Ha hiszed, ha nem, Giroud szerzett gól nélkül is a világbajnok franciák egyik leghasznosabb tagja

Franciaország 1998-ban és 2018-ban is úgy lett világbajnok, hogy az adott tornán a két klasszikus középcsatára egyetlen gólt sem szerzett. Talán nem kell ide a nagyszerű The Good Wife (magyarul A férjem védelmében) című sorozat főhőse, a Julianna Margulies által kitűnően megformált ügyvéd, Alicia Florrick, hogy ennek ellenére kihangsúlyozzuk az egész vb alatt élesen bírált Olivier Giroud érdemeit. 

"Saját szerepkörét tökéletesen betöltötte. Ez nagyjából azt jelentette, hogy mindig megjátszható volt, és sokszor sikerrel tartotta meg a labdát, amit aztán lekészített hátulról érkező kreatív társainak." - eztJonathan Wilson, a világ első számú futballszakírója fogalmazta meg Futballforradalmak című alapművében, igaz, nem Giroud-ról - pedig rá is illene a jellemzés -, hanem Stéphane Guivarc'h-ról, a '98-as vb-győztes francia gárda középcsatáráról, aki utódjához hasonlóan egyetlen gólt sem szerzett a torna hét mérkőzésén, mégis fontos tagja volt a csapatnak. Giroud technikailag ezerszer jobb és sokoldalúbb elődjénél.

Giroud erősségeire rátérve, 44 fejpárbajban vett részt például a vb-n, ilyen légi parádét csak a Red Bull Air Race-en láthat, aki az olyat szereti. Mi mondjuk nem. Ezeknek 54,5%-át megnyerte, és ezekből csak a fináléban nyolcat (8-at!) a támadó-jellegű fejpárbajból. A párharcainak pedig a 45.5%-át fordította a maga javára.

Guivarc'h szerepében a nála sokkal jobb képességekkel rendelkező Olivier Giroud tetszeleg manapság, aki a mezőny egyik legalulértékeltebb támadója. A vakok és gyengén látók tévés kommentátorok, plusz neves újságírók is pusztán a góljai - illetve azok hiánya - alapján ítélték meg. Ezen a vb-n valóban néma maradt, kaput eltaláló lövés nélkül, 9/0-val zárt, ami a lövéseit illeti, inkább ő teremtett helyzeteket társainak, miközben amúgy 80/31-es meccs/gól aránnyal rendelkezik a Kékeknél. Meg Puskás-díjjal is, csak, hogy tisztázzuk az alapképességeit és azt, hogy mit is tud amúgy. Guivarc’h mellesleg 14/1-gyel zárta válogatottbeli karrierjét. A zseniális Jean-Pierre Papin, életünk első kedvenc futballistája 30 találatnál állt meg, Giroud már őt is felülmúlta a nemzeti csapatban elért góljainak számával.

Teljesen más a szerepe Giroud-nak hazája válogatottjában, mint a klubjaiban, az Arsenalban vagy a Chelsea-ben. Volt, hogy utóbbiaknál ő volt az egy szem támadó, a Les Bleusban meg az egyik oldalán Kylian Mbappé játszik, a másikon meg Olivier Griezmann, helló. A világ tíz legjobb csatárából kettőnek játszik alá a mi Olivierünk. Ezt miért nem értékelik súlyának megfelelően? Az egyesületeiben soha, sehol nem voltak ilyen minőségű pajtásai. Érdemes lenne tehát kontextusában megvizsgálni a játékát. Ahogy arról is alig esik szó, hogy Brazíliának kábé Ronaldo visszavonulásával - a 2002-es vb óta eltelt 16 (!) év, sporttársak - nincs klasszis középcsatára másfél évtizede. Arról miért nem cikkeznek a kedves kollégák? Miért mindig Neymar a téma? És most Giroud. Egy támadót nem csak a góljai minősítenek, pláne, ha ott játszik közben mellette két világklasszis. 

Ez alapján egy hátvédnek csak szerelnie kellene tudnia, vagy hogy? Látott már valaki például olyan tiszta teljesítményt védőtől Alessandro Nesta óta, mint amilyet Raphaël Varane tett le az asztalra Oroszországban (egy negyeddöntőn szerzett fejes góllal pluszban)? Fabio Cannavarónak Aranylabdát ért egy hasonló produkció 2006-ban, a 25 évesen négyszeres Bajnokok Ligája-győztes Varane - aki idén két hónapon belül nyert BL-t és vb-t extra játékkal -, a hozzáértő és szavazó, a tíz éve Messi és Ronaldo bűvkörében élő sporttársak szerint nyilván az ötben sem lesz év végén, pedig. 

A franciák csatársora, a három testőr - hogy a sok béna duma helyett jöjjön inkább Dumas - pazar játékkapcsolatot ápol egymással, élvezet volt nézni az összjátékukat (Giroud azért néhányszor belerondított a képbe egy-egy hibájával). A 9-es a franciák támadásainak egyik kulcsembere, sok fejpárbajt nyer (a belgák elleni elődöntőn például hármat), megtartja, majd lekészíti a labdát társainak, kulcsszerepe van a letámadásoknál (a labdás emberek rémeként) és a kontrákban, szerel a középpályán vagy épp saját tizenhatosánál segít be, nem csak a szögleteknél. Mandzukic és Cavani mellett talán az egész mezőny legjobban védekező középcsatára. Megtalálható a széleken is, jobbal és ballal is be tud adni, amit egy rakás szélső hátvéd nem tud elmondani magáról, pedig ez is szerepel a munkaköri leírásukban. Volt 10 felszabadítása, két labdaszerzése (például Eden Hazard ellen), hét kulcspassza, 14 alkalommal szabálytalankodtak ellene a vébén. Potyautas, mi?

Az argentinok ellen Mbappé csodálatos második gólja előtt kétszer is Giroud-n ment át a labda a villámgyors támadás során, övé volt az assziszt (gólpasszt adott, érted) is. Egyszer se hallottuk a magyar kommentátoroktól egyik francia meccsen sem ezt az az adatot például. Alázata miatt is nélkülözhetetlen ebben a játékrendszerben Mbappé és Griezmann mellett, még ha Oroszországban csetlett-botlott is az ellenfél kapuja előtt. Lionel Messi több gólt lőtt nála a vébén, ez tény, és mire ment vele? 

Szabó Christophe (Omlett du fromage) és Kovács Dávid (Allez l'OM) társaságában néztük a francia-ausztrál meccset (és a Franciaország-Uruguayt is), és egyikünk sem értette, miért nem Giroud kezdett Ausztrália ellen, nélküle nem ment semmire a három gyors csatárral felálló francia válogatott. A betömörülő ausszik ellen nem volt terület, se magas csatár elöl, a labdát nem volt, aki megtartsa az ellenfél tizenhatosánál, majd lekészítse a többieknek. Didier Deschamps belátta, hogy tévedett, becserélte hórihorgas emberét, aki aztán a döntőig bent ragadt, mert nélkülözhetetlen. DD javára válik az önkritika és az, hogy a rengeteg bírálat ellenére is kitartott Giroud mellett.

Mindezek alapján nyugodtan kijelenthetjük, hogy remek támadóról beszélünk, aki részfeladatai maradéktalan ellátásával az NBA-minta analógiájára a legjobb hatodik ember lehetne, pedig a francia válogatottban betöltött szerepe alapján ennél is többre tartjuk és arra fogunk emlékezni, amit ő tett hozzá ehhez a vb-aranyhoz szerzett gól nélkül is, a csapatember mintapéldányaként. A magunk részéről tapsolunk neki a teljesítményéért. Az őt bírálóknak meg küldenénk az IllésLáss, ne csak nézz c. dalát.