Klasszis támadó keresi új csapatát – de ki viszi el az Atlético kiaknázatlan tehetségét?

„A labda a legbecsesebb dolog. Egy ajándék. Neked, nekem. Abban a tudatban nőttem fel emberként és játékosként, hogy ezt szeretem: ha nálam lehet a labda, szépen és boldogan focizhatok. Akkor vagyok a legjobb, akkor vagyok igazán önmagam” – írta 19 évesen João Félix, akit akkoriban a legnagyobb ígéretek között tartottak számon. Ezt az árcédulája is tükrözte, az Atlético Madrid 2019 nyarán klubrekordot jelentő 127 millió eurót fizetett érte a Benficának.

A fentebbi idézet fényében az Atlético furcsa választás volt egy Felixhez hasonló játékostól. Noha Diego Simeone évről évre próbált változtatni a csapatán, amely a korábbiakhoz képest támadóbb felfogású lett, az alapelvek javarészt megmaradtak. Az Atléti elsősorban a labda nélküli fázisokban próbálja dominálni a játékot, Simeone pedig mindenkinek szigorúan behatárolja a helyét a pályán – ez nem épp az a stílus, amiben egy sok szabadságot igénylő, kreatív támadó megtalálja a számításait.

Felix nem is nagyon találta meg, ami a pályán töltött percekben is visszaköszön: a portugál az érkezése óta a bajnokik 42%-ban volt csupán a kezdőben, Simeone sokszor inkább a fegyelmezettebb, védekezésben hasznosabb csatárok mellett tette le a voksát. „A tehetség nem minden, szükség van a személyiségre és az elszántságra” – fogalmazott a 2020/21-es szezonban, amelynek végén bajnoki címet ünnepelhettek a madridiak.

A helyzet még érdekesebb, ha figyelembe vesszük, hogy Felixet nagyban befolyásolta a döntésben Simeone személye, aki olyan csatárokból tudta kihozni a maximumot, mint például Antoine Griezmann, Diego Costa és Radamel Falcao. Felix és Simeone között azonban finoman szólva sem volt felhőtlen a munkakapcsolat, amiről a nyilvánosságban is megjelenő kritikákat követően a vezetőség is szokatlan nyíltsággal beszélt.

„João Félix a klub történetének legnagyobb befektetése. Hiszem, hogy világklasszis játékos, de olyan okokból kifolyólag, amelyekbe most nem érdemes belemenni, közte és a míster között nem jó a kapcsolat, és a motivációja sem az igazi” – fogalmazott Miguel Ángel Gil Marín, a klub vezérigazgatója. Gil azt is hozzátette, hogy hajlandóak megválni Felixtől, ugyanakkor csak a megfelelő ellenajánlat fejében – márpedig a portugál piaci ára most is igen magas.

Üzleti szempontból azért is éri meg a kluboknak fiatal játékosokba fektetni a tőkét, mert még egy balul elsült transzfer esetében is visszahozhatják a pénzt. Nincs ez másként Felix esetében sem, aki talán elvesztegetett néhány évet az Atléticónál, de még mindig csak 23 éves, és óriási, kiaknázatlan potenciállal rendelkezik. Jelenleg nincs okunk azt feltételezni, hogy a megfelelő környezetben és játékrendszerben ne tudna extra teljesítményt nyújtani – villanásai az Atlétiben is voltak.

95 mérkőzésen 25 gólig és 13 gólpasszig jutott, ami nem 127 milliós teljesítmény, ám némileg árnyalja a képet, hogy sokszor csak csereként vették számításba. Átlagban 140 percenként segíti gólhoz a csapatát valamilyen formában, és még a mostani szezonban is élen jár a kialakított helyzetek számát tekintve, pedig nem ő Simeone elsődleges választása. A kérdés csak az, van-e valaki a piacon, aki hajlandó már most bankot robbantani érte, vagy marad végül Madridban.

A helyzetet – mint minden 100+ milliós transzfer esetében – leginkább az bonyolítja, hogy relatíve kevés klub van, amelyik megengedheti magának a portugál leigazolását. Valahol ebben a szűk elitben kellene olyan helyet találni Felixnek, ahol valóban szükség van rá, és az edző is hajlandó az erősségeire építeni. Ilyen klub viszont nem biztos, hogy van most a piacon, amely még tovább növelheti a jövőjével kapcsolatos bizonytalanságot.

Korábbi edzője, Rui Vitoria olyan játékosként jellemezte Felixet, aki alapvetően akkor érzi jól magát, ha a lábára kerül a labda, és hagyják kibontakozni a támadó harmadban. „Úgy gondolom, hogy egy dominánsabb csapatban kellene játszania, ahol közelebb lehet az ellenfél kapujához. Ez játékosként is fejlesztené” – fogalmazott a szakember. A kiutat reálisan a Premier League jelenthetné, ahol jó pár klub előrelépést jelenthetne taktikai szempontból, köztük az Arsenal, a Chelsea és az MU.

Csak érdekességként: Felix 90 percenként átlagban 30-szor ér labdához és 13-szor passzol a támadó harmadban, miközben a hasonló poszton szereplő Martin Ødegaard, Mason Mount és Bruno Fernandes legalább 40 labdaérintéssel rendelkezik. Alapvetően ez is azt jelzi, mennyire másként használta a kreatív játékost az Atlético Madrid, mint ahogyan ahhoz kellett volna, hogy valóban megmutathassa a benne rejlő potenciált.

Simeonénak abban kétségtelenül igaza van, hogy Felix labda nélküli játéka hagy kívánnivalót maga után, és ha esetleg Angliába szerződik a portugál, ott is csak akkor lehet belőle húzóember, amennyiben előbbre lép ebben a tekintetben. Felix esetében viszont most az lenne a legfontosabb, hogy egyáltalán megtalálja a helyét az európai labdarúgásban, és egy olyan közegbe kerüljön, ahol végre bebizonyíthatja, miért tartják még most is az egyik legígéretesebb játékosnak a posztján.

Forrás: Sky Sports

Minden nap hírlevelet küldünk az olvasóinknak, amiben az előző nap legfontosabb sporthíreit, az elemzéseinket és persze sok más érdekességet is megmutatunk. Az Eurosport hírlevelére ezen a linken lehet feliratkozni.