11 tehetség a francia bajnokságból, akire érdemes figyelni

Mohamed Bayo (1998)
klubja: Clermont
poszt: támadó
kire hasonlít a játékstílusa: Odsonne Edouard

A lista legidősebbje, aki lehetne fiatal is, de mai mércével már annak sem mondható. Bayo a 21/22-es szezonban találkozott először az elsőosztállyal, viszont tavaly már 22 gólt rúgott az eggyel lentebbiben. Bójacenternek kinéző toronycsatár: magas, nyurga, jól fejel, de a technikája olykor hamis hangjegyekre tévelyeg.

Kiemelendő a futómennyisége, ami a labda nélküli helyzetekben is használható, miközben a bajnokság felső 10 százalékába tartozik lövések, várható gólok és várható gól/lövések terén. Az a fajta csatár, aki egyedül elveszett léleknek tűnik, viszont ha mellé szegődik egy cselező, agilis, elmozgó csatár, jobban kijönnek az erényei. Szerencséjére clermont-i csapattársa, Allevinah pont ezt hozza és együtt lubickolnak a visszatevéses, kényszerítős játékban.

Mohamed-Ali Cho (2004)
klubja: Angers
poszt: támadó
kire hasonlít a játékstílusa: Mason Greenwood

A Babszem Jankó, aki már tavaly is felbukkant az Angers-nál. Ordít róla, hogy az összes korosztályos kategóriában osztályelső volt. “The package” – ahogy mondják azokra, akik nem kizárólag egy attribútumban jók. A 30 méteres sprintekben métereket képes verni ellenfelére, miközben a bal lába is szelíden bánik a labdával.

Jól érzi a beindulások ütemét, ezért a mélységet is lehet használni vele, de közben a labdával kreatív is, a progresszív labdacipelésekben már most a bajnokság elitjéhez tartozik. Bírja az ütéseket, a kapunak háttal való játékban is megállja a helyét. Szeret visszafelé is cselezni, ezért tükörszélsőként szokták használni, jellegzetesen a befelé való szlalomozása után – kiszámíthatóan – a hosszúra szokott ívelni.

Maxence Caqueret (2000)
klubja: Lyon
poszt: középpályás
kire hasonlít a játékstílusa: Frenkie de Jong négy energiaital után

21 éves, de már régi motoros. Caqueret az átmenetekben született: imádja, ha terület nyílik előtte, kitör, beindul, rávezet, leadja. Bársonyosan sima a technikája. A labdavezetése annyira egyedi, mintha lábujjhegyen tipegne, teli talppal alig ér földet.

Mindemellett szeme van a játékhoz, süt róla, hogy előbb olvas le helyzeteket mindenkinél. Kellően agresszív is labda nélkül, letámadásban jól használható, ugyanakkor néha lyukra fut, túlvállalja magát, ami miatt olykor bajba sodorhatja a társait.

Konrad de la Fuente (2001)
klubja: Marseille
poszt: szárnyvédő, támadó
kire hasonlít a játékstílusa: Ousmane Dembélé több izommal

Ő lett a Pablo Longoria vezette Marseille egyik legjobb igazolása. Bal oldalon szerepel, miközben jobblábas, ráadásul szárnyvédő poszton, miközben lélekben inkább támadó. A Dembélével való összehasonlítás kicsit cipőkanalas, de hasonlóan csapottak a vállaik és hajlamosak magukhoz túl közel tartani a labdát, ami miatt néha belebonyolódnak a lépteikbe.

Erős az egy-az-egy elleni helyzetekben, szereti provokálni a védőjét, miközben sokat használja a külső-belső lábfejét, amivel ügyesen ad jó ütempasszokat. Kimagasló az asszisztokban, felfutásokban, sikeres cselekben, rengeteg labdaérintése van az ellenfél tizenhatosában. Dembéléhez hasonlóan sok labdát veszít és olykor indokolatlanul el tud pattanni tőle egy-egy cselpróbálkozásnál. Ha az ellenfelei fizkailag próbálják elnyomni, sokszor nehezen bújik ki a szorításból.

Ilan Kebbal (1998)
klubja: Reims
poszt: középpályás
kire hasonlít a játékstílusa: Dybala, Pedri és Harit összegyúrva egy bal lábbal

Technika, elegancia, játéklátás: Kebbal patrónusa egy La Masia-mezes leopárd. Nincs benne akkora sebesség, mint a top kategóriákban játszóknál és fizikailag is vastagodhatna, viszont a bal lába fantasztikus dolgokra képes. A mozgékonyságához párosul egy jó döntési érzék és játéklátás, amikor tudja, mikor kell egy testcsel és mikor kell meghúzni a vonal mellett. Mesterségének címere a horogcsel. Amikor felgyorsulva vezeti a labdát, néha annyira kiszámíthatatlul folyékonyak a léptei, hogy emlékeztet Dybalára. Algéria tárt karokkal várja.

Kamaldeen Sulemana (2002)
klubja: Rennes
poszt: támadó / szélső
kire hasonlít a játékstílusa: nagykanálnyi Jérémy Doku, kiskanálnyi Sadio Mané

Jérémy Doku után a Rennes talált egy új talizmánt. A Nordsjaellandtól elhozott játékos szinte tökéletes klónja a belga fiatalnak. Sulemana izgága és fáradhatatlan, mintha folyton darálna a szélen. Amikor időt hagynak neki, ő is ráér kitalálni egy cselkombinációt és néha olyanokat húz, mintha a Playstation kontrollerére csukott szemmel rátenyerelnénk.

Mivel állandó fejtörést okoz az ellenfélnek, rengeteget szabálytalankodnak ellene. Dokuval telepatikusan érzik egymást, a két szélről befelé törő játékos sokszor egymásnak osztja ki a keresztpasszos asszisztokat. Labda nélkül is energikus, a Lipcse, Liverpool, Brighton-szerű, jobban összerakott rendszerekben csodákra lesz képes.

Rayan Cherki (2003)
klubja: Lyon
poszt: támadó
kire hasonlít a játékstílusa: testalkatra Steed Malbranque, labdavezetésre Eden hazard, technikára Hatem Ben Arfa

Cherki az, akihez nem kellenek szavak. Egy zsigeri tehetség, maga az ösztön. Egy 18 éves gyerek, akinél csak azt lehet remélni, hogy fel tud nőni a legnagyobbakhoz. Sajnos hektikus a teljesítménye, nem is kap elég játéklehetőséget és a szabatosabb stílusa miatt nehezen illeszthető rendszerbe. Ha egy edzővel viszont kialakul az összhang, ott kő kövön nem marad.

Bamba Dieng (2000)
klubja: Marseille
poszt: csatár
kire hasonlít a játékstílusa: Mamadou Niang

Bamba Dieng hetekkel ezelőtt tűnt fel a Jorge Sampaoli-féle Marseille radarján. Dieng tőről metszett csatár. Jól használja a mélységet, rengeteget indul be, keresztez, megelőz védőket a lapos beadásoknál. A szenegáli háttér miatt adja magát az összehasonlítás Nianggal: hasonló a mozgásuk, a lendületük, Diengnek ugyanakkor nincs jó technikája, emiatt ha Milik játszik középen és ő a szélre kerül, egy labdás fekete lyukká válik. Nem kreatív, nehezen találja a társait labdával, háttal a kapunak szinte láthatatlan. De ha be kell fejezni, ő be fog fejezni.

Amine Gouiri (2000)
klubja: Nice
poszt: támadó
kire hasonlít a játékstílusa: halványan Nabil Fékirre

Nehéz megmondani, hogy ő vagy Cherki fogja-e többre vinni. Gouiri is lyoni nevelés, aki nehezebben illeszkedett be az akadémiai évfolyamokba, miközben mindenki látta, mekkora tehetség. Cherkihez képest lassabb és testesebb, viszont labda nélkül ügyesebben talál a megfelelő helyekre. A labdakezelése kimagasló, az átvételei tükörsimák és általában nem hordja túl a labdát – ha hozzá kerül, azzal célja van. A Nizza alapembere lett, időnként mégis talán túl sokat várnak el: egyszerre legyen a legkreatívabb játékos és a legkíméletlenebb befejező. Mindezt 21 évesen. Baljós jel, hogy már pattant el keresztszalagja.

Issa Kaboré (2001)
klubja: Troyes
poszt: szárnyvédő
kire hasonlít a játékstílusa: távolról, hunyorítva Reece James-re

Burkina Fasonak kevés a nemzetközi küszöbön átlépő játékosa volt, de Issa Kaboré talán számíthat Bakary Koné, Charles Kaboré vagy Jonathan Pitroipahoz hasonló karrierre. Azt tudja, amit egy szárnyvédőnek kell: kemény, tapad az ellenfelére és ha eljut hozzá a labda, visszateszi a középre, hogy aztán begyorsítson a folyosójában. Jobb lábával szinte mindent tud: bead laposan, egyenesen, ívelve vagy a védők háta mögé. A gond az, hogy a bal lába annyit ér, mint egy kandallóra tett kiállítási tárgy, ezért olykor nehezére esik levédekezni egy befelé törő bal lábas játékost. Gyors ugyan, de a lendülete néha megtréfálja és könnyen kibillen az egyensúlyából.

Facundo Medina (1999)
klubja: Lens
poszt: belső hátvéd
kire hasonlít a játékstílusa: Marcus Rojo és Pierre-Emile Hojbjerg szerelemgyereke

Az igazi modern belső védő, argentin ízesítésben. Posztjához képest relatíve alacsony (177 centi), ami miatt azt gondolhatnánk, biztosan kiugró a súlypontemelkedése (lásd a 178 centis Jules Koundét), de itt nem ez a helyzet. Facundo Medina emberhátrányt jelent a légi párbajokban – cserébe annyi mindennel tud kompenzálni, hogy egy jó rendszerben aranyat ér.

A földön agresszív, nem engedi az ellenfelét és sokkal jobban szeret előrefelé, megelőzően védekezni, mintsem hátrafelé loholni. Igazi pióca, akitől nehéz egy támadónak ellépni, mert jó érzékkel tapad rá. És ez csak a védőmunka. Labdával is ügyes: ellát messzire, képes kiszúrni egy jó beindulást, jól vezeti fel a labdákat, bal lábával suhint, megtalálja a társait, igazi labdaosztogató típus. A Lens egyik pillére, akinek nem adatott meg a Copa America, de az Olimpiára már kijuthatott.