"Sokan a futballt a világ legszebb játékaként határozzák meg, számomra valóban az volt" - Ferenc pápa az emlékiratában sokat írt a fociról is
/origin-imgresizer.eurosport.com/2024/12/03/image-366a44b5-89c0-41d4-9eca-a6a5ed6580ab-68-310-310.jpeg)
Frissítve 30/05/2025 - 22:22 GMT+2
Az idén áprilisban elhunyt Ferenc pápa még megérte, hogy Remény című memoárja megjelenjen az év elején. Anekdotákban gazdag, szellemes emlékiratában a sport, főleg a labdarúgás is helyet kapott. Olvashatunk Jorge Mario Bergoglio San Lorenzo-szurkolói énjéről, kedvenc focistájáról, René Pontoniról, honfitársáról, Lionel Messiről, és a sportág közösségformáló erejéről is.
Videón a nagy találkozás: a teniszrajongó XIV. Leó pápa fogadta a világelső Sinnert
Videó forrása: Eurosport
Mindig is szerettem focizni, és nem számít, hogy nem voltam jó benne.
2025 februárjában jelent meg magyarul is Ferenc pápa emlékirata Remény címmel a Kossuth Kiadó gondozásában (Mester Yvonne fordításában), melyet Carlo Musso közreműködésével írt. Ez volt az első olyan önéletrajz, amelyet hivatalban lévő pápa publikált. Szerencsénkre tele van labdarúgással, a focis élményei, emlékei összegyűjtésével, a sportágról, a játékról való felfogásának részletezésével.
A 88 éves korában húsvéthétfőn elhunyt Ferenc pápára emlékezünk cikkünkkel, amelyben ezekből adunk bő válogatást.
1949. május 4-én történt az egyik legszörnyűbb tragédia, amikor a korszak legkiválóbb futballcsapata, a Grande Torino gépe a supergai bazilikának ütközött. A balesetben 31-en haltak meg, a játékosok mellett zseniális edzőjük, Egri-Erbstein Ernő edző is. Az angol Dominic Bliss magyarul is megjelent, Erbstein Ernő. Az elfeledett futballhős című, pazar könyvében állított neki emléket. Ferenc pápa pedig a saját kötetében.
"Amikor 1949 májusában hírét vettük a Superga-székesegyháznál történt tragédiának, minden gyászba borult, és nem csak a Buenos Aires-i piemonti közösségben. A gép az olasz labdarúgó-válogatott gerincét adó, a világ egyik legerősebb csapatát, a torinói focistákat szállította a fedélzetén.
A repülőgép a székesegyház falába csapódott, és minden utasa meghalt. Sok évvel később személyesen is felkerestem a szerencsétlenség színhelyét, és megrendülten álltam a 31 áldozat nevét feltüntető emléktábla előtt. Ez a közös szívfájdalom csak tovább erősítette a köteléket."
Ferencről szóló áprilisi cikkünkben is beszámoltunk a San Lorenzo futballcsapatához fűződő szenvedélyes viszonyáról. Jorge Mario Bergoglio gyerekkora óta, egész életében a Buenos Aires-i klubnak szurkolt. Mint kiderült, tragédia is fűzi szeretett egyesületéhez.
"Apám Alberto öcsémmel épp a stadionban tartózkodott, amikor a San Lorenzo gólját ünnepelve szívrohamot kapott. Mindenesetre ellátták, majd hazavitték." De kapott egy második, majd egy harmadik szívrohamot is, és 1961. szeptember 24-én mindössze 53 évesen hunyt el.
Ferenc kedvenc sportága a labdarúgás volt, amelyről megfontolandó gondolatokat osztott meg, például az alábbi részletben a kapusposztról.
"Buenos Airesben a hozzám hasonlókat ’falábúnak" nevezték. Vagyis kétballábasnak tartottak. De én akkor is játszottam, rendületlenül. Sokszor voltam kapus; az is jó szerep, mert az ember a kapuban megtanul szembenézni a valósággal és a problémákkal. Még ha nem is tudjuk, honnan jön a labda, meg kell próbálnunk elkapni. Ahogyan az életben."
Végig játéknak tekintette a focit, amelyben megélhetjük álmainkat, és sosem a győzelem a lényeg benne.
"A játéknak van egy joga, egy szent joga: nem baj, ha nem leszünk bajnokok. Minden guruló labda mögött ott rejtőzik egy fiú, álmokkal és törekvésekkel, testben-lélekben. Mindenét beveti a játékba: nemcsak az izmait, hanem az egész személyiségét, annak valamennyi dimenzióját, még a legmélyebbeket is. Nemhiába mondják, ha valaki komolyan vesz valamit, hogy szívét-lelkét beleadja."
/origin-imgresizer.eurosport.com/2025/04/22/image-c571c3fd-c6b2-45c6-98de-8b708a83b5ce-85-2560-1440.jpeg)
Ferenc pápát meglepték a San Lorenzo által nyert Libertadores-kupával 2014-ben © OSSERVATORE ROMANO / AFP
Fotó: AFP
A sport közösségi, összetartó erejére is felhívta a figyelmet. Eleve Ferenc pápa egész lénye erről szólt, és könyvében a futballon keresztül is ezt hangsúlyozta.
"A játék és a sport remek lehetőség arra, hogy megtanuljuk a legjobbat nyújtani önmagunkból, akár áldozatok árán, és mindenekelőtt nem egymagunkban. Olyan időket élünk, amikor könnyen elszigetelődünk, amikor virtuális kötelékek fűznek másokhoz, vagyis távkapcsolatokban leledzünk.
’Elméletben’ érintkezünk egymással, de gyakorlatilag egyedül vagyunk. A labdajáték szépsége azonban épp abban rejlik, hogy másokkal együtt játszunk, hogy egymásnak passzoljuk a labdát, ezáltal megtanulunk akciót építeni, egyénileg fejlődni, majd csapatva olvadni.
Így a labda nem holmi kellék, hanem olyan hasznos eszközzé válik, melynek segítségével valódi emberek igaz barátságot osztanak meg egymással; olyan konkrét térben találják magukat, ahol egymás arcába néznek, és összemérik erejüket. Sokan a futballt ’a világ legszebb játékaként’ határozzák meg, és számomra valóban az volt.
Ha ily módon szemléljük, vagyis mint játékot, melynek mindenekelőtt a közösségi magatartást és a nagylelkűséget kell edzenie, akkor valóban az egész testünkre jótékony hatást gyakorol – nemcsak a lábunkra, hanem a fejünkre és a szívünkre is."
/origin-imgresizer.eurosport.com/2022/12/20/3511559-71578348-2560-1440.png)
A nagy hazatérés: Messiék diadalmenete Argentínában
Videó forrása: Eurosport
A Ferenc pápánál egy évvel korábban született Omar Sívori Argentínában és Olaszországban is közkedvelt csatár volt. A River Plate, a Juventus és a Napoli játékosaként vált híresség, 1961-ben Aranylabdát kapott, olasz színekben 1962-ben a világbajnokságon is részt vett. Róla is olvashatunk, akivel talán még rokonok is voltak.
"Anyám, Regina Sivori elmondása szerint egy kis bajnoki vér is folyt az ereinkben: Omar Sívorinak, a futballtörténelem egyik legnagyobb csatárának a nagyapja eredetileg szintén ugyanarról a vidékről, a liguriai hátországból, Lavagnából származik, ahonnan az egész család.
Omar, aki elsőként viselte az ’aranylábú’ ragadványnevet (amikor Maradona még Isten méhében volt), már Argentínában született, egy évvel korábban, mint én, és miután megnyerte a bajnokságot a River Plate labdarúgócsapattal, Olaszországba, a Juventushoz, majd a Napolihoz igazolt.
Amikor családi körben a Sivorikról és Argentínáról beszélgettünk, és olykor a focista is szóba került, Anya azt mondta, hogy valójában mindannyian rokonok vagyunk, még ha olykor távoliak is, csak épp az évek során szétszóródtunk az ország különböző pontjain. Omar Sívori mindkét válogatott mezét viselte, és a hatvanas évek elején az Aranylabdával is kitüntették. Szinte egyidősek voltunk, s némiképp rokonok – csak épp ő nem volt kétballábas."
/origin-imgresizer.eurosport.com/2025/05/23/image-9feb0e98-d942-4b1b-86ab-5bd41997dfbf-85-2560-1440.jpeg)
Nápoly szinte lángokban állt az ünnepléstől - 2023 után ismét bajnok lett a Napoli
Videó forrása: Eurosport
Majd ismét belefutunk a San Lorenzóval kapcsolatos emlékeibe. Újabb bizonyítékát kapjuk, hogy Jorge Mario Bergoglio már kisgyerekként is a Buenos Aires-i egyesület híveként élt.
"Sívori bajnok volt ugyan, csakhogy ő nem lehetett a gyerekkori ’bálványom’, hiszen mindketten kicsik voltunk még, és akkor én bizony San Lorenzo-rajongó voltam. A Boedo-negyedben, nem túl messze anyai nagyszüleim házától a San Lorenzo de Almagro azulgranája (kék-vöröse) dominált mindenütt - ez a színpár rikított mindenütt az utcán, lógott le az erkélyekről, és keretezte az ablakokat."
A Remény c. kötet egyik legszebb része, amikor a családi meccsre járásról olvashatunk. Filmszerűen jelennek meg a mérkőzésekhez kapcsolódó rituálék.
"Jómagam pedig, még ha focistaként vagy kosárlabdázóként hagytam is némi kívánnivalót magam után, szurkolóként megkérdőjelezhetetlen voltam. Apámmal és a testvéreimmel, Oscarral és Albertóval rendszeresen megnéztük a San Lorenzót a Viejo Gasómetróban, amely nekünk, cuervóknak, azaz hollóknak (amely névvel a rivális rajongók a szaléziak fekete ruhája miatt illettek bennünket) a stadionbölcsőt jelentette.
Anyánk is gyakran elkísért minket. Afféle romantikus, családi foci volt ez, és a legcsúnyább szavak, amelyeket a lelátón hallani lehetett, azok voltak, hogy ’áruló’, ’nyomorult’, vagy valami ennél kicsit erősebb. A meccs előtt elindultunk a stadion felé, két nagy üveggel, amiket otthagytunk a pizzériában, ahol útközben megálltunk rendelni.
Visszafelé aztán magunkhoz vettük az időközben csigatésztával és csípős szósszal megöltött két üveget, egy kövön sült, gőzölgő pizza kíséretében. Szóval, bármi is volt az eredmény, a meccs után ünnepeltünk.
Még ma is érzem a pizza illatát: talán egy kicsit olyan ez számomra, mint Proustnak a madelaine. És hogy őszinte legyek, az, hogy elmenjek pizzát enni, azon apró dolgok egyike, amik a legjobban hiányoznak."
/origin-imgresizer.eurosport.com/2022/12/17/3510178-71550733-2560-1440.jpg)
Messi nem csak a pályán, hanem azon kívül is meghatározó az argentinok számára, vallja a csapattárs
Videó forrása: Eurosport
A Viejó Gasómetro a San Lorenzo első stadionjának a neve, ahol 1979-ig játszott a csapat, amíg a katonai junta el nem üldözte onnan a klubot. Mint innen is kiderül, az új létesítményt Ferencről nevezné el az egyesület.
"A Viejo Gasómetro del San Lorenzo már nem létezik. 1979-ben a katonai diktatúra arra kényszerítette a klubot, hogy az utolsó mérkőzését ebben a stadionban játssza, amely aztán a spekulációk miatt megsemmisült. A San Lorenzót kiköltöztették a Boedo-negyedből. A csapat körülbelül 15 évig bolyongott a város különböző negyedei között, míg végül megépült egy új stadion.
2019-ben a Club Atlético San Lorenzo de Almagro bejelentette, hogy visszaszerezte a régi stadion földterületét, és újjáépítik a Gasómetrót. Azt mondták, hogy az új stadiont Papa Franciscónak kell majd nevezni, de ez nekem nem igazán volt ínyemre."
Még nem volt tízéves, amikor már a San Lorenzo mérkőzéseinek rendszeres látogatója volt. A gyerekkori meccsélményei pedig örökre megmaradtak.
"Szinte az összes hazai meccset láttam az 1946-os bajnokságon, amelyet néhány nappal a tizedik születésnapom előtt megnyertünk, és még hetven évvel később is látom magam előtt a csapatot: Blazina, Vanzini, Basso, Zubieta, Greco, Colombo, Imbelloni, Farro, Martino, Silva. A csodálatos tízek. Aztán ott volt Pontoni."
Közülük René Pontoni bizonyult Jorge Mario Bergoglio legkedvesebb játékosának.
"René Alejandro Pontoni, a középcsatár, a San Lorenzo gólkirálya, a kedvencem, a Ciclón vezéregyénisége. Hát, ő sem volt éppen kétballábas. Szinte közönyösen lőtt jobbra és balra, ügyesen dribbelt, kreatív volt, akrobatikus, és erősen fejelt. Bármilyen módon tudott gólt lőni, és én láttam is, amint különbözőképpen lő."
Még Lionel Messi és Gianluigi Buffon neve is szembejön.
’Lássuk, van-e valakinek bátorsága olyan gólt lőni, amilyet Pontoni rúgott’ – vetettem fel, amikor találkoztam Argentína és Olaszország labdarúgó-válogatottjával, Messi és Buffon mint csapatkapitányok irányítása alatt, egy jótékony célú mérkőzésen, röviddel pápává választásom után.
A fiúk kissé zavartan mosolyogtak rám, bizonyára nem értették, mire gondolok, de az a cél – a tac, tac, tac, gol – a fejembe vésődött; mint oly sok dolog, amely megragadja egy gyerek tekintetét, amikor a szeme még olyan, akár a szivacs, és azok a dolgok mindörökre ott maradnak."
/origin-imgresizer.eurosport.com/2025/05/30/image-50738142-d7df-4a4c-83de-8ecfe940d105-85-2560-1440.jpeg)
Gianluigi Buffon, Ferenc pápa és Lionel Messi 2013-ban © HO / OSSERVATORE ROMANO / AFP
Fotó: AFP
Pontoni egyik 1946-ban (!) szerzett góljának sztoriját is megkapjuk Ferenctől.
"1946 októberében a bajnokság a végéhez közeledett, és a San Lorenzo a Racing de Avellaneda ellen játszott: keresztbeadás balról, Pontoni háttal a kapunak, és anélkül, hogy a labda földet érnem hátrafelé megemeli; a labda átível a szembefutó védő feje felett, majd a pálya széléről villámcsapásként landol, a kapustól jobbra. Góóóóóóóóóól!!! Merthogy Dél-Amerikában minden gólban több az ’ó’, mint Európában, és minden találatot, még a kisebbeket is golazóként (hatalmas gólként) tüntetnek fel."
Tényleg rengeteget jelentett neki 1983-ban elhunyt honfitársa.
"Megöleltem apámat, megöleltem a testvéreimet, mindenki összeölelkezett. Gyerekkoromban Pontoni volt a jelképe annak a játéknak, a focinak, a társaságnak, a sportág szeretetének, ami akkor még nem silányult holmi bankszámlává. Olyannyira, hogy Pontoni jobban szerette a saját klubját, mint a milliomosokat, akik Európába repítették. Jobban szeretett a családja, a barátai, a szerettei közelében maradni.
Nagyszerű volt és az is maradt, még a súlyos sportbaleset után is, amely néhány évvel később komoly csapást mért a karrierjére. Barangolt egy kicsit Dél-Amerikában, Kolumbiában, Brazíliában, majd visszatért a San Lorenzóba, mivel végleg letette a futballcipőt, és nyitott egy trattoriát. Szép élete volt. Fia, akit Renének hívnak, akárcsak az apját, néhány évvel a megválasztásom után felkeresett a Vatikánban."
/origin-imgresizer.eurosport.com/2025/05/30/image-87cc6eba-2948-44e2-998f-4db3d09a61c7-85-2560-1440.jpeg)
A San Lorenzo meze az elhunyt Ferenc pápa arcképével © ALEJANDRO PAGNI / AFP
Fotó: AFP
Ferenc pápa megírja a könyvben, hogy 1990 óta nem néz televíziót, tiszteletben tartva saját fogadalmát. Ennek megfelelően azóta csak személyesen láthatott focimeccset, vagy rádióközvetítést hallgathatott róluk, illetve a sajtó beszámolóit, tudósításait olvashatta. Így neki a Messivel való találkozás mást jelenthetett, mint bárki másnak.
"Harminc éve nem láttam San Lorenzo-meccset a tévében. Egyszer egy interjúban megkérdezték tőlem, hogy vajon pápaként ki áll közelebb a szívemhez: Messi vagy Mascherano, mire én azt feleltem, hogy valóban nem tudok válaszolni, mert nem ismerem a kettejük játékstílusa közötti különbségeket. Bár Messi néhány hivatalos alkalommal eljött a Vatikánba, hosszú évek óta nem nézek focit. Abban viszont biztos vagyok, hogy egyikük se olyan falábú, mint amilyen én voltam!"
Azt is megtudhatjuk, hogyan és honnan értesült a futball fejleményeiről.
"De értesülök mindenről, így a San Lorenzo eredményeiről is. Van egy svájci gárdista őr, aki minden héten leteszi nekem az asztalra az eredményeket és a helyezéseket."
/origin-imgresizer.eurosport.com/2025/05/30/image-5051609b-2dab-4542-bab8-d346207f8533-85-2560-1440.jpeg)
Ferenc pápa és Roberto Mancini 2019-ben © VATICAN MEDIA / AFP
Fotó: AFP
Majd ismét nyomatékosította a San Lorenzo iránti elkötelezettségét.
"Abban az évben, amikor Szent Péter trónjára ültettek, az azulgranák megnyerték a bajnokságot, majd - történetük során először – a Copa Libertadorest. És amikor néhány nappal később küldöttségként meglátogattak az Amerikai Bajnokok Kupájával, a nyilvános audiencia végén azt mondtam nekik: ’A kulturális identitásom része vagytok.’
Ahogyan a futball nagy mesélője, Osvaldo Soriano – maga is boedói ’holló’ – fogalmazott: ’A futballban nem választanak győztest. A San Lorenzo tagjának lenni olyasféle kötelezettség, amely ahhoz hasonló csodálattal és büszkeséggel tölti be az ember életét, mint argentinnak lenni.’ Akárcsak az emlék, amikor gyerekként édesapám kezét fogtam, miközben elkísért a stadionba; a barrio, az ottani emberek, a kis tér, a barátok és a gyerekkori álmaink."
A futball lényegéről általános érvényű gondolatokat is megfogalmazott.
"Számomra még ma is azok a legszebb focimeccsek, amelyeket a kis tereken játszanak; hívják bár Herminia Brumanának, mint az enyémet, vagy akárhogy; játsszanak bár a porfíron, a kert pázsitján, vagy a poros, napsütötte földúton, a világ bármely szegletében.
’Akármennyire is igyekeznek a technokraták a legapróbb részletekig megtervezni a focit, és bármennyire is manipulálják a hatalmasok, a futball továbbra is ’az előre nem látott mozzanatok’ művészete óhajt lenni’ – írta ismét Galeano. És a néphez való tartozásé.
Akkor számoljunk csak, és lássuk, ki csatlakozik a csapatomhoz. Tegyünk le két táblát a földre, és gondoljuk azt, hogy azok a kapuk. Talán az lesz a kapus, aki a legfalábúbb; vagy talán mindenki az lesz egy kicsit, mint a híres ’repülő kapus’. Együtt hajszolunk és birtoklunk egy labdát; mindegy, hogy hívnak, ki fia-borja vagy, honnan származol. Mert mindig is ebben rejlett a játék igazi szépsége. Mert csak így növekedhetsz."
/origin-imgresizer.eurosport.com/2023/06/06/3721226-75714448-2560-1440.png)
Football Moment : Fans throw fireworks at pitch before end of a match in Argentina
Videó forrása: Eurosport
Kisebb kitérővel olvashatunk a kosárlabdáról, amely sport ő és az édesapja is űzött. Szép képpel zárja sorait, amellyel a létezés és a kosár kapcsolatát szemlélteti.
"Apám, aki szép szál ember volt, abban a sportklubban kosárlabdázott, amelyet a század elején egy szintén piemonti származású, szalézi pap, Lorenzo Massa atya alapított, aki a segítő Szűz Mária fátylának vörös és kék színét választotta.
A kosárlabdát is szerettem, és játszottam is egy kicsit. Ez a sportág is remek játékteret biztosít az élethez. Még ma is, ha a létezés stabil pontjairól és kapaszkodóiról beszélek, egy olyan kép él a fejemben, amelyhez szívesen folyamodom, és ez nem más, mint a kosárlabdázó, aki lábát forgócsapként a földhöz szegezi, és rugózva védi a labdát, keresi a megfelelő pillanatot a passzhoz vagy a futáshoz és a kosárra dobáshoz.
Nekünk, keresztényeknek, és különösképp nekünk, papoknak, az a földhöz szegezett láb, amely körül a mindennapi életünk forog, Krisztus keresztje."
- Töltsd le az Eurosport Applikációt (Android – Apple), ahol elolvashatod a legfrissebb sporthíreket, megnézheted a legjobb videókat, és értesítést is kérhetsz az új tartalmainkról!
Kapcsolódó témák
Hirdetés
Hirdetés