fejetlenül”, nem találja meg a társait és nyugodt időkben is nyugtalan döntéseket hoz. A Lens-ban viszont olyan csapat és stáb veszi körül, ahol le tudták oktatni neki a labdás és labda nélküli játék minden csínját-bínját. Da Costa lehet, hogy egy olyan tisztességes szintre fog eljutni, mint Sofiane Diop, de az is benne van, hogy el fog tűnni süllyesztőben, mint Yacine Benrahou. Ha minden jól alakul a számára, örülhet, ha egy nap bekerülhet egy Atalanta vagy egy Southampton rotációjába.

klubja: Lyon

poszt: jobbhátvéd

kire hasonlít a játékstílusa: Gonzalo Montiel

Malo Gusto sosem lesz a francia jobbhátvédek halhatatlanjainak csarnokának tagja, cserébe 2021-22-ben azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy kiszorította a Lyon kezdőjéből a válogatottban indokolatlanul sokáig behívott Léo Dubois-t. Míg Dubois az igazi „mindenből 3-as”-tanuló volt, addig Gusto a bizonyos tárgyakban színötös, másokból meg kegyelemkettessel átmenő életművész. Az a fajta hátvéd, akit a rossz meccsei alapján pocséknak lehet gondolni, a jó meccsein viszont kielégítő szintet hoz. Fáradhatatlanul bírja az iramot, rengeteget passzol (ráadásul jól), bead, támad, finom a technikája és gólpasszokat is két kézzel szórja. Cserébe itt jön ki, hogy inas korában középpályásnak tanult: nem tud védekezni. Mivel képes akár egymagában bejátszani a teljes jobboldalt, inkább szárnyvédőként lehet támaszkodni rá, aztán addig várni, míg 23-24 éves korára kialakulnak a hátvéd-reflexei és megtanulja, hogyan kell „zárni a hosszút”, lesre futtatni, párbajozni, tisztázni. Az igazi proaktív védő, aki idővel ott lehet majd a francia válogatottban is.

klubja: Lyon

poszt: belső hátvéd

kire hasonlít a játékstílusa: Samuel Umtiti

Összehasonlításoknál mindig félrevezető két játékos között párhuzamot vonni, de Castello Lukeba tényleg olyan, mint egy reinkarnálódott Samuel Umtiti. Mintha ugyanaz lenne a géntérképük. Ugyanúgy lyon-i nevelések, ugyanúgy bal lábasok, szinte ugyanolyan magasak és a testfelépítésük is egész hasonló. Igaz, Umtiti passzoláskor jobban szerette megnyitni a csípőjét és lerogyasztani a támasztó lábát, Lukeba ehhez képest egy kicsit merevebb testtartású hátvéd. A kettejük közti különbség a védekezésben rejlik. Lukebának gyengébb a fejjátéka és a tisztázásai is sokszor pánik-szagúak, és mintha az ellenfelek is kezdenék felismerni az Achillesét: Lukebát könnyű kicsalogatni egy emberre, hogy a mögé megnyíló autópályára pedig rágyorsuljon egy beinduló játékos. Lukebának biztosan lesz még a Lyonnál feljebb. Az a védő, akinek jól áll, ha kezdeményezhet a labdával. Rudi Garcia valószínűleg Franz Beckenbauernek csúfolta volna.

klubja: PSG

poszt: csatár

kire hasonlít a játékstílusa: Alexander Isak

Hugo Ekitike a francia Isak, vagy Isak a svéd Ekitike? Teljesen mindegy, mert mindkettő profilja egybevág: magasak, vékonyak, első blikkre nem tűnnek gyorsnak, a labdavezetésük is olyan, mintha egyszerre minden gombot nyomnánk a kontrolleren, de közben mégis tudnak bánni a labdával. Árulkodó, hogy amikor a Newcastle nem tudta megszerezni Ekitikét, a vezetők egyből Isak megszerzésére fordultak rá. Ekitikében az az érdekes, hogy colos fiatalember létére a semmiből is képes gólokat rúgni: nemcsak megvárja, míg kiszolgálják, de meg is teremti magának a helyzeteket. Már a PSG-hez való igazolása előtt is Kylian Mbappéhoz hasonlították, holott semmiben nem hasonlítanak egymáshoz. Ekitike egy vérbeli csatár, akinek inkább lábhoz érdemes passzolni a labdát, mintsem területbe futtatni. Lehetetlen megmondani, hol van a plafonja: a dán Veljében 600 perc alatt szerzett 3 gólt, míg egy olyan Reims-ben, ahol nem könnyű csatárnak lenni, 10 gólig jutott. Sajnos nem kerülik el a sérülések és a PSG-ben aligha fogja idén átlépni az 1000 játékpercet, ami viszont nagyon kéne egy ilyen fejlődésben lévő szervezetnek.

klubja: PSG

poszt: balhátvéd

kire hasonlít a játékstílusa: egy filigránabb Alphonso Davies

A Paris Saint-Germain az utóbbi években a végtelen pénze ellenére sem nyerte meg a lottót, ha szélső hátvédekről volt szó. Minden Juan Bernatra és Mitchel Bakkerre jutott egy Gregory Van der Wiel vagy egy Alessandro Florenzibe oltott Thomas Meunier. Tavaly viszont kifogták az aranyhalat. A jobb oldalukra megvásárolták a már bevett márkának számító Achraf Hakimit, a balra pedig jött egy portugál srác, Nuno Mendes, aki 19 éves kora ellenére már meghatározó eleme BL-ben rendszeresen szereplő csapatnak. Mendes jelen pillanatban a legkirívóbb tehetség a francia bajnokságban. Olyannyira előrehaladott a fejlődésben, hogy a posztján világklasszisnak számító Hakimi ennyi idősen még védekezni is alig tudott, Mendes viszont már most jó ütemben zár vissza és nyomás alatt sem zuhan össze. Nyilvánvalóan nem a PSG legjobbja, de ennyi idősen szinte kész játékos, akinek még egy 6-7 évig biztosan meglesz a lendülete, hogy átjátsszon egy teljes bal folyosót.

klubja: Rennes

poszt: támadó

kire hasonlít a játékstílusa: Sadio Mané és csapatbeli ikertestvére, Kameldeen Suleimana

Jérémy Doku az a belga támadó, aki már tavaly is kisebb mészárlást okozott az Európa-bajnokságon és akiről azt gondolnád, hogy egy Borussia Dortmundban is mérhetetlen károkat tudna okozni. A radarokon tehát egy ideje fent van, csak egy a baj: tavaly túl sokat volt sérült. A kihagyásait megérezhette volna a Rennes, ehhez képest jól mentek nélküle is. Doku egy alacsonyabb játékos, akinek a súlypontja is lejjebb van, ezért szinte kibillenthetlennek tűnik, miközben döbbenetes az induló sebessége és robbanékonysága. Szélsőként a jobbon és a balon is bevethető, jobb lába miatt inkább balról indulva lenne érdekes látni, ahogy lézerként vágna át a védők falán. Rettenetesen jó az egy-az-egy elleni helyzetekben, csak néha bekapcsol az önző énje, amit a mutatói is visszatükröznek: cselekben, cipelésekben és az ellenfél tizenhatosában megtett labdaérintésekben top szintet képvisel. A befejezésekben viszont még van hova fejlődnie. Időnként túlzottan elgyötörhető.

klubja: Monaco

poszt: jobbhátvéd

kire hasonlít a játékstílusa: a portói Costinha az átkosból, akit lefokoztak hátvédnek

Nem tudom, hogy azért-e, mert ugyanolyan a testtartásuk, vagy mert mindketten a Monacóban játszottak, de a brazil Vanderson sokban emlékeztet a portugál Costinhára. José Mourinho Portójának egyik alapembere védekező középpályás volt, abból is a szívós, technikás fajta, Vanderson viszont egy még technikásabb és lendületesebb játékos, aki játszott már szélső támadóként és hátvédként is a Monacóban. Nem kétlábas, de majdnem. Képes egymaga felfalni a teljes jobb oldalt, és imádja a Trent Alexander-Arnoldhoz hasonló nagy hatótávolságú rakéta-passzokat. Olyan csapatban a helye, amely rendszeresen szerepel a Bajnokok Ligájában, de legalábbis az Európa Ligában.

klubja: Rennes

poszt: csatár

kire hasonlít a játékstílusa: Alexandre Lacazette és Duvan Zapata szerelemgyereke

A legfurcsább döntés Kalimuendo karrierjében, hogy ma Hugo Ekitike helyett lehetne a PSG csatára – ehhez képest a fővárosiak nem kértek belőle. Ahogy tavaly sem, amikor a Lens-nak adták kölcsön. Az észak-francia bányászvárosban aztán Kalimuendo kivirult: egy kevés játéklehetőséggel rendelkező, egydimenziós, toronycsatár-jellegű játékosból egy multifunkciós támadóvá vált. Amit előtte is tudott, az a hagyományos csatár-mozgás volt: beindulni a csatárok mögé, elkerülni a lescsapdát, jól elbújni a védők vak oldalán. Amiben viszont rengeteget erősödött, az a kapunak háttal való játéka. A Lens tavaly irózatosan sok labdát játszott fel rá, amiket aztán ügyesen osztogatott tovább a társainak. Kalimuendónak nincs akkora lendülete és indulási sebessége, mint az elit csatároknak, viszont az a fajta játékos, aki nem okoz csalódást, bármilyen feladatot osztanak ki rá. A piszkos munkát elvégzi azzal, hogy fárasztja a védelmeket, gyötri a hátvédeket és területet nyit másoknak. Amolyan Duvan Zapata, csak a távoli löketek nélkül. A plafonja is valahol ott lesz az olasz középcsapatok környékén.