Ronaldo távozásával megbomlott az egyensúly a La Ligában - a szezon elemzése

Tizenkilenc pont. Ennyivel gyűjtött többet az FC Barcelona csapata legnagyobb riválisánál, a Real Madridnál a 2018-19-es LaLiga-idényben. Mondanunk sem kell, az elmúlt évtizedben soha nem volt ekkora különbség a két sztárcsapat között a táblázaton, sőt a Blancók zsinórban másodszor is a városi rivális Atlético mögött zárták a spanyol bajnokságot. A Real Madrid 68 szerzett pontja, és az ahhoz párosuló tizenkét(!) veresége megegyezik az 1998-99-es évad mutatójával. Arra, hogy miért emlegetik ha nem is minden idők, de az évezred leggyengébb Realjának az elmúlt tíz hónapban látott csapatot, már ez az egy adat is magyarázatul szolgálhat.

Míg a 2006-07-es idényben a „klub filozófiájához nem méltó” futball miatt, egy utolsó fordulóban megnyert bajnoki cím után kellett Fabio Capellónak távoznia, addig most a csapat szurkolói összetennék a két kezüket, ha csak ennyi lenne a probléma Madrid fehér oldalán. 2018 nyarán olyan veszteségeket könyvelhetett el a bánatát új játékosok igazolása helyett stadionépítésbe fojtó elnök, amire nem csak az előző, hanem a következő pár szezonja is rámehet Florentino Pérez együttesének. Három megnyert Bajnokok Ligája-trófea után előbb Zinedine Zidane, majd Cristiano Ronaldo távozott, mindkettőjük távozásának hátterében az elnök személye állt, akinek személyiségéről mindent elmond, ahogyan Julen Lopetegui-t elhozta a spanyol válogatott kispadjáról két nappal a labdarúgó-világbajnokság előtt, tönkre téve ezzel a „Selección” tornáját.

Márpedig a karma nagy úr, Lopetegui finoman szólva sem vált be a kispadon, mentségére szóljon, hogy minden idők egyik legjobb labdarúgójának távozását minden edző megérezte volna, még Zidane is. A nem birka türelméről híres Pérez már 2018. október 28-án, az 5-1-re elveszített Clásico után, bő négy hónappal a kinevezése után útilapút kötött a baszk szakvezető lábára. Jött az előtte is a klubnál dolgozó Santiago Solari, akinek irányításával – egy, a pályán igazi vezér nélküli csapattal – januárban egészen biztató játékot nyújtott a tizenháromszoros BL-győztes, ám számára a február-március bizonyultak az igazság hónapjainak. Egyetlen komoly sikereként legyőzte az Atléticót a Wanda Metropolitanóban, azonban utána három Clásicón maradt nyeretlen, melynek köszönhetően az egymás elleni összevetésben a katalánok átvették a vezetést a Realtól, valamint az Ajax ellen a BL-ben is kudarcot vallott, így Pérez neki is megköszönte a munkát.

Péreznek nem volt más választása, vissza kellett hívnia az elmúlt évek sikereinek letéteményesét, és Zidane pedig bizonyos feltételek mellett igent is mondott a hívó szóra. A korábbi francia aranylabdás tavasszal több, mint húsz játékosnak adta meg a lehetőséget, hogy bizonyítsák, helyük van a jövő Realjában, mellyel kapcsolatban csak annyit tudunk 100 %-osan, hogy az 1998-as születésű Éder Militao csatlakozik a Vinícius Júnior, Sergio Reguillón, Brahim Díaz nevével fémjelzett fiatalok társaságába, azonban rájuk még korainak tűnik Real-szintű terheket rakni, ezért van szó Eden Hazard, Luka Jovic, Paul Pogba, és Christian Eriksen érkezéséről, ami rég nem látott, akár 300-350 millió eurós költekezéshez vezethet a királyiaknál.

A távozók oldalán Keylor Navas és Gareth Bale neve tűnik biztosnak, de könnyen lehet, hogy a csapat korszakos egyéniségei közül csatlakozik hozzájuk a Pérezzel az elmúlt hetekben összevesző Sergio Ramos vagy Marcelo, de akár Luka Modric is átadólistára kerülhet. Kérdés, mi lesz a kölcsönjátékosok sorsa: James Rodríguez, Mateo Kovacic és a Vitesse-ben parádézó, még mindig csak 20 esztendős Martin Ödegaard is a kreatív játékosok közé számítanak. Márpedig a kreativitás teljes hiánya volt az egyik legnagyobb probléma a szezonban a sok közül a Real Madrid háza táján.

Miután a bajnokságot megnyerő Barcelona zsinórban a második évben is három gólos előnyről esett ki a BL-ben, többen megkérdőjelezték Ernesto Valverde alkalmasságát a vezetőedzői pozícióra, éppen ezért jó páran titkon abban "reménykednek", hogy a szombat esti Valencia elleni, vereséggel záruló kupadöntő után megköszönik a munkát a Barcánál eddig kettőből kettő bajnoki címet elhódító szakembernek. A csapatnak sokkal nagyobb gondot jelentett a szezonban a hatodik gólkirályi címét ellenfél nélkül begyűjtő Lionel Messi, és kisebb részben Luis Suárez góljaitól, illetve azok hiányától való függés.

A bajnoki cím begyűjtése ellenére kimondhatjuk, hogy a 2018-19-es szezonban a 2004-05-ös idény óta a leggyengébb Barcelona futott ki a pályára idén, melyben Messin és Suárezen kívül a világ egyik legjobb kapusává kinővő Marc André ter Stegen volt csak maradéktalanul dicsérhető, valamint az a Gerard Piqué, aki immáron nem csak a pályán helyezkedik jól, hanem a Davis-kupát felvásárló cégével együtt az üzleti életben is. Ami a Realnál lezajlott a nyáron, az szépen lassan a Barcelonánál is elkezdődhet, ugyanis a csúnya emlékű Liverpool elleni BL-elődöntő visszavágóján pályára küldött kezdőből heten is betöltötték a 30. életévüket, a katalán drukkereknek a legfájóbb, hogy Messi is köztük van!

A nyáron 32. születésnapját betöltő Messi sem lesz fiatalabb. Hogy mit jelenthet ez a Barcelonának? Talán ugyanazt, mint Ronaldo távozása a Realnak: a madridi csapat a 2017-18-as szezonban 94 gól lőtt, majd a portugál távozása után csak 63-at. A Barcelona idén 90 gól lőtt a bajnokságban, ebből Messi 36-ot (Suárez pedig 21-et), így ha a Barcelona is elköveti ugyanazt a hibát, amit a Real, vagyis hogy meg sem próbálja pótolni történetének legjobb futballistáját, valamint a többi harmincon túli játékosát, akkor ők is ugyanúgy megüthetik a bokájukat. Ezt „megakadályozván” az Ajax tavaszi menetelésének egyik letéteményesének, Frenkie de Jongnak a szerződtetése kezdetnek remek lépésnek tűnik, ha még Piqué helyére sikerülne Mitthijs de Ligt-et is elcsábítaniuk az Ajaxból, azzal tovább erősíthetnék a Cruyff óta fennálló holland-katalán eszme fennmaradását…

A változás szele visszavisz bennünket Madridba, ahol az Atlético háza táján is nagyon komoly változások jönnek a nyáron. Miután Diego Simeone csapata zsinórban másodszor is több pontot gyűjtött, mint a városi rivális, begyűjtve ezzel egy újabb ezüstöt, a BL-ben nem bírt el az Atlético-specialistának számító Ronaldóval, így itt is egy korai, nyolcaddöntős búcsú alapozta meg a nyári változásokat. A legfontosabb kérdés rögtön az, hogy mi lesz Simeone sorsa? Ha esetleg Luciano Spalletti nem tudja bevezetni az Intert a BL-be a Serie A utolsó fordulójában, akkor borítékolható, hogy az újkori Atlético filozófiájának letéteményese kap egy ajánlatot Milánó fekete-kék oldaláról…

Simeonénak egyedül a kapusposzton nem akadna tennivalója, Jan Oblak negyedik teljes szezonjában sem kapott 30 gólt, ezúttal is csak 29 alkalommal zörgették meg a hálóját az ellenfelek, helyenként földöntúli bravúrokat végrehajtva. A világ legjobb kapusa tehát adott, előtte viszont a védelemből Juanfran, Diego Godín és Lucas Hernández biztosan távozik, így Stefan Savic és José María Giménez lehet az új belső védőpáros a piros-fehéreknél. A középpályáról Kokét nagyon szívesen látná a Manchester United a soraiban, és akkor sem lesz könnyű dolga Simeonénak, amikor a 22 éves Rodrít szeretné csapatához láncolni.

A legnagyobb érvágás azonban mégis a francia Antoine Griezmann távozása lehet, aki az elmúlt öt idényben 180 bajnokin 94 alkalommal talált a kapuba, és látványos megoldásaival messze kitűnt az inkább „munkás” csapat képét nyújtó Atléticóból. Helyére ideális választás lehet Paulo Dybala, akinek stabil helye a Juventus kezdőjében Ronaldo érkezésével és Moise Kean berobbanásával igencsak megkérdőjeleződött. Dybala 100 millió euróra becsült árát a Griezmann eladásából származó 150 millióból simán fedezni lehetne, mellyel ideális játszótársat kaphatna Álvaro Morata, akivel a 2015-16-os idényben már játszottak is együtt a Juventusban.

1)      Ha egy fordulóval rövidebb a szezon, akkor a csak M&M-s néven emlegetett Jaime Mata, Jorge Molina duó a BL-főtáblára vezethette volna a José Bordalás által irányított Getafét, amivel három madridi csapat lehetett volna ott a legrangosabb európai kupasorozatban, azonban a Barcelona elleni kupadöntőre készülő, a ligában 16 döntetlent elérő Valencia lehajrázta őket a negyedik helyért folytatott küzdelemben.

2)      Ha létezik csapat, mely még a Valenciánál is jobban beragadt a rajtnál, az az Athletic Bilbao volt. Miután az első fordulóban 2018. augusztus 27-én legyőzték a Leganést, december 3-ig 13 mérkőzésen át nem sikerült nyerniük. Aztán beindult a szekér, és a San Mamésben az október 5-i Sociedad ellen 3-1-re elveszített baszk derbi -, azaz 14 meccs – óta veretlenek a ligában.

3)      A liga egyik legszebben futballozó csapata a Real Betis volt, azonban mivel a szépség nem párosult kellő hatékonysággal, ezért Quiqé Setiénnek megköszönték a munkát Sevillában. Bárki lesz az edző, az első dolgának kellene lennie, hogy egy igazi 9-est szerződtessen. Ideális választás lehet a Gironával az élvonaltól búcsúzó uruguayi Cristián Stuani, vagy a Rayóval ugyanígy járó Real-kölcsönjátékos, Raúl de Tomás…

4)      Ha a Betis filozófiáját, és a Villarealban rejlő támadópotenciált összemixelnénk, simán kijönne egy dobogóesélyes csapat. A sárga tengeralattjáró nagyon sokáig várakozáson – és vonalon alul – teljesített, azonban összeszedték magukat, és a Carlos Bacca, Karl Toko Ekambi, Santi Cazorla, Samuel Chukwueze négyes szemkápráztató játékának (ezt a Barcelona is megtapasztalta egy 4-4-es döntetlen formájában) köszönhetően a 14. helyig jöttek fel a tabellán.

5)      Talán csak a Barcelona függ annyira egyetlen játékostól, mint amennyire a Celta Vigo. A galíciaiak helyi hősét Iago Aspasnak hívják, aki Karácsony előtt megsérült. Hiányával nem tudott mit kezdeni a Celta, és a 30. fordulóra a 18. helyre esett vissza. Ekkor azonban Aspas felépült, és az utolsó kilenc meccsen tíz találattal kis túlzással egyedül benntartotta a csapatot.

Azt, hogy mit jelentett a teljes ligának a Messi – Ronaldo rivalizálás tökéletesen megmutatja, hogy legutóbb a 2006-07-es szezonban volt utoljára 1000 gólnál kevesebb egy idényen belül. Akkor 942 gól esett, ami 2,48 egy mérkőzésen, a legutóbbi évadban 2,59-es átlag mellett 983 gól született. A kevesebb gól a rivalizálás megszűnése mellett a döntetlenek kirívóan magas számával magyarázható, a 380 mérkőzésből 110 ért véget pontosztozkodással, amiből 28 gól nélküli, 50 pedig 1-1-es döntetlennel zárult. Az elmúlt tíz szezon átlaga 88 döntetlen volt egy idényben.

Ha a spanyolok meg szeretnék állítani bajnokságuk színvonalának csökkenését, akkor a bajnokságot elhagyó Ronaldo, Griezmann és Bale helyére új sztárokat kell bevonzania a három nagy csapatnak, hogy feledtessék szurkolóikkal ezt az átmeneti évet. Ahogyan 2017 és 2018 nyarán a Premier League alakította az átigazolási időszak történéseit, úgy nagy pénzben fogadhatunk rá, hogy a piac elsődleges mozgatórugóit ezúttal Spanyolországban kell majd keresni.