Több, mint jobb bekk

„Dani Alves nem a mi játékosunk, de fontos játékos. Meglátjuk mit tehetünk, annak érdekében, hogy a Juve versenyképes legyen minden porondon” – kommentálta Marrotta a találgatásokat. Amennyiben összejön a transzfer, a Juve elégedett lehet, ugyanis a 33 éves játékos személyében egy hihetetlenül tapasztalt, tehetséges, sikeres, jó karakterű futballistával erősödhetnek.

A Barcelona számára viszont legalább ekkora veszteséget jelentene Alves távozása. Alves ugyanis a legutóbbi, sikerekben gazdag nyolc év alatt a csapat egyik alappillére volt, ami azt illeti, azon a bizonyos nyáron, amikor Pep Guardiola megérkezett, ő volt a nagy igazolás, akihez a katalán mester ragaszkodott, mint forradalmi elképzeléseinek egyik legfontosabb alapkövéhez. Alvest 30 millió euróért sikerült megszerezni a Sevillától. Ez egy jobb bekkért akkoriban gigászi összegnek számított (ma talán egy csere kijöhet belőle…), de Dani Alves sokkal több ennél.

Guardiola rögtön kitüntetett szerepet szánt a brazilnak taktikai elképzeléseiben, nem véletlenül. Alves kulcsfigurája volt annak a sevillai csapatnak, mely először duplázni tudott az Európa-ligában (amit akkortájt ugyebár UEFA-kupának hívtak). Névleg jobbhátvédet játszott, de tulajdonképpen a pálya minden pontján felbukkant, ahol éppen volt valami történés.

A jobb oldalon tulajdonképpen ő volt az elsőszámú „playmaker” a Sevillában, ő határozta meg a csapat játékát. A 2006/2007-es bajnoki szezonban kishíján bajnoki címig vezette az andalúz gárdát, mely akkor ugyebár végül drámai hajrában bukta el a bajnoki címet, hiába volt az talán akkoriban nem csak a La Liga, de a kontinens legjobb csapata. Azért szépen zárta végül azt a szezont is, a Copa América döntőjében pazar szabadrúgásgóllal járult hozzá a favoritnak kikiáltott argentin válogatott legyőzéséhez. Alves valósággal szárnyalt akkoriban, a Barcában pedig még egy szintet lépett, teljes szabadságot kapott a jobb oldalon, remekül megtalálta a helyét a katalánok rövidpasszokra épülő játékrendszerében.

A brazil jobbhátvédekről tudjuk, hogy sokuk olyan mint a gyorsvonat, ami fel-le száguld a szélen, gondoljunk csak Cafúra, Roberto Carlosra, vagy éppen Maicónra. Alves azonban, bár az előbb említett névsorhoz hasonlóan képes ugyanerre, sokkal több ennél. Talán mert oly régóta játszik Spanyolországban (19 évesen, egy millió fontért lett a Sevilla játékosa) vagy egyszerűen csak mert különleges.

Merthogy a pályán kívül is kivételes egyéniség. Mókamester, aki emellett imádja élni az életét és nem is rejti ezt véka alá. Ugyanakkor rendkívül céltudatos, győztes mentalitású, kellően koncentrált a sikerek eléréséhez. Külsejét ugyan csiszolta egy kicsit néhány kozmetikai műtéttel, személyisége szerencsére azonban sosem változott.

A vele egyidőben érkező Gerard Piquével meghozták az életörömöt is a Barca védelmébe, még a faarcú Puyol is megtanult mosolyogni, az öltőzői hangulatnak is nagyon jót tett az érkezésük. Persze Guardiola taktikai géniusza és szellemisége megkerülhetetlen, ugyanakkor hiba lenne megfeledkezni arról, mennyire sokat jelentett a csapatnak Alves személyisége.

Sikerből pedig volt bőven…Hat bajnoki cím, négy hazai kupasiker, négy Spanyol Szuperkupa, három UEFA Szuperkupa, három klubvilágbajnoki cím és persze három BL-győzelem. Huszonhárom trófea nyolc év alatt. A második legsikeresebb európai klub ebben az időszakban a Bayern München, tizenhárom trófeával… Az utóbbi nyolc év tehát kétségkívül a Barcáról szólt az európai klubfutballban, Alves pedig ezidőtájt az egyik legfontosabb játékos volt. Nem kerül annyiszor címlapra mint Messi, a szakírók sem ajnározzák annyit, mint Iniestát, Busquets-et vagy anno Xavit, de védőtársához, Piquéhez hasonlóan legalább olyan fontos tagja volt ennek a korszakos csapatnak, mint Messit és Xavit leszámítva bárki más.

Ha már Messi, Alvesnél jobban senkivel sem érti meg magát a pályán az argentin zseni. A jobb szélen ellenállhatatlan kettőst alkottak, az összhang pedig akkor is megmaradt, amikor Messi középre húzódva elfoglalta a hamis kilences pozícióját. Messi részben Alvesnek is köszönheti, hogy a világ legjobb játékosává tudott válni. Alves negyvenkétszer készített elő Messi-gólok előtt, többször, mint bármelyik csapattársa. De nem csak az ötszörös aranylabdás profitált Alves asszisztjaiból, nála többször csak az elmúlt tíz évben 127 gólpasszt jegyző argentin készített elő több találatot, a brazil ugyanis 97-ig jutott ez idő alatt…

Már túl van fénykorán, de még mindig képes időnként a legszebb arcát mutatni. Tavaly március és május közt szenzációsan játszott, hozzásegítve övéit a triplázáshoz. Idén a bajnoki hajrá és a kupamenetelés alatt szintén a legjobb formáját hozta. Harminckét trófeájával pedig ő a legtöbb ilyen elismeréssel rendelkező játékos jelenleg a Barca keretében, sőt Pelénél is többel rendelkezik. Igen, Pelénél…

A pályán kívül is sokat tett le az asztalra. Legutóbb például egy egyiptomi gyógyszercéggel társult, segítve ezer Hepatitis C-oltás finanszírozását a térségben.

Alves egyedülálló futballista. Mikor az egyik legismertebb futballszakírót, Jonathan Wilsont arról kérdezték, hova helyezné őt a jobbhátvédek all-time ranglistáján, Wilson viszakozott, mondván Alves külön kategóriát képvisel. Nem egyszerűen egy kiváló jobbhátvéd. A brit, Sid Lowe, a spanyol futball kiváló ismerője is egy véleményen van vele, talán ő fogalmazta meg legjobban Alves zsenijét: „Őt mondanám az általam látott legjobb jobb bekknek, ha egyáltalán illene rá ez a kifejezés”.